Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’13

MELBOURNE, A VÁROS

Nagyon más, mint Perth. Rengeteg ember- szinten kedvesek-, hatalmas city. Változékony időjárás – tegnap 44 fok és ma 19 fok –, pörgősebb élet. (Na, azért ők sem kapkodnak.)

Sok-sok program és fesztivál, koncertek, kávézó, étterem, üzlet.
Vannak Svábhegyhez hasonlító régi villanegyedek, villamos, klasszikus épületek, kulturális élet, meg hightech minden mennyiségben, meg un. „modern művészet”.

Bezsongva nem vagyunk ettől különösebben, a nyugit kifejezetten szerettük Perthben. Bár az európaias negyedek látványa szívmelengető és a polgári réteg markánsabb jelenléte is.
A part is egészen más hangulatú.

Perth meg egyelőre egy barátságos nyaralóváros, szinte makulátlan tisztaság, nyugalom és csodaparkok, színes madarak és kék habzó óceán napsütéssel.

Melbourne viszont egy igazi metropolisz.... bár, ha az ember kijön a közepéből, kertvárosi részek veszik körül. Viszont a távolságok jelentősek, ha eltávolodsz a citytől, annak ára van.

Szerencsére itt is sok a bicóút és tekerhetünk, de az időjárás kiszámíthatatlansága miatt kell vennünk még egy autót, elég gyakran esik ill. erős szél fúj.

Megint a parton lakunk Port Melbourneben, a city bicóval 20 perc, az óceán gyalog 2 perc.

PORT MELBOURNE

Ez a part itt kevésbe szerves. Keskenyebb beach, modern lakópark szegélyezi, emeletes társasházakkal, csomó kavézó meg bolt, nagyobb forgalom. Hajókürtök hangját halljuk napközben, mert itt állnak meg tőlünk 300 méterre azok a hatalmas óceánjárók.

Ha az időjárás megengedi, ezen a parti sétányon bicózok végig Tomával oviba menet.

Perth az Indiai oceán partján fekszik es olyan kék a víz, ahogy azt a fotókon láttad és szinte mindig hullámzik, gyönyörű a part, széles sávban húzódik és a leghosszabb Ausziban. Hozzá képest a melbournei Csendes óceán öböl része, ahol a város fekszik, barnás-kék színével, langyos hömérsekletével inkább egy erőmű-tóra emlékeztet. Sokszor teljesen síma a víztükür és nagyon lassan mélyül.
Ettől viszont strandolásra sokkal alkalmasabb.

(Mellesleg, lábszárközépnél mélyebbre itt sem megyek be, hiába ellenkezik velem Frank, hogy egyetlen egy olyan cápafaj sincs, amelyik az evolució során megtanult volna kúszni az iszapban. Számomra egyértelmű, hogy léteznek ilyen egyedek.

Frank kitart és nemrég felvette a kapcsolatot Tim Davie-vel, a BBC vezérigazgatójával és kimasszírozott belőle egy David Attenborough : „The Silent Stalker” vágatlant. Megnéztem. Nem veszem be.



                                 Én vicces vagyok. Ő nem.  

A MELBOURNI BARÁT

Dr. Lugosi György professzort Frank már kb. 3 éve megismerte egy közös barátunk által. Kiköltözésünk előtt, Budapesten találkoztak először. Aztán Frank később a melbournei otthonában vendégeskedett pár napig és utána is kapcsolatban maradtak, aztán barátok lettek. Frank sokat mesélt Gyuri eszéről, humoráról, szerénységéről és közvetlenségéről. Első melbourne-i ideutazásunk alkalmával találkoztam vele először.

- Frank, szombaton találkozunk Gyurival?- kérdeztem
- Szombaton nem ér rá, mert előad. - válaszolta
- Miből ad elő?
- Szerintem bármiből.

Meg mielőtt azt gondolnátok, hogy ez valami poén, lentebb elolvashatjátok a cv-jét... de még az sem mutatja meg, ami a fejében van. Gyuri élő legenda.
(Szakertője az IT-nek, a vegyészetnek, a fizikának, a kozmológiának, az asztrológiának, a mitológiának és szakértője Rudolf Steinernek. Felesége egyébként a steineri mozgásművészetet-terápiát, az euritmiát tanítja.)

Szóval Gyuri eljött hozzánk a szállodába.
Kb. 3 perc után közös nevezőn voltunk és 5 perc után már röhögtünk.
Hamar kiderült, hogy mindketten zseniálisnak tartjuk a Waldorf pedagógiat, Pál Feri atyát és a sajt tortát. (Meg az is kiderült, hogy lövésem nincs egy csomó mindenről.)

Akad néhány témája és története... de nem az a típus, akit elönt a langy mámor, ha önmagáról beszélhet. Figyelme olyan távlatokat pásztáz, ahová csak kevesen látnak el. Mindemellett készségesen válaszol bármilyen jellegű kérdésre és szívesen idéz Rejtő Jenőtől. (Cím, fejezet, oldalszám, bekezdés.)

Gyurinak - hívő emberként és alapvetően műszaki gondolkodású férfiként – , egyszerű es pontos mondatok hagyjak el a száját:

-„Valakinek vagy van kapcsolata Istennel, vagy nincs."
-„Mi az elég?" (Vagyis hol az a pont, amikor azt mondod, ennyivel megelégszem, ennyi elég a  békémhez… Neked hol az elég?)

Szeretjük Gyurit és igyekszünk minél többször találkozni vele.

Dr. George Lugosi

Oktatás és képzés:

1959 - Budapesti Műszaki Egyetem, Vegyészmérnöki diploma, B.Eng. (Chem.)

Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, Befejezett kétéves tanfolyamot Szabadalmi minőségben.

1966 - Oklevél az iparjogvédelem

1967 - Tanúsítvány Szabadalmi ügyn.k

1968 - Budapesti Műszaki Egyetem, villamosmérnök, Diploma, B.Eng. (Elec.)

