Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’25

Könyv story

A lassan már 4 évvel ezelőtti, Ausztráliába való átköltöztünkből kifolyólag, ingóságaink 99%-ától meg kellett válnunk. Sokan vannak azok, akiknek egy ilyen esemény - teljesen érthető módon -, komoly traumát okoz. Mi, szerencsére azok közé tartozunk, akik könnyen le tudtak mondani személyes tárgyaikról.

Mikortól, már fejben elkezdődött a költözés, onnantól inkább teherként tekintettünk rájuk és nem a  hozzánk tartozó kellékekként. Ráadasul, nagyon szeretünk másoknak adni, és tudtuk, hogy erre most nagy lehetőségünk adódik. Így esett, hogy az indulás előtti, búcsúzásokkal teli érzékenyebb időszakot, az adás mámorában élhettük át. A még Magyarországon töltött utolsó hetekben, sorra vettük a cuccainkat a bútoroktól kezdve a hűtőben ott maradt még bontatlan tejig, majd elkezdtük hozzájuk rendelni az arcokat, (barátokat-ismerősöket) megannyi szempont alapján: kinek mire van szüksége, kinek mi az igénye, milyen az ízlése, mérete stb...s nemsokára elkezdődhetett az ajándékosztás. Vitték az ágyat, székeket, szőnyegeket, poharakat, cipőket. Mindent. Alig hagytunk magunknak valamit. Csupán a fontosabb ruhadarabokat, ami majd elfér a bőröndökben s egy dobozban, ami utánunk jön pár hónap múlva Toma játékaival, mesekönyveivel és saját könyvtárunk töredékével.

   Az 1500 db-ból álló dvd gyűjteményünket osztottuk szét legelsőnek. Olyan díszdobozos sorozatoktól is megváltunk, mint Ingmar Bergman összes, Charlie Chaplin sorozat, Woody Allen sorozat, Fellini sorozat, Truffaut és Bonuel és "barátaik" filmjei, Wim Wenders filmek, Keresztapa filmek, a legjobb westernek, Alen Delon és Belmondo krimik, no meg a Jóbarárok összes évad és a többi... Izgalmas volt kigondolni, hogy kinek-melyiket adjuk s mivel már elég régóta alig nézünk filmet, egyáltalán nem esett nehezünkre az elengedésük.

  A könyveinktől való megválás viszont, már egy indiai jógi emelkedett gondolkodását-lelki állapotát kívánta volna meg. Mert a "Ne halmozz magadnak kincseket a földön!" Újszövetségi tanítás megérthető és elfogadható és a történetünkre könnyen ráilleszthető. Ellenben, az általam eddig még csak megvilágosodottaktól olvasott "Mondj le könyveidről (írott szellemi gyűjteményedről) és csak meditálj szorgalmasan!"  jótanács, bár szintúgy érthető, de egyelőre még messze nem kivitelezhető. Vagyis, mivel "ránk szabott" stabil ideológiát nem találtam "könyvtár felszámolás" projektekkel kapcsolatban, ezért kissé talajt vesztve szortíroztam és dobozoltam azt.

Végül, mindössze 150 db könyvet tudtunk kihozatni postával és nagyjából 1000 db könyvnek mondtunk búcsút. Ezek között volt rengeteg verses és rengeteg életrajzi könyv, pszichológiával kapcsolatos könyvek (olyan drága darabokkal mint pl. az "Óriás Atkinson"), filmművészettel foglalkozó könyvek, regények, művészeti albumok, úti könyvek...Már annak is örülhettünk, hogy a számunkra legértékesebbek, mégis csak ott sorakozhatnak majd a polcon, jövőbeli otthonunkban is.

 Megtartottunk minden, az "Isten dolgaival" foglalkozó-spirituális témájú könyvet, a Hamvas sorozatból a pár meglévő darabot, Faludy Gyuri bácsi "Poklos könyveit" és szonettjeit és az életrajzát. Jöttek a jógás könyvek, Ilma néni és Danima doktornő könyvei, Miklósvölgyi János barátunk könyvei - művészetekkel foglalkozó kiadványok, pár verses és pár Szabó Magda. A "Nagy Oroszok" közül néhány, Shakespeare összes, és a gyermekpszichológiával+ neveléssel foglalkozó könyvek....és vígaszként azért itt van az internet és azon a MEK oldalai és egyéb online olvasási lehetőségek, meg a hangos könyvek is...Sovány vigasz? De nem volt mit tenni. A már a rostán átment 150 könyv súlya miatt a postai költség, így is tetemes volt. Szóval, bár megugrottuk az akadályt könnyek és álmatlan éjszakák nélkül de mégis, a könyvektől való megválás egy olyan emlék maradt, amire nem kívántunk visszaemlékezni. 

Mindeddig. Mert mit ad az élet!?

  Néhány hete, Gyuri professzor özvegye Birgit, felhivta Franket és azt mondta neki: úgy határoztam, hogy nektek ajándékozom "Dzsordzsi" könyvtárát.

 Mondanom sem kell, hogy mekkora öröm és megtiszteltetés volt ez számunkra.

                                                                              Gyuri szobája

Gyuri könyvei a polcokon, véletlenszerűen sorakoztak, semmiféle rendszerbe nem szedte őket tulajdonosa. Birgit azt mesélte, "Dzsordzsi" a kaotika ellenére mindig pontosan tudta hova nyúljon, ha valamelyik kötetre épp szüksége volt. 

A könyvek azóta már nálunk vannak. Gyuri professzor 40 évet élt Ausztráliában, így gyűjteményének nagy többsége angol nyelvű kiadás, azok közül csak néhányat hoztunk el, mert ennyit gyakorlatilag nem is tudtunk volna elhelyezni-szállítani egy még előttünk álló újabb költözés során. 

Összesen, úgy 550 darab könyv került hozzánk, közöttük tudományos kiadások (kémia, fizika, biológia, matematika, csillagászat és asztrlológia),  társadalomtudományokkal foglalkozó könyvek (filozófiai írások, történelem, szociológia) sok verses és vallásokkal foglalkozó könyv, Rudolf Steiner sorozat, meditációval kapcsolatos könyvek, magyar kultúrtörténettel foglalkozó könyvek (de Kínáról és Indiáról is akad), Shakespeare sorozat, Rejtő sorozat, Scifik.

 

Vannak a könyvek között olyanok, amelyeknek különösen örülünk. Így például a Hamvas összesnek, amiből nekünk eddig csak 4 kötet volt meg.

És egy olyan könyvmeglepetés, amit már évekkel ezelőtt szerettem volna megvásárolni de idővel valahogy megfeledkeztem róla. 

Több olyan könyvet találtam, amiket Gyuri a szerzőtől kapott, akik méltón szép gondolataikkal ajándékozták írásaikat barátjuknak. Mutatom a számunkra egyik legkedvesebbet, amin át egy olyan meghitt férfibarátság tükröződik, amilyet szívből kívánok minden férfiaknak.

...és  ahogy most újra olvasom Molnár V. József sorait, eszembe jut Richard Rohr: A férfi útja c. könyve és abból egy részlet:

 "János apostol férfi voltában olyannyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét Jézus keblére hajtsa, a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak. Nem szégyenkezik, nem fél ettől."

Itt vannak velünk tehát a "gyönyörű könyvek" és magukkal hozták Gyuri szobájának kedves-szarkalábas ősz illatát.

Utóirat: az igazság az, hogy Toma megszületése óta, olvasásra aligha marad idő, de főleg figyelem. Azonban tudjuk, hogy eljönnek majd újra a csendes - lapozgatós órák.