Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’09

Mikor mar majdnem egy év eltel, meg csak akkor kezdtünk felocsúdni igazán. Frank dolgozni kezdett, mi Tomával ketten maradtunk az idegenben, annyi hármasban együtt töltött hónap után.

Karitatív
A csapat összeszokott volt és dolgos. A munka mellett volt idő és energia egyéb jótettekre. Ausziban a karitatív kezdeményezéseket nagyra becsülik. Frankék csapata így csöppent bele a már világszerte elterjedt „bajusz növesztős november"-be.

A kollégák: Pet, Frank es az indiai " my love is your love" Viv a "moovember" (bajszos november, a férfi prosztatarák megelőző kampányán)

Frankék egy csomó pénzt gyűjtöttek össze, velük örültem én is. (De amikor meg akarta tartani a bajszát, megrendültem. Hetekig küzdöttem ellene mindhiába. Aztán, mikor Joshi Barathnak neveztem, engem megfenyegetett és a bajuszt levágta.)

Exkluzív/Vagyok aki vagyok

Frank egyik nap ezzel a hírrel jött haza munkából:

Képzeld Nóra! A melósok között van egy nemsemmi afro fickó... én még ilyen fekete embert nem láttam. Köszöntem neki, hogy "Hi, bro' !" és összeütöttük az öklünket....... de tudod mi a fickó neve?! De a rendes neve!!! SATURDAY SOLO!

Sat' -ról sajna csak éjszakai felvételt találtam, ő van a balon pirosban a két új spanjával.

Hétköznapok Tomával

Mikor mar majdnem 1 év eltel, meg csak akkor kezdtünk felocsúdni igazán. Frank dolgozni kezdett, mi Tomával ketten maradtunk az idegenben, annyi hármasban együtt töltött hónap után.

A bicó volt az egyik legnagyobb lehetőségünk, pláne miután kiköltöztünk a partra. De nem csak, mert bárhová eljuthattunk vele. Bicózni élmény, életstílus és átformáló erő, ráadásul szinte az egyetlen lehetőségem a mozgásra Toma mellett. Egyre messzebb es messzebb merészkedtünk. Pesten sosem jutott eszembe, hogy bicózzak, szinte elfelejtettem, hogy gyerekként mennyire szerettem. De most meg jobb, mert Toma ott csücsül hátul és együtt, bicón fedezünk fel. 

Először felkerestük a Magyar Házban akkoriban induló Magyar Ovit. Átlagban úgy 8-10 mama jött össze a gyerekeikkel. Ez volt a minden keddi programunk. A gyerekek játszottak a kertben, kézműveskedtünk velük és persze dumáltunk meg vihogtunk, mintha csak otthon lettünk volna.

Ezeket az összejöveteleket az egyik anyuka szervezte, Csilla. Néha hozzájuk mentünk. Imádtuk, mert van fűtött medencéjük és Csilla a szélére tette a pizzát meg a tejeskávét. (Utóbbiba igény szerint Baileys-t.) Itt volt az utolsó magyar ovi is, amin részt vettünk Tomával, ez volt a búcsú-party. Hiányoznak.

Hasonlóképp a Magyar Isivel szombatonként. Ide 30 gyereket írattak be a múlt tanévre. Egy általános iskolában bérelt helységekben folyik a tanítás. Az igazgatónő felajánlotta, hogy vigyem az egyik csoportot, de helyette inkább a szülői közösség képviseletet vállaltam. Amibe lehetett bevonódtunk, segítettük a működést.

Az ő szervezésükben zajlott a Mikulásünnepség is a Magyar Házban.

Frank újra Mikulásnak öltözhetett, életében már harmadszorra és kb. 75 magyar gyereknek adta át az ajándékot, személyre szóló nagymonológokkal. (Nincs gyerek, akinek megjegyezné a nevét.)

Toma megmondta, hogy őt nem érdekli se a Mikulás se az ajándéka. (Frank szerint ez az én vérem.) ...szóval a gyerek világ.

A többi napon továbbra is játszótér, strandolás, együtt bevásárlás-főzés stb. Illetve magyar mamákkal és gyerekeikkel játszós randik. Hamarosan azt vettem észre, hogy szinte csak magyarokkal vagyunk és én szinte már csak magyarul beszélgetek, leszámítva azt a napi néhány esetet a boltban, itt-ott.