1975 - Ipari Minisztérium, Budapest, In-house képzés.Befejezett három évben számítástechnikai tanfolyam

1978 - Ipari Minisztérium, Budapest, In-house képzés.Befejezett két év során az Environmental Sciences.Digital Equipment Corporation (Ausztrália) pálya VMS System Management 

1988 - VMS System Manager

Aktuális foglalkoztatás: 

Igazgatója Forarc Pty Ltd Szellemi Tulajdon (Patent) tanácsadó, projekt menedzsment

Tapasztalat:

A. Teljes munkaidős lehetőségek

1. "Hungária" Műanyag-feldolgozó cég. Operatív Engineer1959-1961 K + F-csoport Manager1961-1963

2. Magyar Szabadalmi Office.Chief Engineer1963-1968

3. Kutató Intézet Chemical Industries. K + F-csoport-Manager1968-1975 Tanszék Manager1975-1979

4. Intézet Flight Sciences fő tudományos segédmunkatárs 1979-1980

5. Micro Logic GmbH, München, Németország. Projekt Engineer1980-1981

6. Howard Florey MTA Kísérleti Orvostudományi élettana és IT / EDP menedzser és Engineer1982-1997

7. 1997-ben lemondott, és megkezdte munkáját igazgatója Forarc Pty Ltd.

Konzultált a szellemi tulajdonnal, a technikai információkat, keresés, és konzultáció. (Szabadalmak, védjegyek, bejegyzett tervezése és növényfajta-oltalmi.)

B. Kirendelt:

1. Magyar Tudományos AkadémiaKözponti Fizikai Kutató IntézetBizottságának tagja a kozmikus fizika és Űrkutatási. Tervezése felszerelések légi fotózás, képfeldolgozás és a távérzékelés. Fejleszteni rezgéscsillapító anyagok rakéta electronics.1972-1976 K + F-csoport menedzser. Vizsgálata talajtípus forgalmazása száraz területeken kül.nb.ző passzív szkennerek, légi felvételek és képfeldolgozó techniques.1976-1979 2. Földművelésügyi Bizottsága távérzékelési és Légifotózás Segítségével ERTS műholdas fényképek ellenőrzési növények. Gyakorlati alkalmazását az előző műholdas és légi fényképezés programmes.1976-1980

Bizottságok:

Nemzetközi Társasága InterdiszciplinárisTanulmány a Symmetry (ISIS Symmetry, az Igazgatóság tagja)Ausztrál Computer Graphics-EgyesületMelbourne-i Egyetem számítógép-használók bizottságaAusgraph84, Ausgraph88 Szervező Bizottság

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’12

KÖLTÖZZÜNK PERTHBŐL

A vízumot Perthbe kaptuk meg, ahol 2 évet kötelező volt eltöltenünk. A 2 év hamar elröpült. Egy város, amibe nem igazán lehet belekötni és az a sok magyar, akiket megkedveltünk - megszerettünk. A Magyar Ház, ahol tényleg otthon éreztük magunkat, Frici bácsi – aki az egész szíve... a néptáncestek, a Nemzeti Ünnepek... nem beszélve Frank főnőkéről... csupa jó dolog. Mégsem éreztük úgy, hogy hosszútávon maradhatunk. Először én mondtam ki, aztán Frank is: Menjünk.

A képen az utolsó cottesloei séta.

Magam, valahogy nem éreztem rá a városra, hiányérzeteim voltak. Franknek pedig idővel egyértelművé vált, hogy Perth nem számottevő régió az amúgy Sydney székhelyű cége számára. Vagyis, ha szeretne előre haladni szakmailag, a másik partra kell mennünk.
Frank szólt Marknak, a régiós főnökének, hogy nyitott a váltásra. Két hónap múlva felhívták, hogy van lehetőség Melbourne-ben. Újra csak rendbe kellene tenni valamit.... Azonnal igent mondott.
3 hét múlva jött a telefon, hogy mielőtt meg átköltöztetnének minket, nézzük meg a várost. Frank mondta, hogy „Á, nem kell, biztos szép varos!", de a HR meg azt válaszolta, hogy Frank, ez benne van a „csomagban".

Vagyis 4 napot töltöttünk Melbourne-ben, szuper körülmények között a cég számlájára, majd 2 hét múlva átköltöztettek minket és áthozatták az autónkat.

Fillérünkbe nem került. Kellemesen fura élmény volt ez. Mert hát volt már szerencsénk drága hotelban megszállni, de az viszonylag ritkán fordult elő, hogy Frank csak azért evett meg egy steaket, mert épp az etkező mellett vezetett el az utunk.
A „csomagban" egyébként meg sok egyéb is benne volt, pl. egy bérelt autó, amíg a mienk nem megérkezik. Szinte hihetetlen, hogy mennyire figyelnek arra, hogy a dolgozó Happy legyen. Mert, ha Happy vagy, jobban dolgozol, ugye?!

Miután visszaértunk Perthbe, elkezdődött a csomagolás és a sok-sok elválás, elengedés...
A búcsúzáshoz bátorság kell.
A búcsúzáshoz bátorság kell.

                                            Melbourne érkezés - hotel.

A TORONYHÁZ
Mikor beindult a melbourne-i költözés projekt, már tudtuk, hogy egy ideiglenes lakást kapunk a cégtől, ahol 1 hónapot lakhatunk, míg saját kéglit találtunk. Nagyon örültünk a hírnek, mert tudtuk, valami szuper hely lesz. Így is volt. Melbourne cityjében egy nagy lakás egy recepcióval ellátott toronyház 19. emeletén, aminek az alagsorában konditerem, uszoda-szauna.

Ha nem lenne tériszonyom és az nem hozta volna elő a katasztro-fóbiám és nem nyomasztott volna a betondzsungel city az üveg-acél felhőkarcolóival – nagy kontraszt volt Cottesloe után – , akkor valószínűleg élveztem volna a kényelmes körülményeket.
Így viszont naponta kérdeztem meg Franket, hogy mint statikus mérnök, mondja meg, mennyi az esélye, hogy leszakad az erkély, ha kilépek, illetve hányas erősségű földrengés döntene le az épületet, beleszámítva az epicentrumtól való távolságunkat.
Akkor a reluxa mögül nem azt figyeltem volna minden naplementekor, hogy a szembelevő felhőkarcoló mögül mikor bukkan fel a szárnyas fejvadász... és nem tűnt volna úgy, hogy a szomszéd nő tiszta Mia Farrow a Rosemary baby-jéből.
Egyébként meg rákértünk 2 hetet a szervizlakásra, mert nagyon nehéz volt sajátot találni, de azt a 2 hetet szerencsére, már egy másik helyen húztuk le.
(Ja! Ebben a második lakásban Frank egy műanyag aljú, elektromos teáskannát feltett a gáztűzhelyre, hogy forral egy kis vizet. Én a kanapén olvastam Tomának, amikor Frank kiabálni kezdett, hogy lángol a cucc. Azt mondja, tiszta hülye vagyok, hogy nem tűnt fel... Szerintem is én vagyok a hülye.)

