Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’04

Hétvégeken általában nekivágtunk a véget nem erő bicikli utaknak, szép öblöket látogattunk a Swan folyó partján. Ha tehetnénk, már mindenhova biciklivel mennénk. (kivétel azok a helyek, ahova felfele kell tekerni)

Ha nincs magyar isi Tomának, igyekszünk nem tervezni semmit csak lógni valahol a parton, vagy itthon. Előbbi gyakran meghiúsul, mert rendre meghívást kapunk itteni barátokhoz-ismerősökhöz, vagy a Magyar Ház programjáról nem szeretnénk lemaradni. Utóbbira főleg Toma miatt figyelünk.

Mióta itt lakunk az óceánnál, már inkább a parti bicikli utakat koptatjuk. Ez Cottesloe beach, ahonnan a lakásunk pár perc séta. Innen el lehet tekerni kilométereket a víz mellett és könnyű eljutni más strandokhoz. Ezen a szakaszon sok a kávázó, étterem, üzlet... de vannak egészen csendes partok is.

Ez az egyik belvárosi bicikliút, ami végigvezet a Swan folyó mentén, ami átkanyarog a városon. Sokat jártunk erre, mikor meg a cityben laktunk.

Gyakran vagyunk hivatalosak különböző ceremóniákra.

A HELY

Perth város nem egy különleges turistaparadicsom egy európai számára, legalábbis annak, aki járt már Európa legalább egy történelmi városában, vagy mondjuk Korfu pici falvaiban. (És/vagy magasabb az IQ-ja, mint egy aranyhalnak.) De egyik „auszi” város sem az. Perth city-je nem túl nagy, elég jellegtelen... azon kívül szinte az egész egy hatalmas rendezett kertváros, de a zöld terület meg a belvárosban is rengeteg, ez sokat dob a közérzeten.

A belvárosban néhol akadnak Budapestet idéző környékek, de csak elvétve. A város új és modern. A kertvárosi részek rendezettek, szépek és tiszták, általában nincs kerítés. A Perthez tartozó Fremantle a legeurópaiasabb városrész .

Itt élni jó, de ha valaki engem kérdez, turisztikai célpontnak nem ajánlanám Ausztráliát. Bármelyik olasz kisváros többet fog adni azoknak, akik elmúltak már 25 évesek...

Ha valaki Ausztrália növény- és állatvilágát szeretné látni + az aboriginálokat autentikus körülmények között, akkor több az országon belüli repülőutat kell belekalkulálnia. Iszonyú távolságok vannak.

Az óceánpart tényleg gyönyörű, de nem gyönyörűbb, mint a spanyol, görög, vagy horvát partok.

AUSZTRÁLIA O.K.

Az emberek lazák. Közhelyes kifejezés, de ennél találóbb nem jut eszembe. Pl. képesek bárhol-bármikor mezítláb mászkálni, legyen az buszpályaudvar, bevásárlóközpont, mélygarázs.

Udvariasak, mosolygósak és türelmesek, viccesek és mindenki könnyedén dumál mindenkivel, általában a téma a "semmi fajsúlyos" kategória.

(Kivételek mindig vannak természetesen és tudjuk azért, hogy a jólét, kellemes, de inkább a kényelmes munkakörülmények, a biztonság, a sok napsütés általában szívéjessé teszi az emberek viselkedését. Szóval vélhetően, azért nem a tibeti lélektani attitűd ütötte fel a fejét...)

(Egyébként Perthnek is megvan a "nyockere", lightosabb kiadásban. Clarksonban élnek azok, akiket itt hontalanoknak hívnak, de nekik is van házuk, lakásuk, amiket állami támogatással használhatnak. Sydneyben –ki gondolná – még gettó is van, olyan amilyet Budapesten el sem tudnánk képzelni.)

Fejlett a kommunikáció, azaz a pozitív kommunikáció. Amit már sok helyen a világban és otthon is tanítanak szerencsére, azt itt az auszi gyerekek már az iskolában elsajátítják az alternatív-pozitív pedagógia által. A másik ember méltóságának szem előtt tartása minden körülmények között.
Idézek:

A kritika mindig építő jellegű. A pozitív kommunikáció értékeket preferál, a legértékesebb gondolatokat helyezi előtérbe. A pozitív kommunikációt az élet minden területén alkalmazni és használni kell! A jó és a helyes irány megfogalmazásával határozzuk meg az előrelépést. A pozitív kommunikáció szeretet alapú kommunikáció: szeretettel fogalmazzuk meg a fejlődést.