Toma közben elkezdte heti 1 almalommal az „ovit", ami napi 55 $ es inkább, amolyan napközi féle és csak fél napokat hagytam ott.


Érdekesség/Ovi másképp

Az auszi gondolkodás más. Az oviban nincs cipőcsere, tehát minden gyerek az utcai cipőjében nyomul a szőnyegen. A gyerekek többsége gyakran náthás a hűvösebb évszakokban, mert annyira alul vannak öltöztetve (a szülők által is) 15 fokban simán mezítláb és pólóban. A gyerekek orra folyik es általában nem törlik meg nekik. (szintén sok szülő sem)

Viszont ebédidőben az összes ott dolgozó főkötőt visel, nehogy hajszál kerüljön a kajába. Amit mi gyerek gondozásnak, meg higiéniának hívunk úgy általában, azt ok elég lazán veszik. 

A tetű sem kelt különösebb pánikot a gyerek közösségekben, nem keresik és nem írtják és nem jelzik a szülőnek, egyszerűen nem téma. A gyerekek adjak-kapjak, ha úgy alakul. Úgy mondják, hogy ez egy ilyen időszak kérem szépen, nem frusztráljuk ezzel a gyerekeket, nem szégyenítünk meg senkit. Totál természetes jelenségként van kezelve. (otthon azért kezelik... gondolom)

A pelenkáról való leszoktatás sem dívik, hagynak mindent a maga útján alakulni.

(Egy Bródy dal jut eszembe: Neked így, nekem úgy...)

Itt olyan nincs, hogy egy óvónő felemelje a hangját, vagy szidalmazza a gyereket. Szelídek és türelmesek a gyerekekkel. Magyarázóak és nagyvonalúak, nem veszik magukat olyan komolyan. Büntetés nincs. Teljesen máshonnan közelítenek és látható, hogy ez leginkább nem egy képzésen elsajátított pedagógia, hanem már ők is így kapták gyerekként.

A folytatásban

• Élet a parton
• Karácsony
• Munkahely2 / Perth, Southland Boulovarde Shopping and Entertainment Centre
• Lend Lease Alapítvány

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’08

A második fejezet elkezdődik...

PERTH 2014. AUGUSZTUS
Frank dolgozni kezdett a Lend Lease-nél, mint operation manager. http://www.lendlease.com/Australia/Home

Mikor Franket felvették ide másfél éve, szinte semmit nem tudtunk a cégről. Aztán kiderült, hogy egy óriás mamut vállalat az ingatlan szektorban. Ausztrália kilencedik legnagyobb vállalta. Több részleggel, mint pl. kisker, kivitelezés, beruházás, szerviz, ingatlanfejlesztés. Ők építették az első felhőkarcolót Ausztráliában, a Sydney Operaházat, az első 5 csillagos irodaházat a déli féltekén.
A cég világviszonylatban is jelen van a következő országokban: USA, Anglia, Olaszország, Oroszország, Mexico, India, és persze az Asian Pacific régio.
 
Érdekesség: Barangaroo a 6 milliárd dolláros Lend Lease projekt Barangaroo (Sydney egyik városrészének neve, aboriginal szó, jelentése „gyülekező hely") az egyik legambiciózusabb városfejlesztési projekt napjainkban és egyike a világ legelső vízparti fejlesztési/felújítási beruházásának.
Sydney kikötőjenek déli részén egy 22 hektáros fejlesztési területen kérte fel a NSW kormány a Lend Least, hogy építse ki /meg Sydney központját az Opera szomszédságában.
A cég három fázisra bontotta a projektet és e három fázis menten épül:
Barangaroo Reserve, Barangaroo Központ és Barangaroo Dél.
A projektet a cég finanszírozza és az állam visszabérli.
Az építkezéshez konkrétan felépítettek egy betonüzemet minőségellenőrző laborral együtt. Ez egy külön kis városrész lesz lakóparkokkal, irodaházakkal – itt lesz az új cég központ is – , bevásárlóközponttal, könyvtárral, közösségi épületekkel, kikötővel stb. (Rengeteg kép és video van erről a neten, érdemes megnézni őket.)

OPERATION MANAGER
Feladata, az ingatlan zökkenőmentes üzemeltetése. A beruházási projektek megvalósítása. Hozzátartozik többek között, a felújítás, az átalakítás, üzemeltetés, karbantartás, kertészet, takarítás, őrzésvédelem, környezettudatosság, közművek, biztonság és munka- es egészsegvédelem, pénzügy.