MUNKAHELY3/MELBOURNE, CS SQUARE SHOPPING CENTRE
Mostanra úgy néz ki, hogy Frank a cégnél az operation managerek között a "takarító", mert mindig oda teszik, ahol valaki kuplerájt hagyott. Ez a melbourne-i bevásárlóközpont valóban nagyon melós... bizony vannak kemény napjai. Viszont odaérkezése után pár héttel szakmai díjat kapott, amit az ágazat igazgatója adott át neki. Jól és jókor jött az elismerés.

EXKLUZÍV/FRANK KOLLEGANŐINEK NEVE
Milka és Mell
(Frank: Nóra, olyan fura, hogy mell-nek kell szólítanom.)

EXKLUZÍV/KEVIN(52) A LEND LEASE GYÖNGYSZEME
Frank új főnöke Kevin is csak nemrég került a center manageri pozíciójába, Frank előtt néhány hónappal. Az arc kódolhatatlan. Megjelenésre egy Play Boy. Ernyey meglátná, online-nagyszekondban szúrná szíven magát a szelfi-rúdjával.
A munkához nincsenek különösebb kötődései, center manageri feladatköre kompetenciájának határai még memorizálásra várnak. A különböző munkafolyamatok, a cég rendszere és szabályzata teljesen kívül esik fókuszpontján, viszont innovatív gondolkodásának köszönhetően, megreformálta a Lend Lease elavult cégfilozófiáját és bevezette a sufni-tunningot, a maszekolást és kiiktatta az adminisztratív tevékenységek jelentős hányadát, valamint a szervezeti kommunikációt, így pl.: értekezlet, tárgyalás, körlevelek, hirdetmények, érdekképviselet.

Mostanra, közléseinek jelentős része egyszerű kézjelekre redukálódott:👍✌👌
Frank azt mondja, hogy emberünk reggelente bár egyenesen betalál az irodájába, napközben többször összezavarodhat, mert időnként kikiabál desszertért.
Kevin, esetenként szélsőséges viselkedést mutat. Ilyenek pl. ordítás, sírás, néma sikoly, riadalom, hahota. Valószínűleg ezek csak helyzetgyakorlatok és az ipari kameráknak játszik.
Napközben több órára eltűnik, egyesek szerint a szemközti hotel parkolójában álló 20 millás mergájában aluszkál, mások szerint játékgépezni megy.
Bizonyos mondatok hallatán, asztmás rohamokat produkál.
Ezek a következőek: „Ez a te felelősséged.” „Ezt a kiadásodat nem írhatod a cég számlájára.”

Szakmai-munkaügyi kérdésekkel kár őt deprimálni, állításainak úgyis csak annyi a valóságalapja, mint Misi Mókus kalandjainak. (Nem lesz gond.)
Céges partyk közeledtével, drasztikus transzformációs folyamatok mennek végbe Kevin személyiségszerkezetében. ARMANI zakójat és Jay Leno karizmáját magára öltve, fergeteges hangulatban és önbizalommal pezseg a közegben. Önjelölt Alfahímként, nem kis rutinnal mozog az asztal, az italospult és a wc között, többnyire moonwalkban. A táncparketten mindent visz. Kevin jobbra kacsint, balra sziszeg, előre teker, hátra riszál. Mindenütt ott van, hőradar nélkül követhetetlen. Újra értelmezte Emile Ardolini „Dirty Danceing” -jének ominózus táncjelenetét, Kevin adaptációjában egyértelműen korhatáros.

A Sydney-i vezetőség egy ideje monitor alatt tartja a tagot és úgy néz ki, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem értékelik Kevin Kaszinókhoz és Night Clubokhoz való különös vonzódását.
(De mint tudjuk, senki nem számított a spanyol inkvizícióra.)
Kevin egyik nap feltette azt a rutin kérdést Franknek, amit itt előbb-utóbb minden vezető feltesz az új beosztottjának: „Frank, én mint center igazgató, hogyan támogathatnám a te munkádat, mit gondolsz?”

Frank: „Hát, ha nem innál annyit Kevin, az sokat segítene.”

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’11

Frank kollégái között a földteke nemzetiségeinek nagyhányada képviselteti magát.

METSZÉSPONT

Közöttük Bobby Kang, aki Frank szerint tisztára a Laár csak feketében. Bobby indiai, kedves és megbízható ember.

Ő a takarítók területi képviselője és elég engedékeny, elnéző típus. Frank szólt neki többször is, hogy a centerben problémák vannak a tisztasággal. Aztán rendhagyó meetinget tartott, ahol ezt mondta neki:

„Bobby! Értsd már meg! Gyenge vagy! Nem vagy Kabir Bedi!!!"

Bobby szemöldöke felszaladt, arca felderült, mintha dicséretet kapott volna és ezt kérdezte: „Frank! Te tudod, hogy ki az a Kabir Bedi???!!!!???!!!!!”

Frank: „Hogyne tudnám haver! Szandokán, a malaj tigris.”

Többet nem volt gond a tisztasággal... Ha van köztetek olyan alulművelt, aki nem tudja, hogy ki az a Kabir Bedi, az kérdezze meg az anyját. Ő volt Delon és a nőgyógyásza után a 3. szerelme. Apád sehol nincs.

A TAKARÍTÓK CSOPORTVEZETŐJE, PRIT


(Ennyi.)

CSAK SEMMI KISPÁLYÁS MAXIMALÍZMUS

Sok honfitársunktól hallottuk, hogy kifogasolják az auszi vendéglátóipari egységek nívóját. Beleértve ebbe a pincérek teljesítményét és a takarítás kérdését.

Nem egy és nem kettő magyar ex vendéglátós és köjálos bevándorló nyúlt sanax után és szorul több hónapos rehabilitációra az itteni viszonyok láttán.

A helyzet ugyanis a következő:

Ezek a felszolgálók, azt a társadalmi réteget képezik Ausztráliában, kiknek felmenőik azokhoz a 69'-es woodstocki-hippi elithez tartoznak, akik ama fesztiválon meztelenül felkapaszkodtak a " The WHO" helikopterére, napi rendszerességgel hánytak a margarétától... majd később kommunákban szülték meg utódaikat, akiknek hitelesen adták tovább liberális eszméiket.
Ezek a fiatal pincér fiúk és lányok ugyanis nem ismerik a hajtást, a stresszt, a váltás ruhát és a tízes számrendszert. Viszont olyan élvonalbeli humanitáriusok, akik még akkor sem cserélnének műszakot, ha visszajáró törzsvendégük volna maga Havas Henrik.

