2017. október 4., szerda

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’27

Exkluzív/ Keco 2 (kb. két évvel korábban)

Ez időtájt, sokak megkönnyebbülésére barátaimmal távoztunk szülővárosunkból és Budapestre költöztünk, hogy dolgozni kezdjünk és mindenek előtt "megszedjük magunkat", mert bár az értelemnek egyikünk sem volt híján, érdemi tanulmanyainkat évekkel halasztottuk el, elsősorban a magyar oktatás, még ma is sikeresen futó, "Együtt a Gyermekkori Neurózisért" pedagógiai programjának, másodsorban egy Lemmy Kilmister (R.I.P.) nevü bajkeverőnek köszönhetően.               
                                                  


   Alapvetően, egy régi baráttal ketten, egy fizikus-egyetemi tanártól béreltük ki ezt a II. kerület, Ürömi utcai, fél szobás-fél komyhás- fél fürdőszobás, ablakok helyett lőrésekkel ellátott, a helyi önkormenyzat által, eredetileg a fővárosi hátrányos helyzetű single pigmeusok számára megépített szükséglakást.

 Fenti bal szél

                                                                      
Alig két hét elteltével, magukat gázóra leolvasóknak, illetve Jehova tanuinak álcázva, a már említett rock zenekar 4 tagja -plusz a basszerossal kompatibilis antikolt ágymatrac -, és egy barátnő is bejutott a lakásba, így a 35m2 -es kecoban heten bekkeltük ki a 8 hónapig elhuzodó, mocskos hideg telet. Nem számítva bele a sokkal nagyobb forgalmú hétvégeket, amikor népszerű Youth Hostel-ként üzemeltünk.                  
       
  Nagyjából a kemény mag (jobb oldalt a B-közép)
    Avagy "A ravasz, az agy és a  kéz füstölgő puskacső"


A majdnem 15m2-es szobából hamarosan a nyitott gangra került néhány haszontalan bútordarab, pl. asztal, székek és szükségszerűen helyet kapott  3 elektromos gitár és két darab, egy-egy betongyűrű paramétereivel biró origi Hughes & Kettner erősítő. A rendszeresen- heti három alkalommal esténként-, a szobában megtartott zenekari próbákon mindjárt megtudtuk, hogy az új erősítőkkel olyan szigorúan lehet zúzni, hogy alkalmanként úgy 10 percen belül, egyszerre öt nyugdíjas lakó dörömböl az ajtón és panaszkodik fülvérzésre, abból pedig a két legmozgékonyabb előnyugdíjazott egyből el is indul személyesen feljelentést tenni.
  Sokáig tanakodtunk, hogyan tehetnénk lakájossá az egy főre jutó 50cm2-es adotságokkal rendelkező albérletet, aztán összehoztuk.
    A szobában a falak mentén kétoldalt hosszanti irányba, az egyszemélyes ágyak sorakoztak, közéjük a földön beszorítva egymás után két matrac (az antikolt, meg egy csíramentesített). Vagyis, a keskeny szoba végében levő lőrést és az alatta elhelyezett egyetlen vérszegény gázkonvektort csak a kiváltságosoknak lehetett megközelíteni. (Erről a gázkonvektorról mindig a 9 és 1/2 hét és Kim Basinger jutott eszembe, aki a filmben utolsó mondatai közt valami ilyesmit mond: nem hiszem, hogy valaha is felforrósodik még langyosabbnál melegebbre a testem.) Szóval, mivel pl. az én ágyam a szoba másik végében az ajtónál volt, így se a levegőztetéshez se a hőszabályozáshoz  nem rendelkeztem jogosítvánnyal. Ennek okán alakulhattak ki villanyoltás után a "két tábor" között azok az előremutató párbeszédek, mint pl.

-Olyan büdös van, hogy harapni lehet.
-Kuss. Ahol büdös van, ott meleg is.

-Nincs elég oxigén.
-Ne próbálkozzon senki-semmivel.

