2016. június 24., péntek

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’05

Tisztaság nem azért van, mert egyáltalán nem szemetelnek, hanem mert folyamatosan takarítanak és parkot rendeznek.




FONTOS A KÖZÉRDEK
Parkmánia. Kikozmetikázott fű, virágok, kis tavak madarakkal és tisztaság. 


Senki nem bámulja meg a másikat, nem foglalkoznak egymás küllemével. A férfiak sem bámuljak meg a nőket, sokkal diszkrétebb a nemek közötti viszony, mint otthon. A „plazacica” jelenség, mint olyan, itt nem létezik.
Bárki jógázhat, taichizhat, vagy tornázhat akár egyedül is egy parkban, vagy a parton, természetes dolog.



A gazdag embereken nem látszik, hogy gazdag. Pl. nincs autókultusz, illetve márka-mánia.
Elég sok a rendőr és a parkőr, pláne a szórakozó negyedekben. Aki hülye, azt udvariasan, de határozottan kiszedik a sorból. Egyébként tök normálisak a rendőrök, van egy biciklis osztaguk is.



Szigorú szabályok az alkoholfogyasztásra és dohányzásra nézve. Itt elég kevesen dohányoznak és a jelenlegi kormány fontolgatja a teljes betiltást. Azért be tudnak rúgni még a nők is, de ezt is lazán veszik egymás között.

A sportmánia az idősebb korosztályra ugyanúgy jellemző. Esténként csapatokban futnak a baráti társaságok, munkatársak.
Kellemes klíma. Télen is napközben 20 fokra azért többnyire felmegy.

AUSZTRÁLIA KEVÉSBÉ O.K.

Sok európai, aki hozzászokott a nyüzsgéshez a rengeteg ingerhez, az az itteni életet kissé unalmasnak találja. (Mi pont a sok lehetőséget látjuk ebben a „mozdulatlanságban”.)

A magaskultúra hiányát is sok európai kifogásolja. (Mióta mi is itt vagyunk, e téren sokat javult a helyzet.)

Sok minden van itt is, csak nincs belőle terülj-terülj asztalkám, mint Európában. Itt ez kevésbé fontos. A műveltség magánügy, műveld magad, adott minden lehetőséged... tény és való, hogy tájékozatlanabbak, de ebben a társadalmi közegben ez mást jelent, pontosabban nem jelent semmit. Viszont van nagy közösségi élet, piknik a barátokkal, össznépi sportolás. És természetesen találkoztunk már igen művelt emberekkel is. (egyébként most éppen Csehovot játszanak a perthi színházban)



Az óceán nekünk elég hideg és sokszor nagyok a hullámok ezen a parton és a cápák. Szóval maradunk Égei-tenger és Balaton-pártiak. Az auszik azt mondják, nem kell félni, nagyon ritka a cápa. (Én viszont minden második hullám mögött látok egy uszonyt... bár az is igaz, hogy én a Roy Scheidereket is mindig látom.)



   
Mérges pókok és kígyók? Vannak, de mi még nem láttunk egyet sem. Ismerőseink, akik 30 éve itt élnek, azok is csak kétszer találkoztak mérges kígyóval. Igaz, mindkétszer a kertjükben. ( Upsz!)
Néha 40 fok van. De ilyen napokból mondjuk 10 volt a 8 hónapos nyár alatt. 
Nincs fűtés, se szigetelés az ablakokon, s bár a téli időszakban is enyhe az idő nappal, éjszaka és hajnalban 4 fokra simán lemegy a hőmérséklet. Vannak egészen hideg reggelek, ez elég kellemetlen. Ilyenkor légkondival fűtünk.

AMI HIÁNYZIK?

Több európai és magyar érték. Nem sorolom, hogy számunkra mik ezek, mindenki gondoljon arra, amire szíve szerint gondolni képes.



Fájóan egyébként semmi nem hiányzik még. Sőt, most inkább már halványodnak a kontúrok és kezdjük egy cosmopolita szemével is látni a világot.
Honvágy még nem jelentkezett egyikünknél sem.