Frank eddigi tapasztalatai:

Ha itt, egy állásinterjún azt mondod:
„szeretem a kihívásokat”...nem fognak rákapni. Ami nekik fontos: kooperációs készség, a választott hivatáson-szakterületen belüli fejlődés szándéka, céghűség. A lényeg, hogy csapatjátékos vagy-e és ha kell, tudsz-e csapatot építeni-összetartani.Itt a " one man band show", senkit nem érdekel.

A magyar ismerősök megkérdezték, hogy a kihívásokat kerestük-e a kiköltözéssel. A látszat ellenére, sosem kerestük a kihívásokat.
Frank így mondja: Ne az adrenalin legyen a „megoldás”, hanem a megoldás legyen az adrenalin. A látszólag változatlanban vedd észre az értéket, a hétköznapokban az örömöt. Szerintünk ezeknél kézenfekvőbb és nehezebb(-nek látszó) kihívás nincs. Mindez nem zárja ki a nyitottságot és kíváncsiságot.
Ausztrália sok szempontból ezeket demonstrálja számunkra, így a munkamoráljuk, munkastílusuk is.

Nagyon egyszerű a folyamat. Annyit dolgozz és azért felelj és azt végezd el, ami a munkaköri leírásodban van. Ne dolgozz napi 8 óra helyett 10, 12, 14 órát, nem várja el senki. Ne taposs és nyomd magad. Itt te a csapat része vagy és a cégért a csapatért dolgozz!

Errefelé furcsa, ha a saját eredményeiddel kérkedsz, itt azt mondjak „mi" az „én" helyett.Nem várnak el semmi extrát, azonban ha extrát teljesítesz azt díjazzák. Mindenki mindenkit meghallgat és megkérdez, hogy te hogy dolgozol és objektíven ítélnek meg.

Komolyan veszik, hogy érezd jól magad. Bárkit felhívhatsz bármivel, akár a vezérigazgatót is, mindenki megközelíthető és nincs sztárallűr. A pozitív közlés alap. Mindig próbálnak megfelelő munkakörülményeket biztosítani mindenben.
Elvárjak a korrektséget és ha kérdeznek, akkor tényleg a véleményedre kíváncsiak.

Viccesek es szeretik és értik is a humort a munkahelyen is, lazák és közvetlenek, a kétkezi melóst tisztelik. Fontos a jó hangulat és közérzet.
A két leggyakrabban használt mondatuk: „No drama." „Are you happy?" (Itt sem tökéletes minden – messze nem – , de a dolgok úgy általában, eléggé hasonlítanak arra, amire azt mondjuk, hogy „ez a normális".)

MUNKAHELY 1./PERTH, ARMADELE SHOPPING CENTRE

Frank első munkahelye ideális volt egy kezdő bevándorló számára. A főnöke – a center manager – egy 50 körüli kiegyensúlyozott hölgy volt, Michelle. Mellette szabadon tanulhatott. Nos, igazából semmit nem mondtak el neki, egyből mélyvíz, így gyorsan bele is jött a dolgokba. Ettől függetlenül mégis megtapasztalta a kiszámíthatóságot, a stressz mentes munkahelyi viszonyokat és a sok dicserő szót.

Frank, bizonytalanságot az angolja miatt érzett egy darabig.

EXKLUZÍV/YES, NO, YES
Angolul dolgozni nehezebb, mint hinnéd. Frank az első időkben, napjában 8-10 alkalommal hívott a munkahelyéről: „Nóra, izzadok, mint egy ló, semmit nem értek! Tök gáz!”
Viszont kreativitásának maximális kihasználtságával szinte tökéletesen leplezte illetve kompenzálta nyelvi hiányosságait.

Bevált módszerek:
- már-már affektív, különösen nagy hangsúly a kiejtésre
- Kylie Minogue slágerek hangos éneklése és / vagy az Ausztrál himnusz fütyülése
- Steven Seagal arcmimikája

- idézgetések Krokodil Dandee-től

- bon-bon és kisebb ajándékok osztogatása kollégáknak
- szelektív hallás
- bujkálás
Az fentiekből adódó állandó stressz miatti ideiglenes személyiség torzulás: A "Google Translate" fetisizálása.

