2017. október 4., szerda

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’27

Exkluzív/ Keco 2 (kb. két évvel korábban)

Ez időtájt, sokak megkönnyebbülésére barátaimmal távoztunk szülővárosunkból és Budapestre költöztünk, hogy dolgozni kezdjünk és mindenek előtt "megszedjük magunkat", mert bár az értelemnek egyikünk sem volt híján, érdemi tanulmanyainkat évekkel halasztottuk el, elsősorban a magyar oktatás, még ma is sikeresen futó, "Együtt a Gyermekkori Neurózisért" pedagógiai programjának, másodsorban egy Lemmy Kilmister (R.I.P.) nevü bajkeverőnek köszönhetően.               
                                                  


   Alapvetően, egy régi baráttal ketten, egy fizikus-egyetemi tanártól béreltük ki ezt a II. kerület, Ürömi utcai, fél szobás-fél komyhás- fél fürdőszobás, ablakok helyett lőrésekkel ellátott, a helyi önkormenyzat által, eredetileg a fővárosi hátrányos helyzetű single pigmeusok számára megépített szükséglakást.

 Fenti bal szél

                                                                      
Alig két hét elteltével, magukat gázóra leolvasóknak, illetve Jehova tanuinak álcázva, a már említett rock zenekar 4 tagja -plusz a basszerossal kompatibilis antikolt ágymatrac -, és egy barátnő is bejutott a lakásba, így a 35m2 -es kecoban heten bekkeltük ki a 8 hónapig elhuzodó, mocskos hideg telet. Nem számítva bele a sokkal nagyobb forgalmú hétvégeket, amikor népszerű Youth Hostel-ként üzemeltünk.                  
       
  Nagyjából a kemény mag (jobb oldalt a B-közép)
    Avagy "A ravasz, az agy és a  kéz füstölgő puskacső"


A majdnem 15m2-es szobából hamarosan a nyitott gangra került néhány haszontalan bútordarab, pl. asztal, székek és szükségszerűen helyet kapott  3 elektromos gitár és két darab, egy-egy betongyűrű paramétereivel biró origi Hughes & Kettner erősítő. A rendszeresen- heti három alkalommal esténként-, a szobában megtartott zenekari próbákon mindjárt megtudtuk, hogy az új erősítőkkel olyan szigorúan lehet zúzni, hogy alkalmanként úgy 10 percen belül, egyszerre öt nyugdíjas lakó dörömböl az ajtón és panaszkodik fülvérzésre, abból pedig a két legmozgékonyabb előnyugdíjazott egyből el is indul személyesen feljelentést tenni.
  Sokáig tanakodtunk, hogyan tehetnénk lakájossá az egy főre jutó 50cm2-es adotságokkal rendelkező albérletet, aztán összehoztuk.
    A szobában a falak mentén kétoldalt hosszanti irányba, az egyszemélyes ágyak sorakoztak, közéjük a földön beszorítva egymás után két matrac (az antikolt, meg egy csíramentesített). Vagyis, a keskeny szoba végében levő lőrést és az alatta elhelyezett egyetlen vérszegény gázkonvektort csak a kiváltságosoknak lehetett megközelíteni. (Erről a gázkonvektorról mindig a 9 és 1/2 hét és Kim Basinger jutott eszembe, aki a filmben utolsó mondatai közt valami ilyesmit mond: nem hiszem, hogy valaha is felforrósodik még langyosabbnál melegebbre a testem.) Szóval, mivel pl. az én ágyam a szoba másik végében az ajtónál volt, így se a levegőztetéshez se a hőszabályozáshoz  nem rendelkeztem jogosítvánnyal. Ennek okán alakulhattak ki villanyoltás után a "két tábor" között azok az előremutató párbeszédek, mint pl.

-Olyan büdös van, hogy harapni lehet.
-Kuss. Ahol büdös van, ott meleg is.

-Nincs elég oxigén.
-Ne próbálkozzon senki-semmivel.

 Ezt kompenzálván, cuccaimmal elfoglaltam az ágyamhoz tolt egyetlen ruhásszekrény 80%-át, így egyesek ruhadarabjai az előszobában lévő - élelmiszer híján - üzemen kívül helyezett  hűtőszekrénybe kerültek.


Ricsit azzal vígasztaltam, hogy ezért ne érezze magát szarul, mert a Levi's reklámban is a hűtőben tartotta a srác a farmergatyáját és mégis beleszeretett a Tatjana Patitz.



Mivel kis pénzünkhöz nagy megfontoltság társult, a kommunában gyakorta megesett, hogy a havi fizetésünk átvételétől számított harmadik naptól kezdve, súlyos financiális problémákkal küzdöttünk és demonstrálván hitünket az emberiség eredendő jóságában, akárkitől kölcsön kértünk, aki visszaköszönt az utcán...és mint Karda Beáta, soha egy percig sem csüggedtünk, töretlenül hittünk a győzelemben, meg az örök fiatalságban. 