Érdekes ám, mivel sok itt a magyar, meg az ország fele bevándorló, meg ott az internet, skype .... így – ahogy mondani szokták – összement a világ.
Az aboriginálok sajnos rossz állapotban vannak. Nehéz téma ez, amiről érdemben itt most nem tudok többet írni a fentieknél, inkább ajánlok egy könyvet, érdemes elolvasni!
   

AMIT MI MÁSKÉPP CSINÁLUNK

Az auszik nem szeretnek segítséget kérni egymástól. Ők maguk készségesek, de inkább csak kisebb ügyekben. A segítségnyújtás és a barátság itt más értelmet kap. Nem nyúlnak olyan mélyen a dolgokba. Amit ők segítségnek gondolnak, az nálunk épp hogy csak valami. Nem szokás panaszkodni.  A szomszédjaikkal nem ismerkednek meg, a saját otthonukba csak ritkán hívnak másokat, inkább parkokban piknikelnek együtt. Nem viselik a „cseszegetést”, ha sürgetik őket és a lekötelezettséget. Nem vágynak kitűnni, vagy okosnak lenni. Nyugiban mindenki teszi a dolgát a rászabott feladatot hajtja végre, nagyon kényelmes tempóban. Szabálykövetőek. Nem szeretik a változtatásokat, ami bevált, megtartják.
   
Az itteni párok nem puszilkodnak az utcán. Egymás kezét sem fogjak meg. (He?!)

Nem pisiltetnek kisgyereket utcán. (Pedig attól nőnek nagyra a fák!)

Hogy vagy? - a köszönési forma, amit én még mindig nem szoktam meg.
Nem jellemző a meztelen kisgyerek az óceánparton.




A gyerekeiket szabadabban nevelik, kevésbé féltik őket, elfogadóbbak és rugalmasabbak velük. Pl. Nem törölgetik-tisztogatják őket annyit, kevésbé adnak a külsőségekre... Az udvariasságra és a közösség érdekeire való odafigyelésre viszont komolyan ránevelik őket. De, sok szempontból a magyar anyukák tájékozottabbak, kiműveltebbek pl. hogy mit eszik a gyerek, nálunk többen hordozzák kendőben a babákat, többen vannak tisztában az API (kötődő, illetve természetes nevelés) -vel, igényesebbek, kulturáltabbak a gyerekjátékok- gyermekirodalom-gyerek programok. (Itt azért látok olyan félelmetesen gagyi és ostoba dolgokat gyerekek számára, ami otthon nincs.... de hozzáteszem még egyszer, hogy Perth vidéki város!)

A strandon nem öltözködnek a törölköző alatt.(Kivéve Franket)
Nem beszélnek hangosan, nem kiáltanak egymásnak messziről, a gyereknek sem. (Frank! Dobd le a kulcsomat, de siess!, vagy Nóra! Gyere már vissza, nem tudom ráadni a fürdőgatyát!) 

Az autóutakon nem előznek, nem variálnak és nem dudálnak, várnak.... így aztán nem is válnak rutinos sofőrökké, de ez a fajta közlekedési kultúra nem is igényli igazán. 

Nincs közétkeztetés, sem a munkahelyeken, sem pedig az óvodákban, iskolákban. Amit viszel, azt eszel. Ez elég nagy teher az anyukáknak.

Az előző részek: Auszi'01, 02, 03, 04


A következő bejegyzésből:


  • Magyarország/Ausztrália
  • Érdekességek
  • Konklúzió
  • Exlkuzív. Frank harmadik szeme


Folyatása következik:



2016. június 13., hétfő

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’04

Hétvégeken általában nekivágtunk a véget nem erő bicikli utaknak, szép öblöket látogattunk a Swan folyó partján. Ha tehetnénk, már mindenhova biciklivel mennénk. (kivétel azok a helyek, ahova felfele kell tekerni)
hetvegek auszi1
Ha nincs magyar isi Tomának, igyekszünk nem tervezni semmit csak lógni valahol a parton, vagy itthon. Előbbi gyakran meghiúsul, mert rendre meghívást kapunk itteni barátokhoz-ismerősökhöz, vagy a Magyar Ház programjáról nem szeretnénk lemaradni. Utóbbira főleg Toma miatt figyelünk.
hetevegekauszi2
Mióta itt lakunk az óceánnál, már inkább a parti bicikli utakat koptatjuk. Ez Cottesloe beach, ahonnan a lakásunk pár perc séta. Innen el lehet tekerni kilométereket a víz mellett és könnyű eljutni más strandokhoz. Ezen a szakaszon sok a kávázó, étterem, üzlet... de vannak egészen csendes partok is.
hetvegekauszi3
Ez az egyik belvárosi bicikliút, ami végigvezet a Swan folyó mentén, ami átkanyarog a városon. Sokat jártunk erre, mikor meg a cityben laktunk.
Gyakran vagyunk hivatalosak különböző ceremóniákra.
hetvegekausz4


A HELY
Perth város nem egy különleges turistaparadicsom egy európai számára, legalábbis annak, aki járt már Európa legalább egy történelmi városában, vagy mondjuk Korfu pici falvaiban. (És/vagy magasabb az IQ-ja, mint egy aranyhalnak.) De egyik „auszi” város sem az. Perth city-je nem túl nagy, elég jellegtelen... azon kívül szinte az egész egy hatalmas rendezett kertváros, de a zöld terület meg a belvárosban is rengeteg, ez sokat dob a közérzeten.
pearthvaros1
A belvárosban néhol akadnak Budapestet idéző környékek, de csak elvétve. A város új és modern. A kertvárosi részek rendezettek, szépek és tiszták, általában nincs kerítés. A Perthez tartozó Fremantle a legeurópaiasabb városrész .
Itt élni jó, de ha valaki engem kérdez, turisztikai célpontnak nem ajánlanám Ausztráliát. Bármelyik olasz kisváros többet fog adni azoknak, akik elmúltak már 25 évesek...
Ha valaki Ausztrália növény- és állatvilágát szeretné látni + az aboriginálokat autentikus körülmények között, akkor több az országon belüli repülőutat kell belekalkulálnia. Iszonyú távolságok vannak.
pearthvaros5
Az óceánpart tényleg gyönyörű, de nem gyönyörűbb, mint a spanyol, görög, vagy horvát partok.
AUSZTRÁLIA O.K.
Az emberek lazák. Közhelyes kifejezés, de ennél találóbb nem jut eszembe. Pl. képesek bárhol-bármikor mezítláb mászkálni, legyen az buszpályaudvar, bevásárlóközpont, mélygarázs.
Udvariasak, mosolygósak és türelmesek, viccesek és mindenki könnyedén dumál mindenkivel, általában a téma a "semmi fajsúlyos" kategória.
peartvaros4
(Kivételek mindig vannak természetesen és tudjuk azért, hogy a jólét, kellemes, de inkább a kényelmes munkakörülmények, a biztonság, a sok napsütés általában szívéjessé teszi az emberek viselkedését. Szóval vélhetően, azért nem a tibeti lélektani attitűd ütötte fel a fejét...)
(Egyébként Perthnek is megvan a "nyockere", lightosabb kiadásban. Clarksonban élnek azok, akiket itt hontalanoknak hívnak, de nekik is van házuk, lakásuk, amiket állami támogatással használhatnak. Sydneyben –ki gondolná – még gettó is van, olyan amilyet Budapesten el sem tudnánk képzelni.)
Fejlett a kommunikáció, azaz a pozitív kommunikáció. Amit már sok helyen a világban és otthon is tanítanak szerencsére, azt itt az auszi gyerekek már az iskolában elsajátítják az alternatív-pozitív pedagógia által. A másik ember méltóságának szem előtt tartása minden körülmények között.
Idézek:
A kritika mindig építő jellegű. A pozitív kommunikáció értékeket preferál, a legértékesebb gondolatokat helyezi előtérbe. A pozitív kommunikációt az élet minden területén alkalmazni és használni kell! A jó és a helyes irány megfogalmazásával határozzuk meg az előrelépést. A pozitív kommunikáció szeretet alapú kommunikáció: szeretettel fogalmazzuk meg a fejlődést.
Minden jó, de legyen jobb!- rendkívül fontos megállapítás. A "minden jó" értékmegőrzést jelent, az eddig elért eredményeinket megőrízzük! A "legyen jobb" pedig a fejlődés igényét fogalmazza meg.
A kimondott szavaknak rendkívül jelentős a hatása, ezért a siker érdekében pozitívumokat kell megfogalmaznunk.
A pozitívumok kimondása további pozitívumokat multiplikál...