A folytatásban:

• Karitatív
• Exkluzív/Vagyok aki vagyok
• Hétköznapok Tomával
• Érdekesség/Ovi másképp

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’07

Az Auszi-életünk első fejezetének vége felé tartunk.., de jön a folytatás...

EXKLUZÍV. FRANK KIHAGYÁSA

A stégen ültünk. Frank kihozta a kartontálcát, s a padra tette, majd körbeültük a sült krumplit a kis zsömlét es a vágódeszka nagyságú húst. A sirályok jobbról, az óceán felől támadtak hatalmas cserregéssel. A húsunkat kétfelé szakították, s repültek vele a stég felett... Frank kezében éppen a nagykés, mikor felpattan a padról, s feszült arccal hadonászik vele a menekülő madarak után, a stégen gyanútlanul sétálgató embertársaink között. A békésen sziesztázó ausztrálok rémülten kerülgették Franket, aki láthatóan egy másik dimenzióban létezett.
Toma nagy érdeklődéssel figyelte édesapját, lábával leállt a kalimpa, a felig megrágott sült krumpli hetykén lógott ki fogai közül. Mosolyogva kérdezgette, hogy apa mit csinál? Én halkan szólongattam Franket, hogy tegye le a kést.... évek múltak el... a sirályok lassan tovatűntek a hússal és szerencsére senki sem serült meg fizikálisan. Pszichésen is csak az a három kiskorú, akik sírógörcsöt kaptak.
Frank a dimenzióváltás után újra visszatért közénk. Eszmélését követően, lehajtott fejjel percekig csak rakosgatott a padon, s halkan, de határozottan tájékoztatott, hogy addig nem emeli fej a fejet, amíg az embertömeg ki nem cserélődik körülöttünk. Kb. itt. 

MUNKA FOLYT.

....szóval márciusban következett a munkakeresés időszaka, megspékelve nemi kultúrsokkal. Nagyon más kommunikációs szokások, ami egy új stratégiát igenyelt. Más terep = más játékszabályok.

Sokat köszönhetünk Dr. Lugosi György professzornak – ő 33 éve él Melbourne- ben – , aki nem csak vendégszeretetével, de kitűnő meglátásaival is segítette Franket. Ő volt az, akit bármikor fel lehetett hívni, akivel mindent át lehetett beszélni.

   
Megvoltak az ilyenkor szokásos pályázgatások, interjúk, meetingek...
Amit meg kellett szokni, hogy itt valóban baromira lassan történnek a dolgok. Ezt ezer helyen olvashatja az ember mielőtt ideutazik, de megtapasztalni egészen más. Hetek múlnak el egy telefonhívásig, vagy visszahívásig. Ha valakit a munkahelyen 10 h után hívsz, nem fogod megtalálni, mert teázgatni ment vagy 1 órára.

Péntekenként gyakorlatilag már nem dolgoznak, csak piszmognak. (Erkélyünk egy ügyvédi iroda ablakaira néz, totálisan belátni. Először arra gondoltam, hogy az irodahelyiségekben nincs gravitáció, mert egyetlen egy gyors mozdulatot nem láttam, beleértve a klaviatúra használatát is.)

Frank elsőre ideiglenesen elvállalt egy projektmunkát egy ausztrál ismerősünk építkezési vállalkozásában, miközben folyamatosan pályázott tovább FM lehetőségekre.
Néhány hónap elteltével Frank már két hosszadalmas és nehéz tesztíráson és interjúsorozaton volt túl, amelyek után mindkét alkalommal a több tucat jelentkező közül, a „mar csak ketten maradtatok” szituációban találta magát.
Mindkétszer a másik fél nyerte el a pozíciót. Döntésüket azzal indokolták, hogy Franknek nincs ausztrál tapasztalata, a másiknak meg volt.

EXKLUZÍV. MEGNYERNI MR. PIROVICH-OT

A harmadik interjú is jól sikerült a John Lang Lasella-nél, ami a világ egyik legnagyobb ingatlan beruházó és üzemeltető vállalata. A JLL nyugat ausztráliai igazgatója, Mr. Pirovich is képviseltette magát.

Frank és Mr. Pirovich már az első pillanattól kezdve szimpatizáltak egymással.
Jókedvűen és bizakodva jött le Frank a 29. emeletről. Majd hivják...
Egy hét csend után Frank úgy döntött, hogy meglátogatja az igazgató urat, ha ausztrál tapasztalata nincs is – gondolta – , bátorsága annál több.