Reggelente éhgyomorra marihuánával, esetlenkent spilocybe-gombákkal indítanak, ezért a már nyitáskor érkező vendégeket is naiv-zavart mosollyal fogadjak, próbálván megfejteni érkezesük titokzatos okát.


Ahhoz, hogy leadd a rendelést, tartós szemkontaktus megteremtése szükséges, ez úgy cirka 10-20 perc koncentrált lekövetést jelent. Ha vette a hívást és tartózkodási helye stabilizálódott a széked mellett, akkor egyéniséged legjavát kell felmutatnod a rendelkezésedre álló 30 másodpercben. Ugyanis a révületükben Bob Marleyvel, Jim Morrisonnal, Kurt Cobeinnel vagy Krisnaval diskuráló felszolgálók tudatállapotát, igen nehéz lerángatni egy Cafe Latte-hoz.
A rendelés során működésbe lépő input- output érzete sokszor csak illúzió, erre általában akkor derül fény, mikor a 25 perce várt kávéd helyett megkapod azt a tonhalas salátát, ami eddig csak azokban a rémalmaidban jött elő, amelyekben az is kiderült, hogy a felsős matektanárodnak volt nemi élete.
Számlázásnál viszont mindenért kárpótólva leszel, mert ha csak egy kicsit is dörzsölt vagy, gyakorlatilag annyit fizetsz, amennyit akarsz.


Tehát, e téren a dolgok valóban nem mennek teljesen flottul de a jó hír az, hogy azok a vendégek, akik jártasak a parapszichológiában, kifejezetten elégedettek.
Az ausziknak a takarítas úgy általában nem megy az ízületeikre. Például, mikor először megláttam azt a két kisportolt hátas csótányt az orvosi rendelő várotermében, lett egy kisebb strokom. (Aztán, mikor elnéztem, hogy Toma milyen klasszul eljátszik velük, már csak azon aggódtam, nehogy lelépjenek azok ketten. Végül is romantikával gondolok vissza rájuk, mint Toma első kispajtásaira.)

FRANK ACHILLES-PONTJA

Mikor családilag elmentünk Toma oltási papírjait intézni a rendelőbe, csak Toma regisztrálásra számítottunk, de végül ott tartottak bennünket, hogy akkor oltassuk be. Mindhármunkat váratlanul ért a helyzet. Frank soha nem volt jelen Toma beoltásánál,... a víz kiverte... (Nem hiszitek el, a védőnők nyalókát osztanak, buborékokat fújnak és kisharangon csilingelnek a gyerekeknek, még énekelnek is... meg ilyenek.)

Tomát az ölembe ültettem... a védőnő közli, hogy 2 oltás lesz.... „Super!"... Aztán hirtelen szúrás, Toma ordítani kezd.... és ugyanebben a pillanatban a mellettünk ülő édesapja embrió pózba rándul a széken, fülét befogja, szemét összeszorítja és az ordítás befejeztéig nem restelli tartani a pozíciót. 

Mikor Toma már nem ordít – és azt hiszi ennyi volt – , Frank felegyenesedik, bevérzett szemekkel ránéz Tomára és remegő hangon, kényszeresen mosolyogva ezt mondja neki:

„Mivel ilyen ügyes voltál, most kapsz még egyet!” (Ritka az olyan helyzet, mikor nem találok szavakat.)

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’10

Miután kiköltöztünk a partra, sokkal inkább Ausztráliában éreztük magunkat. Perth, mint város, sosem nőtt a szívünkhöz igazán, minden fantasztikus adottsága ellenére sem, de Cottesloe, ahol lakást béreltünk, Perth legtutibb része.

  
ÉLET A PARTON

Elég drága is, ezért csak egy kicsi lakást választottunk, de az óceán kétutcányira. Este, ha mar nem jártak az autók, hallani lehetett a víz morajlását a lakásban. 

Mezítláb jártunk a játszótérre, Toma gyakorlatilag mindenhova. Rengeteg madárféle, főleg papagáj él arra, vannak hatalmas feketék, fehérek, rózsaszínűek és vannak kicsi piros-zöldek. Naplementekor összegyűlnek a parti fákon és irdatlan hangosan rikácsolnak. A hatalmas fenyők a színes papagájokkal úgy néznek ki, mint a karácsonyfák. Ámulatba ejtő látvány. Aztán ott mászkálnak azok a nagy gyíkok le-fel.

A szarkák már kevésbé szimpatikusak bizonyos időszakokban. Szeptember környékén mikor kelnek a fiókák, agresszívakká válnak. Tomának hátul a fejét meg is sebezték. Nagyon féltünk tőlük. Kész horror volt kijönni a lakásbol. Volt olyan utca, amit el kellett kerülnünk, mert biztosan támadtak. Elég nagy madarak egyébként, vannak olyan kifejlett hímek, amelyek 2x akkorák, mint egy galamb és tök intelligensek.
  
Van egy csomó óvintézkedés, amire felhívják mar a gyerekek figyelmet is, pl. a hátizsákjukat a fejükre kell tenni, illetve lehajtani a fejet, szemet eltakarni. A bicósokra különösen allergiásak. A sisakokra kell helyezni drótokat, mert a legmagasabb ponton támad. A bicósoknak többnyire a fülét kapja el.
A szarka szezont leszámítva idilli hely volt Cottesloe es nem tudom, hogy lakunk e mégegyszer olyan gyönyörű utcában mint a Broome street. 
Megtaláltuk új törzshelyünket is a Toast Kávézó után, a CIMBALINO-ban. Minden szombat reggelt ott indítottunk. Aztán már vasárnap is. Aztán péntek délutánonként.
Aztán....

KARÁCSONY

A múlt évi volt itt a második karácsonyunk, de elhihetitek, az óceánparton még sokkal bizarrabb, mint előző  évben a Cityben.

Reggel ünnepeltünk, majd elmentünk sétálni. A beach tele, a kávézók és az éttermek szintén.