Kb. ez, vagy valami nagyon hasonló a jellemző itt Ausziban, ezáltal megteremtődik egy olyan barátságos, befogadó és motiváló légkör, ami érezhető a közterületektől kezdve az iskolákon át a munkahelyekig.
A szociális haló elég jól működik műfajához képest, persze itt is nagy pénzek állnak rendelkezésre. Pl. Külön szakosodás az aboriginálok megsegítésére. A börtönökben is speciálisan képzett pszichológusok dolgoznak velük. (Hatalmas előrelépés ez azok után, hogy a 70-es években még állami intézkedésre elvették a félvér aboriginál szülőktől a gyerekeiket, hogy fehér családok "embert neveljenek belőlük". Lásd. „Ellopott generáció” 
(A legnagyobb nemzeti ünnepük – amit nagyon szépen megünnepelnek egyébkent – az „Ausztrál Nap”. Ez nem más, mint a fehér ember partraszállásának időpontja, amikor is megkezdődött az aboriginal őslakosok módszeres kiirtása, akik ezalatt semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. 2008-ban kértek bocsánatot tőlük az auszik, de az „Ausztrál Nap” most is ünnep. Az aboriginálok most sem tanúsítanak semmilyen ellenállást.)
Nem személyeskednek és nem politizálnak, csak a politikusok. Pedig, ahogy az ausztrál Gery mondja, akitől a lakásunkat béreljük – és most szó szerint idézek –, „a politikusok mindenhol egyformák, nyilvánosan vitatkoznak, de a háttérben meg megy az összepusmus.”
A munkahelyeken nincs határidős stressz, ráérősek. Nem életük a munka, nem hajtanak. Nem jellemző a főnökösdi - hierarchia éreztetése.
Nem sznobok. (Az un. nacionalizmus azonban itt is létezik, mint bármelyik nemzetnél, nem örülnek se az indiai, se az arab, se az afrikai bevándorlóknak. Ellenérzéseiknek nyilvánosan nem adnak hangot, de különböző felmérésekből és statisztikai adatokból kiderül.)
auszijátszoter
Klassz játszóterek minden sarkon, játszóházak kávézóval és büfével, az éttermekben gyerekszékek és a játszósarok sem ritka.
Sajnos a silány ide is befészkelte magát és a játszóházak többsége számunkra használhatatlan. Gondolok itt a giccses dekorációra, sokszor félelmetes mesefigurákkal való díszítésre és nem utolsó sorban arra, hogy sok játszóházban üvöltetik a „roxi rádiót” és nem ritka a játékautomata.
Az általánausziisi1os iskolai oktatás kb. olyan, mint amit mi alternatív pedagógiának hívunk. Ennek áldásos hatása meglátszik a gyerekeken. Ami számunkra utópisztikus, hogy nagyon szeretnek suliba járni. (Bár itt még a korai fejlesztés agylövése hódit = 4-5 éves kortól írás és olvasás tanítása, de csak az állami sulikban.) Sok Montessori, Rogers és Rudolf Steiner/Waldorf/ oktatási intézmény.
Az auszi emberek többsége ugyan azt sem tudja, hogy hol van Magyarország, de ez itt nem ciki. Itt az a ciki, ha nem köszönsz vissza valakinek, ha képeket vágsz, ha káromkodsz, hangoskodsz vagy, ha türelmetlenül vezetsz, ha arrogáns vagy, vagy ha kiabálsz a gyerekeddel pl. Egyenruha minden állami suliban. Ez a tradíció olyannyira elfogadott, hogy a gyerekeknek semmi kifogásuk az egyenruha ellen.
A szakmunkásképzés magas színvonalú és megbecsülésnek örvend, sokszor még az is szakmunkásnak áll, aki eredményei alapján mehetne főiskolára is.
ausziegyetemErős egyetemek. A fotón a UWA egyetem épülete Perthben.
Az előző részek: Auszi'01'02'03
Folytatása következik....
A következő bejegyzésből címszavakban:
  • Fontos a közérdek
  • Ausztrália kevésbé O.K.
  • Ami hiányzik
  • Amit mi másképp csinálunk