Mr. Pirovich meglepődve, de örömmel üdvözölte Franket és a tárgyalóba vezette, ahol elbeszélgettek a szakmáról, a lehetőségekről eés arról is tajekoztatást kapott Frank, hogy döntés még mindig nem született, de a múlt heti interjuk után már csak ketten maradtak az állásra. És ő az egyik jelölt, mivel rendkivűl elegedett vele és nagy perspektívát lát benne, stb. stb.

Ismát szívélyes búcsút vettek egymástól, s Mr. Pirovich megígérte, hogy keresni fogja Franket. Bizakodtunk, hogy ennyi pozitív benyomás után, már senkit nem fog érdekelni, hogy Franknek van e ausztrál munkatapasztalata... és ismét eltelt egy csendes hét...

Hétfő reggel Frank így szólt: Nóra, én megint be fogok menni a Pirovichoz és viszek neki kávét! (Én nem tudom, hogy Franknek ez honnan jutott eszébe – talán túl sok zsánerfilmet nézett a húszas éveiben – , de ismét felment a Central Park legmagasabb felhőkarcolójanak 29. emeletére Mr. Pirovichoz, két kávéspohárral kezében.) A recepcios hölgy már messziről megismerte.... és megdöbbenve kérdezte: kávét hozott az igazgató úrnak?!?!?

Mr. Pirovich ismét lelkesen üdvözölte Franket és már mondta is – miközben kezét nyújtotta – , hogy sajnos meg mindig nincs döntés. Ekkor Frank egy virágos kaspó mögül elővette a két kávét és egyiket átnyújtotta Mr. Pirovichnak, aki meghökkent egy pillanatra, de örömmel elfogadta a kávét, aztán Robert de Niro stílusában kissé hunyorogva, s jobb kezével sűrűn Frankre mutogatva – , ennyit mondott: „Tetszik a stílusod!" (Valószinűleg Mr. Pirovich is sok zsánerfilmet nézett annak idején.)

Mi, Tomaval az épület előtt vártunk, hogy mindjárt kielemezhessük a találkozást. Először Frank sorra vette, hogy mi szól őmellette Mr. Pirovich szemszögéből azon kivül, hogy láthatja, hogy érti a szakmát és akarja a munkát es kapott kávét.

Frank szerint sokat nyomott a latban, hogy 1. Elbeszélgettem a recepciósával és neki is szimpatikus vagyok! (Nos, ha Mr. Pirovich a lelki gondozója a recepciós hölgynek, akkor nyilván Frankről is sokat fognak beszélgetni.)2. Már háromszor látott jó ruhában! (Ez valóban sokat számíthat, abban az esetben, ha Mr. Pirovich homoszexuális)... Miközben mindezt megvitattuk, Toma észrevetlen kiitta Frank poharából a maradék kb. másfél deci kávét. Az elkövetkezendő két napban pedig a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen embert próbáló feladat együtt élni egy inszomniással.Mr. Pirovich két nap múlva személyesen írt egy e-mailt Franknek, hogy a megrendelő cég az ő két ajánlásából sajnos az ausztrál jelentkezőt választotta. Ugyanakkor megígérte Franknek, hogy a továbbiakban fejben tartja, és megpróbál segíteni neki.A levél elolvasása után, Frank 2 órán keresztül mozdulatlanul ült a szőnyegen, bámulva a kasmír motívumokat, s közben Karádi sanzonokat dúdolgatott. Mikor végre helyre állt a keringése és az agya ismét vérhez jutott, azon kezdett töprengeni, milyen területeken tudna még kapcsolatokat építeni és érvényesülni.Szoba jött az itt ismeretlen „itt a piros, hol a piros” nevű logikai játék és a liftes fiú munkakör. Én lebeszéltem mindkettőről, azzal az indokkal, hogy a logikai játékhoz még nincs elég priusza, liftes fiú meg ne legyen olyan, aki 35 eves kora után is hangosan röhög, ha valaki púzik.

FRANK RÉVBE ÉR
...de meg mielőtt Mr. Pirovic nevére vette volna Franket, teljesen váratlanul és minden előzmény nélkül, Frank a Lend Lease-nél FM manageri pozíciót kapott, így lett egy nagy bevásárlóközpont műszaki vezetője.