35 fok és heppening. Tréfás apukák fürdőgatyában es mikulás sapkában, mezítlábas gyerekek fején játek szarvas agancs, a házak tetején felfújhatós hóemberek és angyalkák.

Szóval náluk a Karácsony kevésbé meghitt hangulatú, de mindenképpen örömteli és életigenlő.

MUNKAHELY 2 / PERTH, SOUTHLAND BOULOVARDE SHOPPING AND ENTERTAINMENT CENTRE

Frank talpraesettsége hamar feltűnést keltett a cégnél – championnak(bajnoknak) meg crazy ninja ops' -nak (őrült nidzsa operation managernek) becézik – és fél év múlva, már egy új munkát bíztak rá. Egy olyan bevásárlóközpontot, ahol azelőtt komoly gondok adódtak. Ehhez kapott egy belevaló főnököt, Quentint, akivel konkrétan haverok lettek, de Quentin, még így is jó főnök tudott maradni. Együtt készültek a Maratonra is, amit Frank egy gigantikus meditációnak szánt, akárcsak a Caminot. (Végül csak a kissebb távot futotta le, nem volt eléggé felkészült.)

Quentin "a jó vezető" mintapéldánya, Frank sokat tanult tőle. Ketten, hetek alatt gatyába rázták az épületet és a rendszert.

Ők voltak az a páros, az a bevásárlóközpontban, ahol „all good"! (vagyis minden rendben) Frank es Quentin a legjobbat hoztak ki egymásból, így az egész kollektívából is.


LEND LEASE ALAPÍTVÁNY

A visszaadni valamit a társadalomnak, a köznek itt bevett szokás. A nagyvállalatoktól a kisebbekig mindenki adakozik.

A cégnek 2015-ben volt húsz éves az alapítványa, így több különféle jótékonysági programokat szervez, finanszíroz, hol a munkavállalók részére, hol a köznek.

Minden államban van egy képviselő, aki koordinálja a központból kapott feladatokat. Mivel évforduló volt, ezért még jelentősebbre gondolták az idei évet és ennek az évfordulónak rendeltek alá a projekteket. (Ja, ilyenkor, amikor az éves társadalmi munkanap van, senki, de senki nem dolgozik a cégnél. Mindenki a lővonalban van.)

A Nyugat Ausztrál állam alapítványi képviselője felhívta Franket, hogy rá gondoltak, hogy segítsen megszervezni a társadalmi munkanapot. Ő persze vállalta.

Szóval ötletelt az állatkerti segítségtől, a folyóparti rendezésig, aztán a választás egy fogyatékossággal élők iskolájára esett.

Ötvenen mentek oda a cégtől. A feladatok kiválasztásától, az anyagok beszerzéséig és a munkavédelmi oktatásig, valamint a munka felügyeletekig, mindent Frank intézett. Anisha nevű kolleganője volt a hattérsegítség, ő intézte a kaját, italt, munkaruhát és az after partyt egy helyi pubban.
Egy egész napot segítettek úgy, hogy közben az iskola üzemelt, azonban kifestettek 5 tantermet, felújították a kertet, kialakítottak egy kreatív sarkot, megjavították az ajtókat és egy biztonsági korlátot, kerítést is építettek.
A munka közben megjelent váratlanul a székházból a sajtóreferens és készített egy riportot az iskola igazgatójával, majd fotók hármasban. A diri, Anisha és Frank.
Nagy siker volt és sok elismerést kaptak a kollégáktól. A helyi újság leközölte a hírt, valamint a cég belső honlapján is fent volt a hírük, plusz a fotók.

A folytatásban:

• Metszéspont
• A takarítók csoportvezetője, Prit
• Csak semmi kispályás maximalízmus
• Frank Achilles-pontja

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’09

Mikor mar majdnem egy év eltel, meg csak akkor kezdtünk felocsúdni igazán. Frank dolgozni kezdett, mi Tomával ketten maradtunk az idegenben, annyi hármasban együtt töltött hónap után.

Karitatív
A csapat összeszokott volt és dolgos. A munka mellett volt idő és energia egyéb jótettekre. Ausziban a karitatív kezdeményezéseket nagyra becsülik. Frankék csapata így csöppent bele a már világszerte elterjedt „bajusz növesztős november"-be.

A kollégák: Pet, Frank es az indiai " my love is your love" Viv a "moovember" (bajszos november, a férfi prosztatarák megelőző kampányán)

Frankék egy csomó pénzt gyűjtöttek össze, velük örültem én is. (De amikor meg akarta tartani a bajszát, megrendültem. Hetekig küzdöttem ellene mindhiába. Aztán, mikor Joshi Barathnak neveztem, engem megfenyegetett és a bajuszt levágta.)

Exkluzív/Vagyok aki vagyok

Frank egyik nap ezzel a hírrel jött haza munkából:

Képzeld Nóra! A melósok között van egy nemsemmi afro fickó... én még ilyen fekete embert nem láttam. Köszöntem neki, hogy "Hi, bro' !" és összeütöttük az öklünket....... de tudod mi a fickó neve?! De a rendes neve!!! SATURDAY SOLO!

Sat' -ról sajna csak éjszakai felvételt találtam, ő van a balon pirosban a két új spanjával.

Hétköznapok Tomával

Mikor mar majdnem 1 év eltel, meg csak akkor kezdtünk felocsúdni igazán. Frank dolgozni kezdett, mi Tomával ketten maradtunk az idegenben, annyi hármasban együtt töltött hónap után.

A bicó volt az egyik legnagyobb lehetőségünk, pláne miután kiköltöztünk a partra. De nem csak, mert bárhová eljuthattunk vele. Bicózni élmény, életstílus és átformáló erő, ráadásul szinte az egyetlen lehetőségem a mozgásra Toma mellett. Egyre messzebb es messzebb merészkedtünk. Pesten sosem jutott eszembe, hogy bicózzak, szinte elfelejtettem, hogy gyerekként mennyire szerettem. De most meg jobb, mert Toma ott csücsül hátul és együtt, bicón fedezünk fel. 

Először felkerestük a Magyar Házban akkoriban induló Magyar Ovit. Átlagban úgy 8-10 mama jött össze a gyerekeikkel. Ez volt a minden keddi programunk. A gyerekek játszottak a kertben, kézműveskedtünk velük és persze dumáltunk meg vihogtunk, mintha csak otthon lettünk volna.