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’03

Jómagam Tomával töltöm a napjaimat ugyanúgy, ahogy bármelyik anyuka otthon.



aus15

Tomának magyar mesekönyveket olvasok – rengeteget hoztunk – , Kalákát és Halász Juditot hallgat. Legtöbbször elbiciklizünk valamelyik játszótérre vagy uszodába, sétálunk a parton…
Ausztrália ezen államában 4 éves korban indul az óvoda, amit iskola előkészítőnek neveznek. Szóval még egy darabig édes kettesben maradunk. Egyébként is így terveztük.
Toma jár magyar hagyományőrző foglalkozásokra magyar gyerekek közé, magyar pedagógusokhoz, minden kedden, illetve két hetenként szombaton.
Ausz-magy
EXKLUZÍV. AZ ANGOL TANFOLYAM
Még otthonról, előre befizettük. Mikor a terembe léptem, szürreális látvány fogadott. Jelen volt a Dél-Koreai női pingpong válogatott, egy indiai Pandzsab tánckar, egy afrikai sámán és egy német nyugdíjas hölgy.
Leültem leghátra, szorosan a fal mellé. Az afrikai sámánnal kerültem szemközt, aki kockás takaróval volt becsavarva és szintén a falnak lapult.
Megpróbáltam beszélgetni vele, de mikor megszólalt, olyan akcentusnak lehettem fültanúja, hogy bár egy szavát sem értettem, viszont 3D-ben láthattam egy legalább 80 fejlett egyedből álló antilopcsordát átrobogni a tantermen, tamtam dob zenei aláfestéssel, dolby-sztereóban. Ekkor minden illúzióm szertefoszlott, hogy bármit is megtudjak a sámán magánéletéről.
A pingpongos lányok és a tánckarosok átlagéletkorát úgy 20-22 év közé saccoltam, így verbális kommunikációval meg sem próbálkoztam, viszont megették az összes DAIM cukorkámat. Aztán egyik pingpongosról kiderült, hogy japán, s mikor megtudta, hogy én magyar vagyok, boldogan kiáltott fel: “Práhá!!!” Mondtam: “yes”.
A német nyugdíjas hölgyről nem sokat tudok írni, mert egész nap nem szólalt meg és nem hagyta el a helyet, homlokát pedig folyamatosan ráncolta. Nem vagyok benne biztos, hogy nem a 9-es buszt várta.




aus16
Nagyszünet


Becsülettel végigültem a napot, de amint kiléptem a teremajtón, hívtam Franket, hogy ide nem jövök többet az fix, viszont meghívhat egy forró csokira.
Elmar barátunk különben is azt monda a múltkor, hogy jó az angolom. Bár az is igaz, hogy Elmar Donald kacsás pólókat hord.

SPORT
Futunk, bicózunk. Frank szerette volna folytatni a Kung Fu-t, de nem talált megfelelő szakosztályt a környéken így elkezdte az aikidót. Nagyon szereti. Már zöld öves! Sokat olvas hozzá, komolyan érdekli.
aus17
Azt mondja boldog, hogy megkapta az aikidót, mert ez egy olyan küzdősport, amiben nincs támadás csak védekezés, méghozzá úgy, hogy az ellenfélben a lehető legkevesebb kár essék.
Idézet az Aikido megalapítójától:
„A harcos valójában olyan embert jelent, aki ragaszkodik a szeretet erejéhez, és ezért a szolgálatába áll. A Béke Útja mérhetetlen és visszatükrözi a rejtett és megnyilvánult világok hatalmas céljait. A harcos az Istenség élő oltára, olyan ember, aki ezeket a nemes célokat szolgálja.” (Morihei Ueshiba: A Béke Művészete)

Frank kedvence Ueshiba mestertől:
„A te spiritualitásod a legnagyobb védelmed!”
Szóval Frank ebben a szellemi közegben igazán otthon érzi magát heti három alkalommal.