TOVABBKÉPZŐ JELLEGŰ INFORMACIÓ
Ha erre jársz és ezt a figyelmeztető táblát latod a parton, mindig a vízre kell érteni!

A folytatásban:

• Perth 2014. augusztus
• Operation Manager
• Munkahely1/Perth, Armadele Shopping Centre
• Exkluzív/Yes, no, yes

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’06

Két nemzetet összemérni értelmetlen, akárcsak két embert.

MAGYARORSZÁG / AUSZTRÁLIA

Nagy vonalakban képben vagyunk a politikának nevezett „úri huncutság”-ban, de kevésbé vagyunk jártasak mind a szociálpszichológiában, mind a nemzetkarakterológiában, hogy a nemzetkarmáról már szó se essék. Ráadásul még csak egy éve élünk itt.... így aztán nem szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni, csak néhány tényt írnék ide:

Ausztrália a világ egyik leggazdagabb és legfiatalabb országa, alig van történelme és az itt élők 50% -a bevándorló és ezek döntő többségükben jelenleg ázsiaiak. A bevándorlókat nagyon szigorúan megszűrik. Lassan vízumot kapni ide, kész csoda. Csak azokat engedik be, akiket megéri számukra beengedni. Akik jól jönnek Ausztrália gazdaságának.

A jelenlegi – 44% -kal megválasztott – államvezetés menekülteket már nem fogad, s a már itt élőknek pénzt ajánl fel, hogy ne igényeljek az állampolgárságot, s menjenek vissza hazájukba.

Ausztráliának nincs határszomszédja, de még szomszédja sem, se közel, se távol... és még sorolhatnám sokáig. Leírhatatlanul különbözőek az egyes országok közötti kondíciók.

Sok különböző nemzetiségű bevándorlóval beszélgettünk már, egy nemzetiségen belül is nagyon különbözően nyilatkoznak sajátjaikról és Ausztráliáról is. Pl. az olasz ismerősünk azt mondja, hogy az ő hazája a legjobb hely a világon, csak az a nagy baj, hogy olaszok lakják. A német azt, hogy náluk az emberek nem barátságosak, nem mosolyognak. Az új-zélandi azt, hogy náluk dög unalmas stb. stb.

Szóval mindenkinek megvan a maga kis egójából táplálkozó igazsága és „igazsága". Ebből csak arra tudok következtetni, hogy az Igazsághoz kevésbé a határozott állításokkal, inkább a jó kérdések feltevésével közelíthetünk. (Ahogy ez már lenni szokott.)

Egy 30 éve itt elő magyar nénivel tudunk egyetérteni, aki ezt mondta: 
Mindenki – nemzetiségétől függetlenül –, aki nem képes magasabb távlatokból szemlélődni, az szidja a sajátjait, mert azt ismeri és lelkesedik valami másért, amit nem ismer komplexitásában, csak részleteiben és felületesen. (Szerintem ezzel nem mondtam újat nektek.)

Azért leírom, hogy a válások-felbomlott családok aránya hasonló, mint nálunk, ellenére a kipárnázott életkörülményeiknek. ...ahogy általában a fejlett országokban... (Az ajtók mögött, lecsupaszítva, megfosztva pénztől-paripától-posztótól, eléggé egyformák vagyunk.)

Magánvéleményünket egy buddhista tanmese jól összegzi, mit K. Nóritól hallottam:

A vándor beér a faluba és kérdezi a falu öregét: te öreg, milyen emberek élnek ebben a faluban? Visszakérdez az öreg: ahonnan jöttél, ott milyenek élnek?

Vándor: oh, ott nagyon rossz emberek élnek.

Mire az öreg: no, fiam! Itt is nagyon rossz emberek élnek.

Érkezik egy másik vándor, az is kérdi az öreget, hogy milyen emberek élnek a faluban?

Ismét visszakérdez az öreg: ahonnan jöttél, ott milyenek élnek?

A vándor válaszol: oh, ott nagyon jó emberek élnek. 

És az öreg: no, fiam! Itt is nagyon jó emberek élnek.

Ha arra kell válaszolnom, hogy mi az, ami itt tart minket, a válasz egyszerű:
olyan itt élni, mintha az ember egy kicsit folyamatosan nyaralna, valami nagyon rendezett, biztonságos nyaraló övezetben. A másik ok, az itteni oktatási rendszerben felkínálkozó alternatív pedagógiai lehetőségek, ami Tomát érinti majd. (Az auszi parlament vagy 20 éve vitatkozik, hogy hogyan kellene megreformálniuk az oktatásukat és az egészségügyet – ismerős ez valakinek?)