 Ezt kompenzálván, cuccaimmal elfoglaltam az ágyamhoz tolt egyetlen ruhásszekrény 80%-át, így egyesek ruhadarabjai az előszobában lévő - élelmiszer híján - üzemen kívül helyezett  hűtőszekrénybe kerültek.


Ricsit azzal vígasztaltam, hogy ezért ne érezze magát szarul, mert a Levi's reklámban is a hűtőben tartotta a srác a farmergatyáját és mégis beleszeretett a Tatjana Patitz.



Mivel kis pénzünkhöz nagy megfontoltság társult, a kommunában gyakorta megesett, hogy a havi fizetésünk átvételétől számított harmadik naptól kezdve, súlyos financiális problémákkal küzdöttünk és demonstrálván hitünket az emberiség eredendő jóságában, akárkitől kölcsön kértünk, aki visszaköszönt az utcán...és mint Karda Beáta, soha egy percig sem csüggedtünk, töretlenül hittünk a győzelemben, meg az örök fiatalságban. 




Gyakorta kivételt képezett ez alól a zenekar basszerosa, aki az Apostol együttes frontemberének tulajdonában lévő, patináns Remiz étteremben lett mosogatófiú, s akit nem csak munkaköre és munkaidő beosztása borított ki már rövid távon, hanem a jobb lábas Jetta bakancsának talpából kiálló szög hegye. De a sajgó kéz, az éjféli hazajárás és a szög állandó kínzó szúrása a jobb sarkában semmi nem volt ahhoz a megpróbáltatáshoz képest, mint amikor 8 órai gürcölés után, munkából hazaindulván, a Remiz rögzítetlen görgőkapuján, a férfi szertorna-lólengés egyik legnehezebb elemét, a Magyar-vándort próbálta bemutatni.
     Csendesebb estéken a konyhában megtartott csoportterápiákon, ez az esemény nála, mint feldolgozatlan trauma, még sokáig visszaköszönt.
Fizikális és lelki túlterheltsége, viselkedésének olyan kevésbé "píszí" megnyilvánulásaiban mutatkozott meg, mint például:

-  A tiszteletlenül cigarettát lejmolók azonnali poszttraumás stressz alá helyezése
- A villamos jegykezelőjét nem rendeltetésszerűen használó diákok haladéktalan eltávolítása a járműről
- Az egyes szórakozóhelyeken, a recsegő hangfalak soron kívüli leselejtezése és újrahasznosításra felajánlása
-   Az Apostol együttes művészi színvonalának egyre gyakoribb méltatása:1. az egy talicska fos , 2. az egy talicska híg fos, 3. az két talicska híg fos... és e logika mentén tovább.

Ennek ellenére, az étterem tulajdonosa M. József és neje Alíz, még évekig nagy szeretettel emlékeztek vissza az állhatatos fiúra, mint Guczoghy György egyik lehetséges utódára, és sokáig csak úgy emlegették, mint a "Remiz fenegyereke".



Ami engem illet, szívemből szóltak a Kimnowak dalok és több koncertjükön voltam ott mint Novák Péter, és egy kis verekedésben reménykedve, néha még a fiúk is elkísértek.





Így volt ez azon a hóeséses péntek estén is, amikor együtt mentünk az Almássy térre de külön jöttünk haza. Már aludtam mikor megérkeztek, így azt sem tudhattam, hogy haza rángattak egy hatalmas cégér táblát: KILÓS HASZNÁLT RUHA felirattal, amit kitámasztottak az ajtónk elé. Másnap reggel kopogásra ébredtem, szédülve a fáradságtól kinyitottam az ajtót és egy csoport ember állt előttem beizgulva, hogy ők turkálni jöttek. Én nem láttam a táblát, ők meg úgy érezték jogaik vannak. Ez a szituáció pont olyan felkészületlenül ért, mint bármely matek témazáró minden időkben és mint akkor, most is nagyon nehéz volt megtalálni a közös nevezőt.
   