EXKLUZIV. AZ AIKIDÓS FIÚ
Frank gyakran szemüveg nélkül edz. Az első alkalmakkor rendre meghajolt a falon függő nagymester képe előtt, míg Paul figyelmeztette, hogy a gesztus helyénvaló, de egyelőre még nincs kép a keretben.
aus18
Frank pedig figyelmeztette Pault, hogy ő meg nem lát. (Toma is komolyan veszi a tanulást.)
KAJA
Mindent lehet kapni, amit otthon. Lassacskán már csak ebből főzünk:
aus19
(…és nem kóstoljuk meg a kengurut és ha valaki már kóstolta közületek, kérjük ne írjon!)
aus20
A következő bejegyzésből címszavakban:
  • Hétvégék
  • A hely
  • Ausztrália O. K.


2016. június 7., kedd

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’02

Rendszeresen jártunk a Magyar Házba, ahol állandó programok várják a perthi magyarokat és szembesültünk vele, hogy itt tényleg sok földink él, már 2000-nél is többen.

aus11
Itt ismertük meg a jelenlegi ausztrál magyar nagykövetet, Sikó Annát, akit nagyon megkedveltünk, és még magyar háziorvost és fogorvost is találtunk magunknak!
aus10
EXKLUZÍV. DE MIBŐL ÉL RICHARD?
Richard feleségét, az orosz Tányát és kisfiát, Markot, aki Janikovszky Éva megfogalmazásában „a Rezső vére”…a játszótéren ismertük meg. Kiderült, hogy itt laknak a szomszédos társasházban. Sok közös játék és séta után jöttek a közös programok, ahol már férje, az Új-Zélandról származó Richard is jelen volt.
Richard kedves, közvetlen férfi, kb. 50 éves, vállalkozó. Valami beruházás-féle …sose értettük pontosan. Mindenesetre rengeteget utazik most is. Élt már Egyiptomban, Moszkvában, Thaiföldön és még sok helyen.
aus12
A hónapok teltek, a barátság mélyült, de hogy Richard pontosan mit csinál, nem derült ki. Még akkor sem,  amikor Frank és Richard együtt vágtak át a sivatagon autóval, s két napot töltöttek összezárva, míg eljutottak Melbourne-be és vissza, ahol Richard egy fura vízkezelő berendezést mutatott be egy műszaki kiállításon.
Azóta Richard több szívességet is kért már Franktől, cserébe finom ételeket főz nekünk, néha csak telefonon szól át, hogy mehetünk érte. Ezen kívül sokat segített, például a munkakereséshez nélkülözhetetlen motivációs levelek ausztrálos megfogalmazásában.
Az egyik szívesség, amit Richard kért, hogy míg ők családostul nyaraltak egy szigeten, Frank vezényeljen le egy költöztetést az egyik cégének. Richard megkérte Franket, hogy másszon be a lakásukba, az ablak nyitva. Az asztal szélén ott egy kulcs. Menjen el abba a bizonyos raktárba, vegye ki a székeket, meg azt a pár bútort, hívja fel a költöztetőket stb. stb.
Frank végrehajtotta az akciót, Tomát is vitte magával, hadd lásson a gyerek. Berakta Tomát a kerítésen, majd bemászott, ugyanezt megismételték az ablakon át. A ház előtt tréningező, arcról már jól ismert srác, mikor észrevette őket, megállt a nyújtással… Frank odaköszönt neki a két rablóugrás között, a fiú halkan visszaköszönt. Akkor utoljára. Azóta valahogy nem ugrik be neki, hogy kik vagyunk.
Frank elmondása szerint a raktárban lomok voltak meg néhány filléres műanyag szék, az egész költöztetés ára lényegesen több volt, mint maga a bútorok érteke. Mindegy, gondoltuk, nem a mi dolgunk.
 aus21.2
Mégis, aznap este Frank ezt kérdezte tőlem: “te, ez a Richard nem egy kém?”Szakadtunk a röhögéstől.
AZTÁN
Richard Kínából, valami üzleti útról tért haza éppen, megkérte Franket, hogy menjen ki elé a reptérre. Hazafelé az autóban Frank megkérdezte, hogy merre járt Kínában.
Ilyenkor az ember vár egy olyan választ, hogy, mondjuk északon. Vagy csak a fővárosban… De Richard ekkor felsorolt kb. 10 kínai várost levegővétel nélkül, tökéletes kiejtéssel, mintha legalábbis ő rajzolta volna meg Kína térképét. Frank ekkor felhagyott a kínai úttal kapcsolatos további faggatózással, s a Maori őslakosok szociális helyzetére terelte a szót.
Aznap éjszaka azt latolgattuk, hogy Richard fura víztisztító berendezése, nem egy álcázott részecskegyorsító-e…
Ezek után nem sokkal Frank kapott egy hangüzenetet egy munkaközvetítő ügynöktől, de nem értettük a nevet. Frank elküldte az üzenetet Richardnak, hogy betűzze ki neki, ő meg leírja.
Richard a következő módon betűzött: “b – mint bravo, o – mint oscar, a – mint alfa, d – mint delta, i – mint india, f – mint foxtrott”, azaz a nemzetközi katonai rövidítési rendszert használta. Frank némán jegyzetelt, sose felejtem az arcát, mikor letette a telót… Mi azt nem tudjuk, hogy Richard militarista műveltsége meddig terjed…, de Frank ekkor így szólt: “szerintem Richard szeret engem és nem azért hívogat, mert jelentenie kell rólam!”




