Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’12

KÖLTÖZZÜNK PERTHBŐL

A vízumot Perthbe kaptuk meg, ahol 2 évet kötelező volt eltöltenünk. A 2 év hamar elröpült. Egy város, amibe nem igazán lehet belekötni és az a sok magyar, akiket megkedveltünk - megszerettünk. A Magyar Ház, ahol tényleg otthon éreztük magunkat, Frici bácsi – aki az egész szíve... a néptáncestek, a Nemzeti Ünnepek... nem beszélve Frank főnőkéről... csupa jó dolog. Mégsem éreztük úgy, hogy hosszútávon maradhatunk. Először én mondtam ki, aztán Frank is: Menjünk.

A képen az utolsó cottesloei séta.

Magam, valahogy nem éreztem rá a városra, hiányérzeteim voltak. Franknek pedig idővel egyértelművé vált, hogy Perth nem számottevő régió az amúgy Sydney székhelyű cége számára. Vagyis, ha szeretne előre haladni szakmailag, a másik partra kell mennünk.
Frank szólt Marknak, a régiós főnökének, hogy nyitott a váltásra. Két hónap múlva felhívták, hogy van lehetőség Melbourne-ben. Újra csak rendbe kellene tenni valamit.... Azonnal igent mondott.
3 hét múlva jött a telefon, hogy mielőtt meg átköltöztetnének minket, nézzük meg a várost. Frank mondta, hogy „Á, nem kell, biztos szép varos!", de a HR meg azt válaszolta, hogy Frank, ez benne van a „csomagban".

Vagyis 4 napot töltöttünk Melbourne-ben, szuper körülmények között a cég számlájára, majd 2 hét múlva átköltöztettek minket és áthozatták az autónkat.

Fillérünkbe nem került. Kellemesen fura élmény volt ez. Mert hát volt már szerencsénk drága hotelban megszállni, de az viszonylag ritkán fordult elő, hogy Frank csak azért evett meg egy steaket, mert épp az etkező mellett vezetett el az utunk.
A „csomagban" egyébként meg sok egyéb is benne volt, pl. egy bérelt autó, amíg a mienk nem megérkezik. Szinte hihetetlen, hogy mennyire figyelnek arra, hogy a dolgozó Happy legyen. Mert, ha Happy vagy, jobban dolgozol, ugye?!

Miután visszaértunk Perthbe, elkezdődött a csomagolás és a sok-sok elválás, elengedés...
A búcsúzáshoz bátorság kell.
A búcsúzáshoz bátorság kell.

                                            Melbourne érkezés - hotel.

A TORONYHÁZ
Mikor beindult a melbourne-i költözés projekt, már tudtuk, hogy egy ideiglenes lakást kapunk a cégtől, ahol 1 hónapot lakhatunk, míg saját kéglit találtunk. Nagyon örültünk a hírnek, mert tudtuk, valami szuper hely lesz. Így is volt. Melbourne cityjében egy nagy lakás egy recepcióval ellátott toronyház 19. emeletén, aminek az alagsorában konditerem, uszoda-szauna.

Ha nem lenne tériszonyom és az nem hozta volna elő a katasztro-fóbiám és nem nyomasztott volna a betondzsungel city az üveg-acél felhőkarcolóival – nagy kontraszt volt Cottesloe után – , akkor valószínűleg élveztem volna a kényelmes körülményeket.
Így viszont naponta kérdeztem meg Franket, hogy mint statikus mérnök, mondja meg, mennyi az esélye, hogy leszakad az erkély, ha kilépek, illetve hányas erősségű földrengés döntene le az épületet, beleszámítva az epicentrumtól való távolságunkat.
Akkor a reluxa mögül nem azt figyeltem volna minden naplementekor, hogy a szembelevő felhőkarcoló mögül mikor bukkan fel a szárnyas fejvadász... és nem tűnt volna úgy, hogy a szomszéd nő tiszta Mia Farrow a Rosemary baby-jéből.
Egyébként meg rákértünk 2 hetet a szervizlakásra, mert nagyon nehéz volt sajátot találni, de azt a 2 hetet szerencsére, már egy másik helyen húztuk le.
(Ja! Ebben a második lakásban Frank egy műanyag aljú, elektromos teáskannát feltett a gáztűzhelyre, hogy forral egy kis vizet. Én a kanapén olvastam Tomának, amikor Frank kiabálni kezdett, hogy lángol a cucc. Azt mondja, tiszta hülye vagyok, hogy nem tűnt fel... Szerintem is én vagyok a hülye.)

