Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’16

Áldott Karácsonyt Mindenkinek!

Dr. Gyökössy Endre:

A Boldogmondások margójára (Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’15

Helló Gyuri!

Gyurival, ha étterembe megyünk, mindig mindannyian ugyanazt esszük. Ha cukrászdába kötünk ki, mindenki ugyanazt a sütit kéri, mint azelőtt.
És mi hárman nagyok, tudjuk, hogy van egy kis negyedik, aki csak ritkán hallgat. De Gyuri miatt nem kell aggódni, türelme, mint a tenger. Toma "űrhajós" kérdéseire kimerítő válaszokat ad és miközben magyaráz, erős remegő kezével a kávéhabra önti a barna cukrot, amit kiskanállal eszeget le róla.
Toma könyökölve nézi őt, néha itt-ott megérinti a ruháját, babrálja a kezét, simogatja.

Mi Frankkel, kettőjüket figyeljük szótlanul. Gyurit, ahogy az értelem, tartás és a jóság a szemünk láttára tesz jóképűvé egy 80 éves férfit. Tomát, ahogy percek alatt felnő Gyurihoz.
Gyuri cirka 40 éve hagyta el Magyarországot, miután szembesült a ténnyel: belátható időn belül nem fog teret kapni szellemi kiteljesedéséhez.
S mivel tagja volt a Magyar vitorlázórepülősök olimpiai csapatának, egy Lengyelországban megrendezett verseny különleges napjának egy különleges pillanatában, egyszer csak Finnország felé fordította kis repülőjét....
Az "Ezer tó országában" eltöltött fél év után, Németországba ment és innen 2 év múlva jutott ki Ausztráliába, de kedvenc helye, azóta is Finnország maradt.
Elmondása szerint sosem volt honvágya, olyan sokat kapott Ausztráliától. Ugyanakkor Gyuri miután már lehetett-, évente repült haza és hónapokat maradt Magyarországon. 
Idén májusban is haza készült, így elutazása előtt még meghívtuk őt ebédre. Bevágtuk a szokásos bécsi szeletet, kávéztunk, megbeszéltük a dolgokat, aztán elkísértük a villamoshoz.

Várni fogunk! - öleltük meg egymást.

Szeptember 3-án indult vissza Melbourne-be a repülőgépe de Gyuri már nem lehetett rajta.

Testét a Balatonnál temették el, ahol annak idején nagyon szeretett vitorlázni.
...és az igaz, hogy most sokáig nem láthatjuk viszont... de a legközelebbi találkozásnál, már akármeddig eldumálhatunk.            

Gyuri nélkül a város, számunkra visszanyerte eredeti rendeltetését: átszálló.

(U.i.: Gyurit az Auszi'13 bejegyzésben mutattam be.)

A történet hamarosan folytatódik...