aus23
Frank Richarddal a lóversenyen



Én akkor mondtam Franknek, hogy: “nyugodjon meg, akinek öt percig tart egy beparkolás, arról nincs semmi jelentenivaló”.
Richard szembe szomszédja évek óta Alberto, a fotóművész és családja.
Velük is gyakran összefutunk, s mikor kiderült, hogy jóban vagyunk Richardékkal, Alberto első kérdése így hangzott: “te Frank, nem tudod miből él Richard?”
MUNKA
Márciusban aztán elkezdődött a munkakeresgélés. (…kronológiai okokból folytatás később…) Kb. ugyanekkor Frank kigondolta, hogy „hazadolgozik”.
A Magyarországi Létesítménygazdálkodási Szövetség elnökével megállapodtak, hogy mostantól Frank fogja képviselni kishazánkat, mint a HFMS ausztráliai nagykövete. Innentől kezdve Frank rendszeres látogatója lett a különböző FM konferenciáknak, kiállításoknak, expóknak. Így ő már sok helyre eljutott, pl. Sydney, Melbourne, Brisbane… és gyakorlatilag megismerte a szakma krémjét.
aus15
Az FMA (Ausztrál FM Szövetség) elnökével egyeztetve pedig a jövő évben Adelaide-ban adhat majd elő az éves országos konferencián. Frank feladata, hogy építse a két ország közötti szakmai kapcsolatot.
Munkakörébe tartozik, hogy interjúkat készít, beszámolókat ír…. A cikkei megjelennek aszövetség honlapján.
A következő bejegyzésből címszavakban:
  • Hétköznapok
  • Exkluzív. Az angol tanfolyam
  • Sport
  • Exkluzív. Az aikidós fiú
  • Kaja

Folytatás következik…

A szerző: Budai Nóra (Ausztrália)

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’01

A 2013 ősze óta történt események tematikus beszámolója.