Ezeket az összejöveteleket az egyik anyuka szervezte, Csilla. Néha hozzájuk mentünk. Imádtuk, mert van fűtött medencéjük és Csilla a szélére tette a pizzát meg a tejeskávét. (Utóbbiba igény szerint Baileys-t.) Itt volt az utolsó magyar ovi is, amin részt vettünk Tomával, ez volt a búcsú-party. Hiányoznak.

Hasonlóképp a Magyar Isivel szombatonként. Ide 30 gyereket írattak be a múlt tanévre. Egy általános iskolában bérelt helységekben folyik a tanítás. Az igazgatónő felajánlotta, hogy vigyem az egyik csoportot, de helyette inkább a szülői közösség képviseletet vállaltam. Amibe lehetett bevonódtunk, segítettük a működést.

Az ő szervezésükben zajlott a Mikulásünnepség is a Magyar Házban.

Frank újra Mikulásnak öltözhetett, életében már harmadszorra és kb. 75 magyar gyereknek adta át az ajándékot, személyre szóló nagymonológokkal. (Nincs gyerek, akinek megjegyezné a nevét.)

Toma megmondta, hogy őt nem érdekli se a Mikulás se az ajándéka. (Frank szerint ez az én vérem.) ...szóval a gyerek világ.

A többi napon továbbra is játszótér, strandolás, együtt bevásárlás-főzés stb. Illetve magyar mamákkal és gyerekeikkel játszós randik. Hamarosan azt vettem észre, hogy szinte csak magyarokkal vagyunk és én szinte már csak magyarul beszélgetek, leszámítva azt a napi néhány esetet a boltban, itt-ott.

Toma közben elkezdte heti 1 almalommal az „ovit", ami napi 55 $ es inkább, amolyan napközi féle és csak fél napokat hagytam ott.


Érdekesség/Ovi másképp

Az auszi gondolkodás más. Az oviban nincs cipőcsere, tehát minden gyerek az utcai cipőjében nyomul a szőnyegen. A gyerekek többsége gyakran náthás a hűvösebb évszakokban, mert annyira alul vannak öltöztetve (a szülők által is) 15 fokban simán mezítláb és pólóban. A gyerekek orra folyik es általában nem törlik meg nekik. (szintén sok szülő sem)

Viszont ebédidőben az összes ott dolgozó főkötőt visel, nehogy hajszál kerüljön a kajába. Amit mi gyerek gondozásnak, meg higiéniának hívunk úgy általában, azt ok elég lazán veszik. 

A tetű sem kelt különösebb pánikot a gyerek közösségekben, nem keresik és nem írtják és nem jelzik a szülőnek, egyszerűen nem téma. A gyerekek adjak-kapjak, ha úgy alakul. Úgy mondják, hogy ez egy ilyen időszak kérem szépen, nem frusztráljuk ezzel a gyerekeket, nem szégyenítünk meg senkit. Totál természetes jelenségként van kezelve. (otthon azért kezelik... gondolom)

A pelenkáról való leszoktatás sem dívik, hagynak mindent a maga útján alakulni.

(Egy Bródy dal jut eszembe: Neked így, nekem úgy...)

Itt olyan nincs, hogy egy óvónő felemelje a hangját, vagy szidalmazza a gyereket. Szelídek és türelmesek a gyerekekkel. Magyarázóak és nagyvonalúak, nem veszik magukat olyan komolyan. Büntetés nincs. Teljesen máshonnan közelítenek és látható, hogy ez leginkább nem egy képzésen elsajátított pedagógia, hanem már ők is így kapták gyerekként.

A folytatásban

• Élet a parton
• Karácsony
• Munkahely2 / Perth, Southland Boulovarde Shopping and Entertainment Centre
• Lend Lease Alapítvány

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’08

A második fejezet elkezdődik...

PERTH 2014. AUGUSZTUS
Frank dolgozni kezdett a Lend Lease-nél, mint operation manager. http://www.lendlease.com/Australia/Home

Mikor Franket felvették ide másfél éve, szinte semmit nem tudtunk a cégről. Aztán kiderült, hogy egy óriás mamut vállalat az ingatlan szektorban. Ausztrália kilencedik legnagyobb vállalta. Több részleggel, mint pl. kisker, kivitelezés, beruházás, szerviz, ingatlanfejlesztés. Ők építették az első felhőkarcolót Ausztráliában, a Sydney Operaházat, az első 5 csillagos irodaházat a déli féltekén.
A cég világviszonylatban is jelen van a következő országokban: USA, Anglia, Olaszország, Oroszország, Mexico, India, és persze az Asian Pacific régio.
 
Érdekesség: Barangaroo a 6 milliárd dolláros Lend Lease projekt Barangaroo (Sydney egyik városrészének neve, aboriginal szó, jelentése „gyülekező hely") az egyik legambiciózusabb városfejlesztési projekt napjainkban és egyike a világ legelső vízparti fejlesztési/felújítási beruházásának.
Sydney kikötőjenek déli részén egy 22 hektáros fejlesztési területen kérte fel a NSW kormány a Lend Least, hogy építse ki /meg Sydney központját az Opera szomszédságában.
A cég három fázisra bontotta a projektet és e három fázis menten épül:
Barangaroo Reserve, Barangaroo Központ és Barangaroo Dél.
A projektet a cég finanszírozza és az állam visszabérli.
Az építkezéshez konkrétan felépítettek egy betonüzemet minőségellenőrző laborral együtt. Ez egy külön kis városrész lesz lakóparkokkal, irodaházakkal – itt lesz az új cég központ is – , bevásárlóközponttal, könyvtárral, közösségi épületekkel, kikötővel stb. (Rengeteg kép és video van erről a neten, érdemes megnézni őket.)

OPERATION MANAGER
Feladata, az ingatlan zökkenőmentes üzemeltetése. A beruházási projektek megvalósítása. Hozzátartozik többek között, a felújítás, az átalakítás, üzemeltetés, karbantartás, kertészet, takarítás, őrzésvédelem, környezettudatosság, közművek, biztonság és munka- es egészsegvédelem, pénzügy.

Frank eddigi tapasztalatai:

Ha itt, egy állásinterjún azt mondod:
„szeretem a kihívásokat”...nem fognak rákapni. Ami nekik fontos: kooperációs készség, a választott hivatáson-szakterületen belüli fejlődés szándéka, céghűség. A lényeg, hogy csapatjátékos vagy-e és ha kell, tudsz-e csapatot építeni-összetartani.Itt a " one man band show", senkit nem érdekel.