ÉRDEKESSÉGEK

A számunkra egyik legszebb templomot és Mária oltárt Perthben találtuk meg.

Sokáig nem is tudtunk róla, hogy Gery Michell - akitől egy éven át béreltük a lakásunkat – egy itteni tv-sztár. Mivel itt is tv nélkül élünk, így esélyünk nem volt, hogy ezt megtudjuk. Gery már sok éve vezet egy show műsort, épp nemrég kapott valami díjat is. Egyébként kedveljük, jó fej. (Átfutott az agyunkon az is, hogy ki kellene használni a medias kapcsolatot, s Frank lehetne bemondónő.)

Frank a sarki kávézóban beszédbe elegyedett egy pocakos szakállas emberrel, megbeszéltek egy újabb találkozót és ismét beszélgettek. Ő volt Jonathan Ford, az ex ausztrál munkaügyi miniszter. Karján tetoválás – 
mint sok auszinak –, felesége nevével. (Azóta, ha meglát minket az utcán, mindig pont fontos telefonja
van.)

Mindenki csodájára jár Toma fröccsöntött kismotorjának. Megállítanak, hogy hol vettük. Ilyenkor elmondom, hogy otthon ilyen minden gyereknek van! (És amelyik nem kap, azon egyértelműen jelentkeznek a megvonás tünetei.)

Ha itt akció van egy üzletben, akkor tényleg az van! Brutál leárazások. (Frank! Szerintem ezt elszámolta! Visszavigyem?......Nóra, hülye vagy?)

Főleg a nők, állatira kiöltöznek a lóversenyekre. A banda másik fele meg mintha kocogni indult volna. A lelátók tele vannak és a futamok közötti szünetben szépségversenyt rendeznek.

Láthatóan itt találkozik a brit hagyomány az amerikai rágógumival. Szerencsére nem veszik magukat komolyan a cuccokban, inkább bolondoznak. (Ez az egy mentségük van.)

Egyszer mentünk ki egy fogathajtó versenyre, de csak mert meghívtak minket. Eléggé untuk. (A versenylovak megszöktetésére és szabadon engedésére viszont legalább 3 felé különböző tervünk van.)

A krikett is népszerű, még a nyilvános parkokban is gyakori látvány. A játékszabályokat senki nem érti, kivéve Franket. És ez nem vicc.

Megesik, hogy nem értem, amit mondanak, de nekik ez nem tűnik fel. (Ezen alkalmakkor van lehetőségem, hogy fejben összeállítsam a hétvégi nagybevásárlási listát.)

KONKLÚZIÓ

Ha a szülők a gyerek előtt kellő gyakorisággal és decibellel ejtik ki a „basszus” szót, akkor a gyerek kis időn belül képes beépíteni azt a szókincsébe és jó ütemérzékkel, kitűnően artikulálva alkalmazza majd.

EXKLUZÍV. FRANK HARMADIK SZEME

Frank lassan elsajátítja az aikido minden csinját-binját. Megtanulta az ikkiot, nikkiot... megtanult jó ukenak lenni és megtanulta a tenkant, ami a csípőből való  elfordulást jelenti, mely a legnagyobb erőkifejtést segíti elő. Ezzel a jól begyakorolt technikával fordult el jobboldali irányba a konyhaszekrényben elhelyezett kukától a konyhapult jobb sarka fele, amit maximális slunggal fejelt le. 

Az ütközés következtében Frank szemei között 2 cm hosszúságú, jelentős mélységű vágás keletkezett. Frank tipikus bariton, s a kontakt során hangzatos "Ááá" hangot zengetett. 
Így együtt a kép- és hangeffektusok felejthetetlen élményt jelentettek mindannyiunk számára. 

A harmadik szeme megnyílása óta Frank valóban megkapta a tisztánlátás képességét, pl. napjában többször is jelzi felém: előre tudtam, hogy megint nem csavartad rá a kupakot Nóra!

A következő bejegyzésből címszavakban:

• Exkluzív: Frank kihagyása
• Munka folyt.
• Exkluzív: Megnyerni Mr Pirovichot
• Frank révbe ér
• Továbbképző jellegű információ