Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’03

Jómagam Tomával töltöm a napjaimat ugyanúgy, ahogy bármelyik anyuka otthon.

Tomának magyar mesekönyveket olvasok – rengeteget hoztunk – , Kalákát és Halász Juditot hallgat. Legtöbbször elbiciklizünk valamelyik játszótérre vagy uszodába, sétálunk a parton…

Ausztrália ezen államában 4 éves korban indul az óvoda, amit iskola előkészítőnek neveznek. Szóval még egy darabig édes kettesben maradunk. Egyébként is így terveztük.

Toma jár magyar hagyományőrző foglalkozásokra magyar gyerekek közé, magyar pedagógusokhoz, minden kedden, illetve két hetenként szombaton.

EXKLUZÍV. AZ ANGOL TANFOLYAM

Még otthonról, előre befizettük. Mikor a terembe léptem, szürreális látvány fogadott. Jelen volt a Dél-Koreai női pingpong válogatott, egy indiai Pandzsab tánckar, egy afrikai sámán és egy német nyugdíjas hölgy.

Leültem leghátra, szorosan a fal mellé. Az afrikai sámánnal kerültem szemközt, aki kockás takaróval volt becsavarva és szintén a falnak lapult.

Megpróbáltam beszélgetni vele, de mikor megszólalt, olyan akcentusnak lehettem fültanúja, hogy bár egy szavát sem értettem, viszont 3D-ben láthattam egy legalább 80 fejlett egyedből álló antilopcsordát átrobogni a tantermen, tamtam dob zenei aláfestéssel, dolby-sztereóban. Ekkor minden illúzióm szertefoszlott, hogy bármit is megtudjak a sámán magánéletéről.
A pingpongos lányok és a tánckarosok átlagéletkorát úgy 20-22 év közé saccoltam, így verbális kommunikációval meg sem próbálkoztam, viszont megették az összes DAIM cukorkámat. Aztán egyik pingpongosról kiderült, hogy japán, s mikor megtudta, hogy én magyar vagyok, boldogan kiáltott fel: “Práhá!!!” Mondtam: “yes”.

A német nyugdíjas hölgyről nem sokat tudok írni, mert egész nap nem szólalt meg és nem hagyta el a helyet, homlokát pedig folyamatosan ráncolta. Nem vagyok benne biztos, hogy nem a 9-es buszt várta.

Nagyszünet

Becsülettel végigültem a napot, de amint kiléptem a teremajtón, hívtam Franket, hogy ide nem jövök többet az fix, viszont meghívhat egy forró csokira.

Elmar barátunk különben is azt monda a múltkor, hogy jó az angolom. Bár az is igaz, hogy Elmar Donald kacsás pólókat hord.

SPORT

Futunk, bicózunk. Frank szerette volna folytatni a Kung Fu-t, de nem talált megfelelő szakosztályt a környéken így elkezdte az aikidót. Nagyon szereti. Már zöld öves! Sokat olvas hozzá, komolyan érdekli.

Azt mondja boldog, hogy megkapta az aikidót, mert ez egy olyan küzdősport, amiben nincs támadás csak védekezés, méghozzá úgy, hogy az ellenfélben a lehető legkevesebb kár essék.

Idézet az Aikido megalapítójától:

„A harcos valójában olyan embert jelent, aki ragaszkodik a szeretet erejéhez, és ezért a szolgálatába áll. A Béke Útja mérhetetlen és visszatükrözi a rejtett és megnyilvánult világok hatalmas céljait. A harcos az Istenség élő oltára, olyan ember, aki ezeket a nemes célokat szolgálja.” (Morihei Ueshiba: A Béke Művészete)

Frank kedvence Ueshiba mestertől:

„A te spiritualitásod a legnagyobb védelmed!”

Szóval Frank ebben a szellemi közegben igazán otthon érzi magát heti három alkalommal.

EXKLUZIV. AZ AIKIDÓS FIÚ

Frank gyakran szemüveg nélkül edz. Az első alkalmakkor rendre meghajolt a falon függő nagymester képe előtt, míg Paul figyelmeztette, hogy a gesztus helyénvaló, de egyelőre még nincs kép a keretben.

Frank pedig figyelmeztette Pault, hogy ő meg nem lát. (Toma is komolyan veszi a tanulást.)

KAJA

Mindent lehet kapni, amit otthon. Lassacskán már csak ebből főzünk:

(…és nem kóstoljuk meg a kengurut és ha valaki már kóstolta közületek, kérjük ne írjon!)

A következő bejegyzésből címszavakban:

• Hétvégék
• A hely
• Ausztrália O. K.