A magyar ismerősök megkérdezték, hogy a kihívásokat kerestük-e a kiköltözéssel. A látszat ellenére, sosem kerestük a kihívásokat.
Frank így mondja: Ne az adrenalin legyen a „megoldás”, hanem a megoldás legyen az adrenalin. A látszólag változatlanban vedd észre az értéket, a hétköznapokban az örömöt. Szerintünk ezeknél kézenfekvőbb és nehezebb(-nek látszó) kihívás nincs. Mindez nem zárja ki a nyitottságot és kíváncsiságot.
Ausztrália sok szempontból ezeket demonstrálja számunkra, így a munkamoráljuk, munkastílusuk is.

Nagyon egyszerű a folyamat. Annyit dolgozz és azért felelj és azt végezd el, ami a munkaköri leírásodban van. Ne dolgozz napi 8 óra helyett 10, 12, 14 órát, nem várja el senki. Ne taposs és nyomd magad. Itt te a csapat része vagy és a cégért a csapatért dolgozz!

Errefelé furcsa, ha a saját eredményeiddel kérkedsz, itt azt mondjak „mi" az „én" helyett.Nem várnak el semmi extrát, azonban ha extrát teljesítesz azt díjazzák. Mindenki mindenkit meghallgat és megkérdez, hogy te hogy dolgozol és objektíven ítélnek meg.

Komolyan veszik, hogy érezd jól magad. Bárkit felhívhatsz bármivel, akár a vezérigazgatót is, mindenki megközelíthető és nincs sztárallűr. A pozitív közlés alap. Mindig próbálnak megfelelő munkakörülményeket biztosítani mindenben.
Elvárjak a korrektséget és ha kérdeznek, akkor tényleg a véleményedre kíváncsiak.

Viccesek es szeretik és értik is a humort a munkahelyen is, lazák és közvetlenek, a kétkezi melóst tisztelik. Fontos a jó hangulat és közérzet.
A két leggyakrabban használt mondatuk: „No drama." „Are you happy?" (Itt sem tökéletes minden – messze nem – , de a dolgok úgy általában, eléggé hasonlítanak arra, amire azt mondjuk, hogy „ez a normális".)

MUNKAHELY 1./PERTH, ARMADELE SHOPPING CENTRE

Frank első munkahelye ideális volt egy kezdő bevándorló számára. A főnöke – a center manager – egy 50 körüli kiegyensúlyozott hölgy volt, Michelle. Mellette szabadon tanulhatott. Nos, igazából semmit nem mondtak el neki, egyből mélyvíz, így gyorsan bele is jött a dolgokba. Ettől függetlenül mégis megtapasztalta a kiszámíthatóságot, a stressz mentes munkahelyi viszonyokat és a sok dicserő szót.

Frank, bizonytalanságot az angolja miatt érzett egy darabig.

EXKLUZÍV/YES, NO, YES
Angolul dolgozni nehezebb, mint hinnéd. Frank az első időkben, napjában 8-10 alkalommal hívott a munkahelyéről: „Nóra, izzadok, mint egy ló, semmit nem értek! Tök gáz!”
Viszont kreativitásának maximális kihasználtságával szinte tökéletesen leplezte illetve kompenzálta nyelvi hiányosságait.

Bevált módszerek:
- már-már affektív, különösen nagy hangsúly a kiejtésre
- Kylie Minogue slágerek hangos éneklése és / vagy az Ausztrál himnusz fütyülése
- Steven Seagal arcmimikája

- idézgetések Krokodil Dandee-től

- bon-bon és kisebb ajándékok osztogatása kollégáknak
- szelektív hallás
- bujkálás
Az fentiekből adódó állandó stressz miatti ideiglenes személyiség torzulás: A "Google Translate" fetisizálása.

A folytatásban:

• Karitatív
• Exkluzív/Vagyok aki vagyok
• Hétköznapok Tomával
• Érdekesség/Ovi másképp

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’07

Az Auszi-életünk első fejezetének vége felé tartunk.., de jön a folytatás...

EXKLUZÍV. FRANK KIHAGYÁSA

A stégen ültünk. Frank kihozta a kartontálcát, s a padra tette, majd körbeültük a sült krumplit a kis zsömlét es a vágódeszka nagyságú húst. A sirályok jobbról, az óceán felől támadtak hatalmas cserregéssel. A húsunkat kétfelé szakították, s repültek vele a stég felett... Frank kezében éppen a nagykés, mikor felpattan a padról, s feszült arccal hadonászik vele a menekülő madarak után, a stégen gyanútlanul sétálgató embertársaink között. A békésen sziesztázó ausztrálok rémülten kerülgették Franket, aki láthatóan egy másik dimenzióban létezett.
Toma nagy érdeklődéssel figyelte édesapját, lábával leállt a kalimpa, a felig megrágott sült krumpli hetykén lógott ki fogai közül. Mosolyogva kérdezgette, hogy apa mit csinál? Én halkan szólongattam Franket, hogy tegye le a kést.... évek múltak el... a sirályok lassan tovatűntek a hússal és szerencsére senki sem serült meg fizikálisan. Pszichésen is csak az a három kiskorú, akik sírógörcsöt kaptak.
Frank a dimenzióváltás után újra visszatért közénk. Eszmélését követően, lehajtott fejjel percekig csak rakosgatott a padon, s halkan, de határozottan tájékoztatott, hogy addig nem emeli fej a fejet, amíg az embertömeg ki nem cserélődik körülöttünk. Kb. itt. 

MUNKA FOLYT.

....szóval márciusban következett a munkakeresés időszaka, megspékelve nemi kultúrsokkal. Nagyon más kommunikációs szokások, ami egy új stratégiát igenyelt. Más terep = más játékszabályok.

Sokat köszönhetünk Dr. Lugosi György professzornak – ő 33 éve él Melbourne- ben – , aki nem csak vendégszeretetével, de kitűnő meglátásaival is segítette Franket. Ő volt az, akit bármikor fel lehetett hívni, akivel mindent át lehetett beszélni.

   
Megvoltak az ilyenkor szokásos pályázgatások, interjúk, meetingek...
Amit meg kellett szokni, hogy itt valóban baromira lassan történnek a dolgok. Ezt ezer helyen olvashatja az ember mielőtt ideutazik, de megtapasztalni egészen más. Hetek múlnak el egy telefonhívásig, vagy visszahívásig. Ha valakit a munkahelyen 10 h után hívsz, nem fogod megtalálni, mert teázgatni ment vagy 1 órára.

