EXKLUZÍV. FRANK KIHAGYÁSA
A stégen ültünk. Frank kihozta a kartontálcát, s a padra tette, majd körbeültük a sült krumplit a kis zsömlét es a vágódeszka nagyságú húst. A sirályok jobbról, az óceán felől támadtak hatalmas cserregéssel. A húsunkat kétfelé szakították, s repültek vele a stég felett... Frank kezében éppen a nagykés, mikor felpattan a padról, s feszült arccal hadonászik vele a menekülő madarak után, a stégen gyanútlanul sétálgató embertársaink között. A békésen sziesztázó ausztrálok rémülten kerülgették Franket, aki láthatóan egy másik dimenzióban létezett.
Toma nagy érdeklődéssel figyelte édesapját, lábával leállt a kalimpa, a felig megrágott sült krumpli hetykén lógott ki fogai közül. Mosolyogva kérdezgette, hogy apa mit csinál? Én halkan szólongattam Franket, hogy tegye le a kést.... évek múltak el... a sirályok lassan tovatűntek a hússal és szerencsére senki sem serült meg fizikálisan. Pszichésen is csak az a három kiskorú, akik sírógörcsöt kaptak.
Frank a dimenzióváltás után újra visszatért közénk. Eszmélését követően, lehajtott fejjel percekig csak rakosgatott a padon, s halkan, de határozottan tájékoztatott, hogy addig nem emeli fej a fejet, amíg az embertömeg ki nem cserélődik körülöttünk. Kb. itt.
MUNKA FOLYT.
....szóval márciusban következett a munkakeresés időszaka, megspékelve nemi kultúrsokkal. Nagyon más kommunikációs szokások, ami egy új stratégiát igenyelt. Más terep = más játékszabályok.
Sokat köszönhetünk Dr. Lugosi György professzornak – ő 33 éve él Melbourne- ben – , aki nem csak vendégszeretetével, de kitűnő meglátásaival is segítette Franket. Ő volt az, akit bármikor fel lehetett hívni, akivel mindent át lehetett beszélni.
Megvoltak az ilyenkor szokásos pályázgatások, interjúk, meetingek...
Amit meg kellett szokni, hogy itt valóban baromira lassan történnek a dolgok. Ezt ezer helyen olvashatja az ember mielőtt ideutazik, de megtapasztalni egészen más. Hetek múlnak el egy telefonhívásig, vagy visszahívásig. Ha valakit a munkahelyen 10 h után hívsz, nem fogod megtalálni, mert teázgatni ment vagy 1 órára.
Péntekenként gyakorlatilag már nem dolgoznak, csak piszmognak. (Erkélyünk egy ügyvédi iroda ablakaira néz, totálisan belátni. Először arra gondoltam, hogy az irodahelyiségekben nincs gravitáció, mert egyetlen egy gyors mozdulatot nem láttam, beleértve a klaviatúra használatát is.)
Frank elsőre ideiglenesen elvállalt egy projektmunkát egy ausztrál ismerősünk építkezési vállalkozásában, miközben folyamatosan pályázott tovább FM lehetőségekre.
Néhány hónap elteltével Frank már két hosszadalmas és nehéz tesztíráson és interjúsorozaton volt túl, amelyek után mindkét alkalommal a több tucat jelentkező közül, a „mar csak ketten maradtatok” szituációban találta magát.
Mindkétszer a másik fél nyerte el a pozíciót. Döntésüket azzal indokolták, hogy Franknek nincs ausztrál tapasztalata, a másiknak meg volt.
EXKLUZÍV. MEGNYERNI MR. PIROVICH-OT
A harmadik interjú is jól sikerült a John Lang Lasella-nél, ami a világ egyik legnagyobb ingatlan beruházó és üzemeltető vállalata. A JLL nyugat ausztráliai igazgatója, Mr. Pirovich is képviseltette magát.
Frank és Mr. Pirovich már az első pillanattól kezdve szimpatizáltak egymással.
Jókedvűen és bizakodva jött le Frank a 29. emeletről. Majd hivják...
Egy hét csend után Frank úgy döntött, hogy meglátogatja az igazgató urat, ha ausztrál tapasztalata nincs is – gondolta – , bátorsága annál több.