Tehát, teltek-múltak az ingergazdag napok, eseménydús hetek-hónapok, az albérletben időről-időre mindig voltak kissebb-nagyobb összejövetelek és olykor fel-fel bukkantak az olyan közhelyes motívumok mint ajtócsapkodás, üvöltözés-nyerítés-hörgés, ablaktörés, tandem hányás-vizelés a gangról stb.
   Aztán egy péntek esti, a lakásban megrendezett, európai viszonylatban is nagyszabsú metál fesztivál másnapján, azaz szombat kora délelőttön az Ürömi utcába, 8 hónap után végre beköszöntött a tavasz és vele együtt rajtaütésszerűen a türelmét vesztett fizikus-egyetemi tanár főbérlő is, akinek többszöri csengetésre sem nyílt ki Narnia ajtaja, így saját kulcsával jött be a lakásba és amikor kitárta a szobaajtót, a tanár urat úgy könyökölte arcon az alkoholgőzzel reakcióba lépett mérges gázok elegye, hogy a nyaki ránduláson túl, részleges vakság és pillanatnyi légzésbénulás lépett nála fel. Amikor nagyjából visszanyerte látását, úgy 10-12 partra vetett, mozdulatlan, félig már kiszáradt, seggigérő hajú, barkós-borotválatlan, száján és homlokán tajtékzó sellőt számolt össze.
Valójában engem keresett de mindhiába, mert előző este a barátnőmmel Kimnowakon voltam és nála aludtam, délelőtt pedig az Akácfa u-ban volt dolgom, hogy az épp esedékes elvi vitáimat lefolytassam.

Persze aztán nem kerülhettem el a számonkérést a tanár úrral:



-   Nos, mitől lettek itt ilyen sokan kedves Nóra?
-   Nincs pénze a fiúknak, kötelességemnek éreztem, hogy befogadjam őket.
-    Nos, ha olyan szegények, mit keres itt ez a sok drága cipő? - utalva az előszobában sorakozó Martens meg Jetta bakancsokra.
-   Nézze csak meg tanár úr, ezek már régi cipők és mindegyiküknek csak ez az egy cipője van és amennyire ismerem a fiúk karrier terveit, valószínűleg a következő 10 évben is csak ez az egy cipőjük lesz.
-Nos, és kevés pénzüket miért a McDonald's-ban költik el?-utalva a szanaszét heverő sajtburgeres dobozokra.
- Mert nincs a környeken egy darab közért sem. Ön az tudta, hogy itt buszra kell szállni 20 deka parizerért?
-    Három hetet adok, hogy kiköltözzenek.
-    Ok



Ragyogón sütött a nap az utolsó vasárnap déletőttön és szinte már üres volt a lakás. Rajtam kívül csak a basszeros volt ott és az antikolt ágymatrac, amit segítettem neki összekötözni egy frotir fürdőköpeny zsinórjával és ami összetekrve akkora lett, mint egy szalmabála. Dana felkapta piros hummel sporttáskáját, amit még általánosban kapott tornazsáknak, és a hátára vette a matracot. Kipréselődött vele a bejátari ajtón, és a gangon még visszafordult, hogy jelzés szinten kifejezze aggodalmát:

Nem tudom, hogy a büdös p'csába fogom ezt megint felcibálni a buszra b'sszameg.



























2017. július 20., csütörtök

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’26

Exkluzív/ Keco

Újra költöztünk, de erről majd máskor...

Húszonkét éve folyamatosan költözöm és egy-egy újabb költözés alkalmával, Frankkel sorra vesszük a régi címeket, több mint két tucatot...Íme az egyik mélypont a nagy merítésből.

 A húszas éveink legelején, amikor a korai önállóság és a csóróság óhatatlanul egymást erősítették -és ez több volt mint romantikus-, 1996-ot írunk. Két éve élek Budapesten és a harmadik vállalhatatlan albérletemen vagyok túl, amikor a következő pusztulat lakást, végre már Frankkel is megoszthatom.
A XIII. kerületi (Angyalföld), Fiastyúk u-i, egy szoba-konyhás-erkélyes, harmadik emeleti kislakást, két legendás hírű, akkoriban még - a választott zenei műfajhoz híven - alkohol és nikotin függő zenész-gitáros barátunkkal közösen béreltük.