Péntekenként gyakorlatilag már nem dolgoznak, csak piszmognak. (Erkélyünk egy ügyvédi iroda ablakaira néz, totálisan belátni. Először arra gondoltam, hogy az irodahelyiségekben nincs gravitáció, mert egyetlen egy gyors mozdulatot nem láttam, beleértve a klaviatúra használatát is.)

Frank elsőre ideiglenesen elvállalt egy projektmunkát egy ausztrál ismerősünk építkezési vállalkozásában, miközben folyamatosan pályázott tovább FM lehetőségekre.
Néhány hónap elteltével Frank már két hosszadalmas és nehéz tesztíráson és interjúsorozaton volt túl, amelyek után mindkét alkalommal a több tucat jelentkező közül, a „mar csak ketten maradtatok” szituációban találta magát.
Mindkétszer a másik fél nyerte el a pozíciót. Döntésüket azzal indokolták, hogy Franknek nincs ausztrál tapasztalata, a másiknak meg volt.

EXKLUZÍV. MEGNYERNI MR. PIROVICH-OT

A harmadik interjú is jól sikerült a John Lang Lasella-nél, ami a világ egyik legnagyobb ingatlan beruházó és üzemeltető vállalata. A JLL nyugat ausztráliai igazgatója, Mr. Pirovich is képviseltette magát.

Frank és Mr. Pirovich már az első pillanattól kezdve szimpatizáltak egymással.
Jókedvűen és bizakodva jött le Frank a 29. emeletről. Majd hivják...
Egy hét csend után Frank úgy döntött, hogy meglátogatja az igazgató urat, ha ausztrál tapasztalata nincs is – gondolta – , bátorsága annál több.

Mr. Pirovich meglepődve, de örömmel üdvözölte Franket és a tárgyalóba vezette, ahol elbeszélgettek a szakmáról, a lehetőségekről eés arról is tajekoztatást kapott Frank, hogy döntés még mindig nem született, de a múlt heti interjuk után már csak ketten maradtak az állásra. És ő az egyik jelölt, mivel rendkivűl elegedett vele és nagy perspektívát lát benne, stb. stb.

Ismát szívélyes búcsút vettek egymástól, s Mr. Pirovich megígérte, hogy keresni fogja Franket. Bizakodtunk, hogy ennyi pozitív benyomás után, már senkit nem fog érdekelni, hogy Franknek van e ausztrál munkatapasztalata... és ismét eltelt egy csendes hét...

Hétfő reggel Frank így szólt: Nóra, én megint be fogok menni a Pirovichoz és viszek neki kávét! (Én nem tudom, hogy Franknek ez honnan jutott eszébe – talán túl sok zsánerfilmet nézett a húszas éveiben – , de ismét felment a Central Park legmagasabb felhőkarcolójanak 29. emeletére Mr. Pirovichoz, két kávéspohárral kezében.) A recepcios hölgy már messziről megismerte.... és megdöbbenve kérdezte: kávét hozott az igazgató úrnak?!?!?

Mr. Pirovich ismét lelkesen üdvözölte Franket és már mondta is – miközben kezét nyújtotta – , hogy sajnos meg mindig nincs döntés. Ekkor Frank egy virágos kaspó mögül elővette a két kávét és egyiket átnyújtotta Mr. Pirovichnak, aki meghökkent egy pillanatra, de örömmel elfogadta a kávét, aztán Robert de Niro stílusában kissé hunyorogva, s jobb kezével sűrűn Frankre mutogatva – , ennyit mondott: „Tetszik a stílusod!" (Valószinűleg Mr. Pirovich is sok zsánerfilmet nézett annak idején.)

Mi, Tomaval az épület előtt vártunk, hogy mindjárt kielemezhessük a találkozást. Először Frank sorra vette, hogy mi szól őmellette Mr. Pirovich szemszögéből azon kivül, hogy láthatja, hogy érti a szakmát és akarja a munkát es kapott kávét.

Frank szerint sokat nyomott a latban, hogy 1. Elbeszélgettem a recepciósával és neki is szimpatikus vagyok! (Nos, ha Mr. Pirovich a lelki gondozója a recepciós hölgynek, akkor nyilván Frankről is sokat fognak beszélgetni.)2. Már háromszor látott jó ruhában! (Ez valóban sokat számíthat, abban az esetben, ha Mr. Pirovich homoszexuális)... Miközben mindezt megvitattuk, Toma észrevetlen kiitta Frank poharából a maradék kb. másfél deci kávét. Az elkövetkezendő két napban pedig a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen embert próbáló feladat együtt élni egy inszomniással.Mr. Pirovich két nap múlva személyesen írt egy e-mailt Franknek, hogy a megrendelő cég az ő két ajánlásából sajnos az ausztrál jelentkezőt választotta. Ugyanakkor megígérte Franknek, hogy a továbbiakban fejben tartja, és megpróbál segíteni neki.A levél elolvasása után, Frank 2 órán keresztül mozdulatlanul ült a szőnyegen, bámulva a kasmír motívumokat, s közben Karádi sanzonokat dúdolgatott. Mikor végre helyre állt a keringése és az agya ismét vérhez jutott, azon kezdett töprengeni, milyen területeken tudna még kapcsolatokat építeni és érvényesülni.Szoba jött az itt ismeretlen „itt a piros, hol a piros” nevű logikai játék és a liftes fiú munkakör. Én lebeszéltem mindkettőről, azzal az indokkal, hogy a logikai játékhoz még nincs elég priusza, liftes fiú meg ne legyen olyan, aki 35 eves kora után is hangosan röhög, ha valaki púzik.

FRANK RÉVBE ÉR
...de meg mielőtt Mr. Pirovic nevére vette volna Franket, teljesen váratlanul és minden előzmény nélkül, Frank a Lend Lease-nél FM manageri pozíciót kapott, így lett egy nagy bevásárlóközpont műszaki vezetője.

TOVABBKÉPZŐ JELLEGŰ INFORMACIÓ
Ha erre jársz és ezt a figyelmeztető táblát latod a parton, mindig a vízre kell érteni!

A folytatásban:

• Perth 2014. augusztus
• Operation Manager
• Munkahely1/Perth, Armadele Shopping Centre
• Exkluzív/Yes, no, yes