Gyakorta kivételt képezett ez alól a zenekar basszerosa, aki az Apostol együttes frontemberének tulajdonában lévő, patináns Remiz étteremben lett mosogatófiú, s akit nem csak munkaköre és munkaidő beosztása borított ki már rövid távon, hanem a jobb lábas Jetta bakancsának talpából kiálló szög hegye. De a sajgó kéz, az éjféli hazajárás és a szög állandó kínzó szúrása a jobb sarkában semmi nem volt ahhoz a megpróbáltatáshoz képest, mint amikor 8 órai gürcölés után, munkából hazaindulván, a Remiz rögzítetlen görgőkapuján, a férfi szertorna-lólengés egyik legnehezebb elemét, a Magyar-vándort próbálta bemutatni.
     Csendesebb estéken a konyhában megtartott csoportterápiákon, ez az esemény nála, mint feldolgozatlan trauma, még sokáig visszaköszönt.
Fizikális és lelki túlterheltsége, viselkedésének olyan kevésbé "píszí" megnyilvánulásaiban mutatkozott meg, mint például:

-  A tiszteletlenül cigarettát lejmolók azonnali poszttraumás stressz alá helyezése
- A villamos jegykezelőjét nem rendeltetésszerűen használó diákok haladéktalan eltávolítása a járműről
- Az egyes szórakozóhelyeken, a recsegő hangfalak soron kívüli leselejtezése és újrahasznosításra felajánlása
-   Az Apostol együttes művészi színvonalának egyre gyakoribb méltatása:1. az egy talicska fos , 2. az egy talicska híg fos, 3. az két talicska híg fos... és e logika mentén tovább.

Ennek ellenére, az étterem tulajdonosa M. József és neje Alíz, még évekig nagy szeretettel emlékeztek vissza az állhatatos fiúra, mint Guczoghy György egyik lehetséges utódára, és sokáig csak úgy emlegették, mint a "Remiz fenegyereke".



Ami engem illet, szívemből szóltak a Kimnowak dalok és több koncertjükön voltam ott mint Novák Péter, és egy kis verekedésben reménykedve, néha még a fiúk is elkísértek.





Így volt ez azon a hóeséses péntek estén is, amikor együtt mentünk az Almássy térre de külön jöttünk haza. Már aludtam mikor megérkeztek, így azt sem tudhattam, hogy haza rángattak egy hatalmas cégér táblát: KILÓS HASZNÁLT RUHA felirattal, amit kitámasztottak az ajtónk elé. Másnap reggel kopogásra ébredtem, szédülve a fáradságtól kinyitottam az ajtót és egy csoport ember állt előttem beizgulva, hogy ők turkálni jöttek. Én nem láttam a táblát, ők meg úgy érezték jogaik vannak. Ez a szituáció pont olyan felkészületlenül ért, mint bármely matek témazáró minden időkben és mint akkor, most is nagyon nehéz volt megtalálni a közös nevezőt.
   

Tehát, teltek-múltak az ingergazdag napok, eseménydús hetek-hónapok, az albérletben időről-időre mindig voltak kissebb-nagyobb összejövetelek és olykor fel-fel bukkantak az olyan közhelyes motívumok mint ajtócsapkodás, üvöltözés-nyerítés-hörgés, ablaktörés, tandem hányás-vizelés a gangról stb.
   Aztán egy péntek esti, a lakásban megrendezett, európai viszonylatban is nagyszabsú metál fesztivál másnapján, azaz szombat kora délelőttön az Ürömi utcába, 8 hónap után végre beköszöntött a tavasz és vele együtt rajtaütésszerűen a türelmét vesztett fizikus-egyetemi tanár főbérlő is, akinek többszöri csengetésre sem nyílt ki Narnia ajtaja, így saját kulcsával jött be a lakásba és amikor kitárta a szobaajtót, a tanár urat úgy könyökölte arcon az alkoholgőzzel reakcióba lépett mérges gázok elegye, hogy a nyaki ránduláson túl, részleges vakság és pillanatnyi légzésbénulás lépett nála fel. Amikor nagyjából visszanyerte látását, úgy 10-12 partra vetett, mozdulatlan, félig már kiszáradt, seggigérő hajú, barkós-borotválatlan, száján és homlokán tajtékzó sellőt számolt össze.
Valójában engem keresett de mindhiába, mert előző este a barátnőmmel Kimnowakon voltam és nála aludtam, délelőtt pedig az Akácfa u-ban volt dolgom, hogy az épp esedékes elvi vitáimat lefolytassam.

Persze aztán nem kerülhettem el a számonkérést a tanár úrral:



-   Nos, mitől lettek itt ilyen sokan kedves Nóra?
-   Nincs pénze a fiúknak, kötelességemnek éreztem, hogy befogadjam őket.
-    Nos, ha olyan szegények, mit keres itt ez a sok drága cipő? - utalva az előszobában sorakozó Martens meg Jetta bakancsokra.
-   Nézze csak meg tanár úr, ezek már régi cipők és mindegyiküknek csak ez az egy cipője van és amennyire ismerem a fiúk karrier terveit, valószínűleg a következő 10 évben is csak ez az egy cipőjük lesz.
-Nos, és kevés pénzüket miért a McDonald's-ban költik el?-utalva a szanaszét heverő sajtburgeres dobozokra.
- Mert nincs a környeken egy darab közért sem. Ön az tudta, hogy itt buszra kell szállni 20 deka parizerért?
-    Három hetet adok, hogy kiköltözzenek.
-    Ok



Ragyogón sütött a nap az utolsó vasárnap déletőttön és szinte már üres volt a lakás. Rajtam kívül csak a basszeros volt ott és az antikolt ágymatrac, amit segítettem neki összekötözni egy frotir fürdőköpeny zsinórjával és ami összetekrve akkora lett, mint egy szalmabála. Dana felkapta piros hummel sporttáskáját, amit még általánosban kapott tornazsáknak, és a hátára vette a matracot. Kipréselődött vele a bejátari ajtón, és a gangon még visszafordult, hogy jelzés szinten kifejezze aggodalmát:

Nem tudom, hogy a büdös p'csába fogom ezt megint felcibálni a buszra b'sszameg.



























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.