Hála a közelben lévő egykori hírhedt Fáy utcai piacnak, ajtószomszédainkban, annak felelős felügyeleti bizottságát, a kínai maffia prominens tagjait és a pult alól beszerzett, szintén "Made in China", xs-es méretezésű, KERMI által nem bevizsgált prostituáltakat üdvözölhettük. Ennek a ténynek és minden velejárójának mély megértése után, lakótársainkkal teljes egyetértésben szavaztuk meg, hogy ezentúl lift helyett a lépcsőt használjuk és legnagyobb tiszteletünket kifejezve, a ház felvonójának kizárólagos használatát, átengedjük a magasztos Konfuciusz leszármazottainak és fejben tartjuk örök érvényű állítását, mi szerint: "Az a bölcs, aki tudja, mit tud, és tudja, mit nem akar."

Ami a lakásbensőt illeti, David Lynch 1990-1991 között, a Twin Peaks forgatása alatt kapott vérszemet és döntött arról, hogy a közeljövőben néhány lakás design-t is elvállal, hogy aztán a már mindhárom dimenzió igénybevételével kísérelje meg, a tömeges paráztatást. A Fiastyúk utcai lakás minden bizonnyal, Mr. Lynch egyik ikonikus munkájának számít.

   A szoba szelleme a falon át, a zöldnek egy olyan árnyalatán keresztül figyelt minket, amit sem a Héra, sem a Trilak színskáláin nem fogsz megtalálni. Épp úgy, ahogy a hozzá rendelt színpárosírásokat sem, ami az egyes bútorokon és kárpitokon, a bordó és rozsda különböző árnyalataiban mutatkozott meg. A lakkozott retro, háromajtós nagyszekrény erezetéből, mint egy kéretlen Rorschach teszt rajzolódott ki mindannyiunk, a karácsonyi diós beigli felett zokogó anyjának portréja.
A vitrin polcain már nem emlékszem milyen könyvek sorakoztak, de esküdni mernék, hogy ott volt a világ szórakoztató irodalmának színe-java, mint Kafka/A per, Gogol/ Az orr, Orvel/1984, Vian/Tajtékos napok, Poe/Túl életen és halálon...meg ilyenek.
   A szoba állófogadásokra tökéletesen alkalmas volt, mert ágyak nem tördelték fel a középső teret, és mivel David eredeti elképzeléseit mi sem kívántuk felülírni, ágyakat később sem helyeztünk el a szobában. Viszont beszereztünk több négyzetméternyi, kis túlzással kb. 1 cm vastagságú, csomagolásra használatos szivacsot.

A képen látható antikolt ágymatrac, luxus adottságaiból kifolyólag, egy házioltárnak kijáró tiszteletnek örvendett. Tulajdonosa még sok évig anegdotázott róla, különböző asztaltársaságokban.



Az i-re a pontot, az a plafonon függő kristálycsillár tette fel, aminek sem felbukkanására, de főleg fény-árny játékára végkép senki nem számított. A költő óriás Goethe, színtannal kapcsolatos tanulmányai során írta le azt a drámaian kifejező mondatot, amit kerestem: "A színek a fény tettei és szenvedései." 

    Amikor első alkalommal gyanútlanul a konyhába léptem - ami egy minimál stílusú, ingerszegény, műtő jellegű fehér helységnél többet nem is üzent -, azt gondoltam, David lélegzethez juttatott minket....és akkor, a konyha jobb sarkában, észrevettem egy lefüggönyözött ajtókeretet. A függönyt óvatosan felrehúzva, abba a fürdőszobába nyertünk bepillantást, amit Mr. Lynch, a Szovjet kormányzat megbízásából legyártott, Soyuz hordozórakéta visszatérő kabinjáról mintázott. Hogy a mester a klausztrofóbiára apellált, az mindjárt világossá vált, mert a kapszulába belépő személy, balról azonnal a falhoz, szemből a mosdótálhoz, jobbról pedig a zuhanytál nagyságú fürdőkádhoz préselődött, amit meg fentről egy mutatós, 120 litetes Hajdú bojler fedett le. Tehát, a fürdőszoba teljesen alkalmatlan volt, és bár értettük David humorát, nem nevettünk rajta.