australlamok
MEGÉRKEZÉS AUSZIBA (AUSZTRÁLIÁBA)
2013. szeptember 28-án éjszaka landolt a gépünk a perthi repülőtéren. Igen fáradtak voltunk.
perthrepter
A 27 órás utazás egy nem egészen 2 éves sajtkukaccal már eleve félelmetesnek tűnt. Valahogy mégis túléltük, sőt könnyebb volt, mint hittük, mivel Toma nagyon jól viselte. A repülőn a lábunknál a földön játszott, illetve az ölünkben aludt (bejött a „rumos kóla” ).
A reptér kijáratánál hosszú sor fogadott minket, taxira várt mindenki. Beálltunk a sorba a hatalmasra púpozott poggyászkocsik közé a mindössze 3 db bőröndünkkel.
aus02Mögöttünk egy házaspár, egy Toma korú kislánnyal. Beszélgetni kezdtünk velük, majd megadták a telefonszámukat, ha bármi segítség kell, szóljunk.
aus03



Paola kolumbiai és Elmar német + a kis „mix”: Annamaria, akinek itt épp szülinapja van, s Toma köszönti. Velük azóta is kapcsolatban vagyunk, mert tényleg sokat segítettek nekünk a kezdetekkor.

Ebben a házban laktunk 1 évig, balra a fától alig látni az erkélyünket a 3. emeleten. AVilla Medici felirat senkit ne tévesszen meg, ez egy sima társasház.
aus04
Azóta már kiköltöztünk a partra. Ez volt a közvetlen környékünk. A Swan folyót látjátok, bevezették a házak közé. Ide még a delfinek is beúsznak időnket, nem kis csodálatunkra.
aus05
AMI FRANK MUNKAKERESÉSÉT ILLETI
Hát nem volt szimpla ügy. Bár az interneten hemzsegtek a megfelelőnek látszó ajánlatok, a startra mégis csak márciusban került sor. Miért? Először azért, mert több mint 2 hónapot vártunk a jogosítványunkra, ami egyben a személyi és a lakcímbejelentő is. Ezen okmányok nélkül komoly beosztást megpályázni elég reménytelen.
Bár az itteni hivatali ügyintézésre pont a gyorsaság és egyszerűség a jellemző – hihetetlen jól szervezett az államigazgatásuk, de minden másban iszonyú lassúak –, e kivételes esetben állatira elhúzódott az ügy. Mint utólag kiderült, ideiglenes okmányokat kérhettünk volna, de erről túl későn kaptunk tájékoztatást.
December közepére végre kezünkben voltak a papírjaink, de ekkor itt a napfényes Ausztráliában beköszöntött a szieszta. Szabadságra ment a város.
Amúgy is elég kényelmes népek – európai szemmel már-már lusták –, lassan döntenek és cselekednek, hát még nyaraló szezonban. Tapintatosan jelezték az itteniek, hogy ilyenkor kár is önéletrajzokat küldözgetni.
Nos, innentől kezdve komoly pénzösszegektől szabadultunk meg, de ez nem tört le minket, elfogadtuk a helyzetet.
aus6
Örültünk, hogy van elég tartalékunk. Csavarogtunk, megnéztük, amit lehetett, de leginkább csak hevertünk a parton a forró homokban… (Franknek januárban, nekem februárban jelentkeztek a felfekvés első tünetei.)
aus7
És a Toast Kávézó. Itt is sokat “evett minket a fene”. (Gyakorlatilag második otthonunknak érezzük a bejárattól jobbra levő asztalt, s Pierre-t, a pincért első számú bizalmasunknak.)
A kávézó terasza az öbölre néz. Minden délután itt ücsörögtünk, dumáltunk, kávéztunk és bámultuk az érkező és induló hajókat, átvonuló felhőket… (Tomát is csak egészen ritkán veszítettük szem elől és ez ügyben is sokat köszönhetünk Pierre-nek.)
Thanks Pierre!

A következő bejegyzésből címszavakban:
  • Megismerkedtünk sok emberrel, magyarokkal is.
  • Exkluzív. De miből él Richard?
  • Aztán
  • Munka

Tehát folytatás következik…