MUNKAHELY3/MELBOURNE, CS SQUARE SHOPPING CENTRE
Mostanra úgy néz ki, hogy Frank a cégnél az operation managerek között a "takarító", mert mindig oda teszik, ahol valaki kuplerájt hagyott. Ez a melbourne-i bevásárlóközpont valóban nagyon melós... bizony vannak kemény napjai. Viszont odaérkezése után pár héttel szakmai díjat kapott, amit az ágazat igazgatója adott át neki. Jól és jókor jött az elismerés.

EXKLUZÍV/FRANK KOLLEGANŐINEK NEVE
Milka és Mell
(Frank: Nóra, olyan fura, hogy mell-nek kell szólítanom.)

EXKLUZÍV/KEVIN(52) A LEND LEASE GYÖNGYSZEME
Frank új főnöke Kevin is csak nemrég került a center manageri pozíciójába, Frank előtt néhány hónappal. Az arc kódolhatatlan. Megjelenésre egy Play Boy. Ernyey meglátná, online-nagyszekondban szúrná szíven magát a szelfi-rúdjával.
A munkához nincsenek különösebb kötődései, center manageri feladatköre kompetenciájának határai még memorizálásra várnak. A különböző munkafolyamatok, a cég rendszere és szabályzata teljesen kívül esik fókuszpontján, viszont innovatív gondolkodásának köszönhetően, megreformálta a Lend Lease elavult cégfilozófiáját és bevezette a sufni-tunningot, a maszekolást és kiiktatta az adminisztratív tevékenységek jelentős hányadát, valamint a szervezeti kommunikációt, így pl.: értekezlet, tárgyalás, körlevelek, hirdetmények, érdekképviselet.

Mostanra, közléseinek jelentős része egyszerű kézjelekre redukálódott:👍✌👌
Frank azt mondja, hogy emberünk reggelente bár egyenesen betalál az irodájába, napközben többször összezavarodhat, mert időnként kikiabál desszertért.
Kevin, esetenként szélsőséges viselkedést mutat. Ilyenek pl. ordítás, sírás, néma sikoly, riadalom, hahota. Valószínűleg ezek csak helyzetgyakorlatok és az ipari kameráknak játszik.
Napközben több órára eltűnik, egyesek szerint a szemközti hotel parkolójában álló 20 millás mergájában aluszkál, mások szerint játékgépezni megy.
Bizonyos mondatok hallatán, asztmás rohamokat produkál.
Ezek a következőek: „Ez a te felelősséged.” „Ezt a kiadásodat nem írhatod a cég számlájára.”

Szakmai-munkaügyi kérdésekkel kár őt deprimálni, állításainak úgyis csak annyi a valóságalapja, mint Misi Mókus kalandjainak. (Nem lesz gond.)
Céges partyk közeledtével, drasztikus transzformációs folyamatok mennek végbe Kevin személyiségszerkezetében. ARMANI zakójat és Jay Leno karizmáját magára öltve, fergeteges hangulatban és önbizalommal pezseg a közegben. Önjelölt Alfahímként, nem kis rutinnal mozog az asztal, az italospult és a wc között, többnyire moonwalkban. A táncparketten mindent visz. Kevin jobbra kacsint, balra sziszeg, előre teker, hátra riszál. Mindenütt ott van, hőradar nélkül követhetetlen. Újra értelmezte Emile Ardolini „Dirty Danceing” -jének ominózus táncjelenetét, Kevin adaptációjában egyértelműen korhatáros.

A Sydney-i vezetőség egy ideje monitor alatt tartja a tagot és úgy néz ki, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem értékelik Kevin Kaszinókhoz és Night Clubokhoz való különös vonzódását.
(De mint tudjuk, senki nem számított a spanyol inkvizícióra.)
Kevin egyik nap feltette azt a rutin kérdést Franknek, amit itt előbb-utóbb minden vezető feltesz az új beosztottjának: „Frank, én mint center igazgató, hogyan támogathatnám a te munkádat, mit gondolsz?”

Frank: „Hát, ha nem innál annyit Kevin, az sokat segítene.”