Nos, a fent leírtak napi érzékelése (plusz a BKV ellenőrökkel való állandó konfliktusok) meghozták a tökéletes "lynchi" feelinget és éjszakára a konyhakés, mindig könnyen elérhető helyre került.


Persze az sem elhanyagolható tény, hogy a lakás eredeti tervező-építésze mitsem törődött a térenergetika törvényeivel, hiszen a  bejárati ajtóval szemközt pont a konyhaablakot helyezte el, ami speciel a Feng Shui szabályai szerint, teljesen hibás megoldás, mivel a beáramló Chi, azonnal távozik is...bár én azt gondolom- tekintettel az akkori körülményekre-, hogy bármelyik, határozott idejű bérleti szerződéssel nem rendelkező Chi megtette volna ugyanezt bármi áron, a szemközti konyhaablak nélkül is.

A wc ajtó az előszobában a bejárattól jobbra helyezkedett el és érdekesség, hogy volt még mellette egy ajtó, amit nem emlékszem, hogy valaha is kinyitottam volna... de gyanítom, nem a Tükörteremre nyílt.

Ami az erkélyt illeti, a Béke tér átmenő forgalma, a 14-es villamosmegállóban hesszelô zsebesek, valamint a szemközti házban üzemeltetett Törpe bisztró nevü bűnbarlang adta panorámával sajnos nem élhettünk, mert az említett erkélyen tárolt leharcolt thonet székek alatt, első saccra úgy egy 15-20 egyedszámú, nagyrészt ornitózis baktériummal fertőzött galambkolónia élt.
Mint utólag megtudtuk, erkélyünk a kerületben, "az újabb kis Galapagos" néven hiresült el, és hamarosan neves ornitológusunk, Schmidt Egon keresett meg bennünket, hogy közelről tanulmányozhassa a jelenséget, mint a  Ballestas-szigetek után a világ egyik legnagyobb guano telepét. Schmidt úrral az időpont egyeztetés végülis megtörtént, de sajnos éppen a tervezett látogatás napjára időzített, egy a kínai szomszédaink által, a ház melletti parkban, sikeresen végrehajtott leszámolási akciója miatt elmaradt.
   Másnap reggel, két unatkozó rendőr és egy barna neilonnal letakart holttest társaságában, változatlan pulzusszámmal és világképpel vártam a 105-ös buszt. A viszontagságoktól nem mentes kamaszkoromnak, és az akkorra már a sminkről és az anyjuk selyemblúzáról leszokott "GLAM ROCK-ból" végül a "METÁL-ban" öntudatra ébredő zenekarral való hosszú, éveken átívelő barátságnak és velük közös együttlakásnak köszönhetően, az ingerküszöböm az egeket verte...

                                                   
                                                                 
...ezért, miután konstatáltam a letakart tetemet és a történteket, mindössze két egyszerű asszociáció született meg bennem.