Minden jó, de legyen jobb!- rendkívül fontos megállapítás. A "minden jó" értékmegőrzést jelent, az eddig elért eredményeinket megőrízzük! A "legyen jobb" pedig a fejlődés igényét fogalmazza meg.

A kimondott szavaknak rendkívül jelentős a hatása, ezért a siker érdekében pozitívumokat kell megfogalmaznunk.

A pozitívumok kimondása további pozitívumokat multiplikál...

Kb. ez, vagy valami nagyon hasonló a jellemző itt Ausziban, ezáltal megteremtődik egy olyan barátságos, befogadó és motiváló légkör, ami érezhető a közterületektől kezdve az iskolákon át a munkahelyekig.

A szociális haló elég jól működik műfajához képest, persze itt is nagy pénzek állnak rendelkezésre. Pl. Külön szakosodás az aboriginálok megsegítésére. A börtönökben is speciálisan képzett pszichológusok dolgoznak velük. (Hatalmas előrelépés ez azok után, hogy a 70-es években még állami intézkedésre elvették a félvér aboriginál szülőktől a gyerekeiket, hogy fehér családok "embert neveljenek belőlük". Lásd. „Ellopott generáció” 

(A legnagyobb nemzeti ünnepük – amit nagyon szépen megünnepelnek egyébkent – az „Ausztrál Nap”. Ez nem más, mint a fehér ember partraszállásának időpontja, amikor is megkezdődött az aboriginal őslakosok módszeres kiirtása, akik ezalatt semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. 2008-ban kértek bocsánatot tőlük az auszik, de az „Ausztrál Nap” most is ünnep. Az aboriginálok most sem tanúsítanak semmilyen ellenállást.)

Nem személyeskednek és nem politizálnak, csak a politikusok. Pedig, ahogy az ausztrál Gery mondja, akitől a lakásunkat béreljük – és most szó szerint idézek –, „a politikusok mindenhol egyformák, nyilvánosan vitatkoznak, de a háttérben meg megy az összepusmus.”
A munkahelyeken nincs határidős stressz, ráérősek. Nem életük a munka, nem hajtanak. Nem jellemző a főnökösdi - hierarchia éreztetése.

Nem sznobok. (Az un. nacionalizmus azonban itt is létezik, mint bármelyik nemzetnél, nem örülnek se az indiai, se az arab, se az afrikai bevándorlóknak. Ellenérzéseiknek nyilvánosan nem adnak hangot, de különböző felmérésekből és statisztikai adatokból kiderül.)

Klassz játszóterek minden sarkon, játszóházak kávézóval és büfével, az éttermekben gyerekszékek és a játszósarok sem ritka.

Sajnos a silány ide is befészkelte magát és a játszóházak többsége számunkra használhatatlan. Gondolok itt a giccses dekorációra, sokszor félelmetes mesefigurákkal való díszítésre és nem utolsó sorban arra, hogy sok játszóházban üvöltetik a „roxi rádiót” és nem ritka a játékautomata.

Az általános iskolai oktatás kb. olyan, mint amit mi alternatív pedagógiának hívunk. Ennek áldásos hatása meglátszik a gyerekeken. Ami számunkra utópisztikus, hogy nagyon szeretnek suliba járni. (Bár itt még a korai fejlesztés agylövése hódit = 4-5 éves kortól írás és olvasás tanítása, de csak az állami sulikban.) Sok Montessori, Rogers és Rudolf Steiner/Waldorf/ oktatási intézmény.

Az auszi emberek többsége ugyan azt sem tudja, hogy hol van Magyarország, de ez itt nem ciki. Itt az a ciki, ha nem köszönsz vissza valakinek, ha képeket vágsz, ha káromkodsz, hangoskodsz vagy, ha türelmetlenül vezetsz, ha arrogáns vagy, vagy ha kiabálsz a gyerekeddel pl. Egyenruha minden állami suliban. Ez a tradíció olyannyira elfogadott, hogy a gyerekeknek semmi kifogásuk az egyenruha ellen.

A szakmunkásképzés magas színvonalú és megbecsülésnek örvend, sokszor még az is szakmunkásnak áll, aki eredményei alapján mehetne főiskolára is.

Erős egyetemek. A fotón a UWA egyetem épülete Perthben.

Az előző részek: Auszi'01, '02, '03

Folytatása következik....

A következő bejegyzésből címszavakban:

• Fontos a közérdek
• Ausztrália kevésbé O.K.
• Ami hiányzik
• Amit mi másképp csinálunk