Mr. Pirovich meglepődve, de örömmel üdvözölte Franket és a tárgyalóba vezette, ahol elbeszélgettek a szakmáról, a lehetőségekről eés arról is tajekoztatást kapott Frank, hogy döntés még mindig nem született, de a múlt heti interjuk után már csak ketten maradtak az állásra. És ő az egyik jelölt, mivel rendkivűl elegedett vele és nagy perspektívát lát benne, stb. stb.
Ismát szívélyes búcsút vettek egymástól, s Mr. Pirovich megígérte, hogy keresni fogja Franket. Bizakodtunk, hogy ennyi pozitív benyomás után, már senkit nem fog érdekelni, hogy Franknek van e ausztrál munkatapasztalata... és ismét eltelt egy csendes hét...
Hétfő reggel Frank így szólt: Nóra, én megint be fogok menni a Pirovichoz és viszek neki kávét! (Én nem tudom, hogy Franknek ez honnan jutott eszébe – talán túl sok zsánerfilmet nézett a húszas éveiben – , de ismét felment a Central Park legmagasabb felhőkarcolójanak 29. emeletére Mr. Pirovichoz, két kávéspohárral kezében.) A recepcios hölgy már messziről megismerte.... és megdöbbenve kérdezte: kávét hozott az igazgató úrnak?!?!?
Mr. Pirovich ismét lelkesen üdvözölte Franket és már mondta is – miközben kezét nyújtotta – , hogy sajnos meg mindig nincs döntés. Ekkor Frank egy virágos kaspó mögül elővette a két kávét és egyiket átnyújtotta Mr. Pirovichnak, aki meghökkent egy pillanatra, de örömmel elfogadta a kávét, aztán Robert de Niro stílusában kissé hunyorogva, s jobb kezével sűrűn Frankre mutogatva – , ennyit mondott: „Tetszik a stílusod!" (Valószinűleg Mr. Pirovich is sok zsánerfilmet nézett annak idején.)
Mi, Tomaval az épület előtt vártunk, hogy mindjárt kielemezhessük a találkozást. Először Frank sorra vette, hogy mi szól őmellette Mr. Pirovich szemszögéből azon kivül, hogy láthatja, hogy érti a szakmát és akarja a munkát es kapott kávét.
Frank szerint sokat nyomott a latban, hogy 1. Elbeszélgettem a recepciósával és neki is szimpatikus vagyok! (Nos, ha Mr. Pirovich a lelki gondozója a recepciós hölgynek, akkor nyilván Frankről is sokat fognak beszélgetni.)2. Már háromszor látott jó ruhában! (Ez valóban sokat számíthat, abban az esetben, ha Mr. Pirovich homoszexuális)... Miközben mindezt megvitattuk, Toma észrevetlen kiitta Frank poharából a maradék kb. másfél deci kávét. Az elkövetkezendő két napban pedig a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen embert próbáló feladat együtt élni egy inszomniással.Mr. Pirovich két nap múlva személyesen írt egy e-mailt Franknek, hogy a megrendelő cég az ő két ajánlásából sajnos az ausztrál jelentkezőt választotta. Ugyanakkor megígérte Franknek, hogy a továbbiakban fejben tartja, és megpróbál segíteni neki.A levél elolvasása után, Frank 2 órán keresztül mozdulatlanul ült a szőnyegen, bámulva a kasmír motívumokat, s közben Karádi sanzonokat dúdolgatott. Mikor végre helyre állt a keringése és az agya ismét vérhez jutott, azon kezdett töprengeni, milyen területeken tudna még kapcsolatokat építeni és érvényesülni.Szoba jött az itt ismeretlen „itt a piros, hol a piros” nevű logikai játék és a liftes fiú munkakör. Én lebeszéltem mindkettőről, azzal az indokkal, hogy a logikai játékhoz még nincs elég priusza, liftes fiú meg ne legyen olyan, aki 35 eves kora után is hangosan röhög, ha valaki púzik.
FRANK RÉVBE ÉR
...de meg mielőtt Mr. Pirovic nevére vette volna Franket, teljesen váratlanul és minden előzmény nélkül, Frank a Lend Lease-nél FM manageri pozíciót kapott, így lett egy nagy bevásárlóközpont műszaki vezetője.
TOVABBKÉPZŐ JELLEGŰ INFORMACIÓ
Ha erre jársz és ezt a figyelmeztető táblát latod a parton, mindig a vízre kell érteni!
A folytatásban:
- Perth 2014. augusztus
- Operation Manager
- Munkahely1/Perth, Armadele Shopping Centre
- Exkluzív/Yes, no, yes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.