1.     Ezt a magyar textíliparért öcsém.
2.     Angyalföldön nincs kegyelem.

Zárójelben megjegyzem, hogy az  említett zenekarral való - kiskamasz koromtól -, majdnem 20 éven át tartó intenzív együtt lógás és lakás, rengeteg hasznos információval gazdagított.
  1. Hogy létezik fiú-lány barátság, ami egyébként rendkívül szórakoztató: "Nóra, csak azért engedlek be magam előtt a kocsmaajtón, hogy ne én kapjam az első sallert."
  2. Hogy a röhögés nem hízlal.
  3. Hogy igaz, amit Pajor Tamás megénekelt: "A rock and roll az nem egy tánc."
  4. Hogy Axl Rose az nem egy pumpás légfrissítő, sem nem egy váltott lábú-forgó ugrás a műkorcsolyában.
  5. Hogy van olyan értelmezhető összetett mondat, amelynek minden szava a "bazzmeg".
  6. Hogy reggel a buszmegállóban dekkolva, egy szál cigaretta eszmei értéke, megegyezik egy eredeti Faberge tojás aktuális kikiáltási árával.
  7. Hogy a különböző zenei stílusirányzatok képviselői között - mint pl.  "metálosok", "rockerek", "depechesek-cureosok", "alterek" -, léteznek azok, akik még a "discosok-nál" is alávalóbbak.     Ezek a "countrybuzik".

Mivel a bérleményhez egyetlen egy - hihetetlen nagysagú és furcsa formájú - kulcsot kaptunk, amit sehol a városban nem tudtak lemásolni, ezért a lépcsőházunktól 100 és a villamosmegállótól 50 méterre alló bódéba, a "TOMI non-stop büfé-be" helyeztük ki a bérlemény recepcióját. A  büfé névadó tulajdonosával, Tomival megállapodtunk, hogy vállalja a kulcs mindenkori megőrzését és kiadását. Vagyis, aki közülünk utoljára indult reggel, az leadta neki a kulcsot és aki elsőnek érkezett este, az elkérte. És az igaz, hogy az egy szoba-konyhás albérletet fixen négyen laktuk, de mint Néri Szent Fülöphöz a San Girolamo-ba, végülis bárki betérhetett hozzánk, aki lekéste a villamost.
Szóval, még az előtárgyalások időszakában felhívtuk Tomi figyelmét, hogy rajtunk kívül, még sokan mások is kérni fogják a kulcsot de ne legyen naív, hisz elég ha csak ránknéz, adja nekik oda nyugodtan.
Pár hét múlva bebizonyosodott, hogy az egyesség mindkét félnek gyümölcsöző, mert lakótársaink és a focicsapatnyi más alkohol és nikotinfuggő barátaink gyakori látogatásának hozadékául, Tomi forgalma jelentősen felpörgött.
    Tomi egyébként egy jóarcú, sötét-göndörhajú, vastag nagy bajúszt viselő, 30 és 50 év közötti titokzatos férfi volt, aki sosem kérdezett, sosem kritizált és valószínűleg sosem aludt, mert a napnak bármely szakában is léptünk a 24 órás büfé kisablakához, Tomi állt a bódéban.


Majd egy éve már, hogy büszkén használtuk a nagy hírű lakást, mikor tüszős mandulagyulladással fel kellett keresnem a szomszéd házban rendelő körzeti orvost, aki mindjárt kérdezte is a lakcímem.

én: Vidékre vagyok bejelentve.
doki: Nem baj, csak mondja az itteni címét.
én: Oké. Fiastyúk utca...őőő... azt nem tudom hányas szám (szerencsére velem volt Frank, aki szintén nem tudta a választ a doktor úr akadémiai kérdésére), de az a ház ott! - mutatok ki az ablakon.
doki: Kisasszony! A Fiastyúk utca az, ahol most van. A ház amire mutat, az a Béke utca.
én: Bocsánat - mondom csalódottan -, akkor a Béke utcában lakom.
Frank: Ezt én sem tudtam.

Ez nagyon fájhatott a doktor úrnak, de nekünk még sokkal jobban fájt...

...mert idô közben "mazohid kötődésünk" a környékhez, a lakáshoz, Tomihoz és a kínai klánhoz egyre erősödött. A vasárnapi séták a Duna Plázába mozizni, hogy tréninggatyás bunkókkal vitatkozzunk a film alatt. A fél év csoportos apátia az ütvefúrótól, az egyre elhúzódó 14-es villamos pályafelújítási munkálatai miatt. A bármely hétköznap hajnali órájában a Balatonszelet és pezsgőkészlet felvásárlása Tominál... Tomi hálás tekintete. Az adrenalinfröccs, hogy bérlet és szemrebbenés nélkül bejutunk a Deákig.

