2016. november 2., szerda

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’14

Most az van, hogy szokjuk az új környezetet. Újra. Őrizzük a perthi múlt kedves emlékeit és elengedjük a sokadszori búcsúzások súlyát... és szeretnénk továbbra is jól érezni magunkat.




Találtunk egy új törzshelyet, a CREME kávézót. Frank és a pincér fiú már kezet fognak és a mosolygós pincér lány, már tudja mit kérünk. Jó zene szól és van facsart narancs.



                                      

Toma betöltötte a 4-et, találtunk neki egy otthonos kis ovodát a közelben. Heti 2 alkalommal megy majd februártól a pre school csoportba. Az úszást is elkezdtük, mindkét helyre bicóút vezet, 15-20 perc alatt ott vagyunk.






Ez a mostani Karácsony már ismerős volt. Ünneplés után mentünk a CREME-be, aztán a partra.




EXKLUZÍV/ A CÉGES KARACSONYI PARTY

A Grand Hyatt báltermében és a kötelező viselet: fekete öltöny (az van), 
csokornyakkendő. (az nincs)

Bazi elegáns lesz, .... light jazz a zongorán, orchidea asztaldísz meg francia konyha...vlhrjaaaa!😖 (Talán ez utóbbi tett be a Gall jómodornak.)
Szerencsére Frank időben elkezdte a készülődést. A party szombatján, úgy de. 11.30 h körül döntött úgy, hogy szétbarmolja a hétvégénket – és engem pedig kicsinál –, mikor közölte, hogy indulunk megvenni a csokornyakkendőt a legnagyobb karácsonyi tömegben. Tiltakoztam, ahogy tudtam, de Frank mindenképp számított rám a kiválasztásában. (Értem én. Hiszen egy jól megválasztott csokornyakkendő, sorsfordító lehet bolygónk ökológiai egyensúlyának visszaállításában.) Nálam jobban már csak Toma örvendett a hírnek és mindjárt biztosított is bennünket a felől, hogy mindvégig annyit fog kellemetlenkedni, amennyi csak a csövön kifér.

Elindultunk... a liftben már mindenki gyűlölt mindenkit. Az odavezető úton, az autó szűk – zárt terében a folyamatos aurabetöréseknek köszönhetően, mindhárman nehezen vettük a levegőt, érkezeskor pedig a feloldás elmaradt, mert Frank már parkolásnál előre közölte, hogy senki ne merje bevágni a kocsiajtót, mert az nem kap brownie-it fagyival és ez meg csak a kezdet!
Ahogy számítottuk, fullon az áruház, én cipelem Tomát, Franket már nem is látjuk.

Hív, hogy az Hugo Boss résznél probál. (Csokornyakkendőt? Meg Hugo Boss-nál?)




Iszonyú melegem lesz, Tomát egyre nehezebbnek érzem és egyre virgoncabbnak... és nem találjuk azt az Hugo Boss-t, aki képes belevarrni a tetves nevet egy tetves 30 centis függönyráncolóba.... es amikor Frank a csokornyakkendő mellé nem kis gonddal meg egy mandzsettagombot is választott, rájöttem, hogy ez az ember, egyáltalán nem fél a karma törvényeitől...... a pénztártól számítva a hazafelé út mindhármunknak kiesett.
Délután 5:30, Franknek már indulnia kellett volna, de késesben volt, ami meg behozható... végre előkerül az öltöny.... nézzük, totál összegyűrődött a költözésnél...aztaaa...

- Nóra, ezt most gyorsan ki kell vasalnod!
- Frank, mikor is sírtam én utoljára?

Frank felhívott a party-ról (később képeket is mutatott): a teremben majdnem sötét, lila fények, füstgép és funky zene, meg vattacukor árus. (Esküszöm!)

Csokornyakkendő rajta kívül csak három emberen volt. Abból az egyik gratulált Franknek, viszont, a másik kettőnek meg tálca volt a kezében.....de tök mindegy, mert úgyis mindenki Kevin-nek járt csodájára, aki ha véletlenül nem a táncparketten molesztálta valamelyik kolléganőt, akkor az asztaltársaságot égette disznó viccekkel.

NEWS
Mire a levél végére értem, Frank jó híreket kapott. Cégen belül ugyan, de egy teljesen más területen vázoltak fel számára egy munkalehetőséget. Mindez az elnyert szakmai díj hozadéka és csak hónapok múlva válhat aktuálissá, mivel ezen az új helyen is rengeteg feladata van még.

AUSZI MOTTO
Nem kell megfeszülnöd, mert nem verseny. Keresd meg azt, amitől jól érzed magad.

Most búcsúzom Kedvenckék.
Legyetek jók, okosak és szépek.
ölelés:

Nóra
u.i.: No trend, no image, no selfie, no sztárvendég.