Közel a valósághoz, távol a civilizációtól. 




2017. június 25., vasárnap

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’25

Könyv story


A lassan már 4 évvel ezelőtti, Ausztráliába való átköltöztünkből kifolyólag, ingóságaink 99%-ától meg kellett válnunk. Sokan vannak azok, akiknek egy ilyen esemény - teljesen érthető módon -, komoly traumát okoz. Mi, szerencsére azok közé tartozunk, akik könnyen le tudtak mondani személyes tárgyaikról.
Mikortól, már fejben elkezdődött a költözés, onnantól inkább teherként tekintettünk rájuk és nem a  hozzánk tartozó kellékekként. Ráadasul, nagyon szeretünk másoknak adni, és tudtuk, hogy erre most nagy lehetőségünk adódik. Így esett, hogy az indulás előtti, búcsúzásokkal teli érzékenyebb időszakot, az adás mámorában élhettük át. A még Magyarországon töltött utolsó hetekben, sorra vettük a cuccainkat a bútoroktól kezdve a hűtőben ott maradt még bontatlan tejig, majd elkezdtük hozzájuk rendelni az arcokat, (barátokat-ismerősöket) megannyi szempont alapján: kinek mire van szüksége, kinek mi az igénye, milyen az ízlése, mérete stb...s nemsokára elkezdődhetett az ajándékosztás. Vitték az ágyat, székeket, szőnyegeket, poharakat, cipőket. Mindent. Alig hagytunk magunknak valamit. Csupán a fontosabb ruhadarabokat, ami majd elfér a bőröndökben s egy dobozban, ami utánunk jön pár hónap múlva Toma játékaival, mesekönyveivel és saját könyvtárunk töredékével.
   Az 1500 db-ból álló dvd gyűjteményünket osztottuk szét legelsőnek. Olyan díszdobozos sorozatoktól is megváltunk, mint Ingmar Bergman összes, Charlie Chaplin sorozat, Woody Allen sorozat, Fellini sorozat, Truffaut és Bonuel és "barátaik" filmjei, Wim Wenders filmek, Keresztapa filmek, a legjobb westernek, Alen Delon és Belmondo krimik, no meg a Jóbarárok összes évad és a többi... Izgalmas volt kigondolni, hogy kinek-melyiket adjuk s mivel már elég régóta alig nézünk filmet, egyáltalán nem esett nehezünkre az elengedésük.


  A könyveinktől való megválás viszont, már egy indiai jógi emelkedett gondolkodását-lelki állapotát kívánta volna meg. Mert a "Ne halmozz magadnak kincseket a földön!" Újszövetségi tanítás megérthető és elfogadható és a történetünkre könnyen ráilleszthető. Ellenben, az általam eddig még csak megvilágosodottaktól olvasott "Mondj le könyveidről (írott szellemi gyűjteményedről) és csak meditálj szorgalmasan!"  jótanács, bár szintúgy érthető, de egyelőre még messze nem kivitelezhető. Vagyis, mivel "ránk szabott" stabil ideológiát nem találtam "könyvtár felszámolás" projektekkel kapcsolatban, ezért kissé talajt vesztve szortíroztam és dobozoltam azt.
Végül, mindössze 150 db könyvet tudtunk kihozatni postával és nagyjából 1000 db könyvnek mondtunk búcsút. Ezek között volt rengeteg verses és rengeteg életrajzi könyv, pszichológiával kapcsolatos könyvek (olyan drága darabokkal mint pl. az "Óriás Atkinson"), filmművészettel foglalkozó könyvek, regények, művészeti albumok, úti könyvek...Már annak is örülhettünk, hogy a számunkra legértékesebbek, mégis csak ott sorakozhatnak majd a polcon, jövőbeli otthonunkban is.


 Megtartottunk minden, az "Isten dolgaival" foglalkozó-spirituális témájú könyvet, a Hamvas sorozatból a pár meglévő darabot, Faludy Gyuri bácsi "Poklos könyveit" és szonettjeit és az életrajzát. Jöttek a jógás könyvek, Ilma néni és Danima doktornő könyvei, Miklósvölgyi János barátunk könyvei - művészetekkel foglalkozó kiadványok, pár verses és pár Szabó Magda. A "Nagy Oroszok" közül néhány, Shakespeare összes, és a gyermekpszichológiával+ neveléssel foglalkozó könyvek....és vígaszként azért itt van az internet és azon a MEK oldalai és egyéb online olvasási lehetőségek, meg a hangos könyvek is...Sovány vigasz? De nem volt mit tenni. A már a rostán átment 150 könyv súlya miatt a postai költség, így is tetemes volt. Szóval, bár megugrottuk az akadályt könnyek és álmatlan éjszakák nélkül de mégis, a könyvektől való megválás egy olyan emlék maradt, amire nem kívántunk visszaemlékezni. 

Mindeddig. Mert mit ad az élet!?

  Néhány hete, Gyuri professzor özvegye Birgit, felhivta Franket és azt mondta neki: úgy határoztam, hogy nektek ajándékozom "Dzsordzsi" könyvtárát.
 Mondanom sem kell, hogy mekkora öröm és megtiszteltetés volt ez számunkra.


                                                                              Gyuri szobája


Gyuri könyvei a polcokon, véletlenszerűen sorakoztak, semmiféle rendszerbe nem szedte őket tulajdonosa. Birgit azt mesélte, "Dzsordzsi" a kaotika ellenére mindig pontosan tudta hova nyúljon, ha valamelyik kötetre épp szüksége volt. 


A könyvek azóta már nálunk vannak. Gyuri professzor 40 évet élt Ausztráliában, így gyűjteményének nagy többsége angol nyelvű kiadás, azok közül csak néhányat hoztunk el, mert ennyit gyakorlatilag nem is tudtunk volna elhelyezni-szállítani egy még előttünk álló újabb költözés során. 


Összesen, úgy 550 darab könyv került hozzánk, közöttük tudományos kiadások (kémia, fizika, biológia, matematika, csillagászat és asztrlológia),  társadalomtudományokkal foglalkozó könyvek (filozófiai írások, történelem, szociológia) sok verses és vallásokkal foglalkozó könyv, Rudolf Steiner sorozat, meditációval kapcsolatos könyvek, magyar kultúrtörténettel foglalkozó könyvek (de Kínáról és Indiáról is akad), Shakespeare sorozat, Rejtő sorozat, Scifik.
 

Vannak a könyvek között olyanok, amelyeknek különösen örülünk. Így például a Hamvas összesnek, amiből nekünk eddig csak 4 kötet volt meg.


És egy olyan könyvmeglepetés, amit már évekkel ezelőtt szerettem volna megvásárolni de idővel valahogy megfeledkeztem róla. 


Több olyan könyvet találtam, amiket Gyuri a szerzőtől kapott, akik méltón szép gondolataikkal ajándékozták írásaikat barátjuknak. Mutatom a számunkra egyik legkedvesebbet, amin át egy olyan meghitt férfibarátság tükröződik, amilyet szívből kívánok minden férfiaknak.




...és  ahogy most újra olvasom Molnár V. József sorait, eszembe jut Richard Rohr: A férfi útja c. könyve és abból egy részlet:

 "János apostol férfi voltában olyannyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét Jézus keblére hajtsa, a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak. Nem szégyenkezik, nem fél ettől."


Itt vannak velünk tehát a "gyönyörű könyvek" és magukkal hozták Gyuri szobájának kedves-szarkalábas ősz illatát.



Utóirat: az igazság az, hogy Toma megszületése óta, olvasásra aligha marad idő, de főleg figyelem. Azonban tudjuk, hogy eljönnek majd újra a csendes - lapozgatós órák.