Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’10

Miután kiköltöztünk a partra, sokkal inkább Ausztráliában éreztük magunkat. Perth, mint város, sosem nőtt a szívünkhöz igazán, minden fantasztikus adottsága ellenére sem, de Cottesloe, ahol lakást béreltünk, Perth legtutibb része.

  
ÉLET A PARTON

Elég drága is, ezért csak egy kicsi lakást választottunk, de az óceán kétutcányira. Este, ha mar nem jártak az autók, hallani lehetett a víz morajlását a lakásban. 

Mezítláb jártunk a játszótérre, Toma gyakorlatilag mindenhova. Rengeteg madárféle, főleg papagáj él arra, vannak hatalmas feketék, fehérek, rózsaszínűek és vannak kicsi piros-zöldek. Naplementekor összegyűlnek a parti fákon és irdatlan hangosan rikácsolnak. A hatalmas fenyők a színes papagájokkal úgy néznek ki, mint a karácsonyfák. Ámulatba ejtő látvány. Aztán ott mászkálnak azok a nagy gyíkok le-fel.

A szarkák már kevésbé szimpatikusak bizonyos időszakokban. Szeptember környékén mikor kelnek a fiókák, agresszívakká válnak. Tomának hátul a fejét meg is sebezték. Nagyon féltünk tőlük. Kész horror volt kijönni a lakásbol. Volt olyan utca, amit el kellett kerülnünk, mert biztosan támadtak. Elég nagy madarak egyébként, vannak olyan kifejlett hímek, amelyek 2x akkorák, mint egy galamb és tök intelligensek.
  
Van egy csomó óvintézkedés, amire felhívják mar a gyerekek figyelmet is, pl. a hátizsákjukat a fejükre kell tenni, illetve lehajtani a fejet, szemet eltakarni. A bicósokra különösen allergiásak. A sisakokra kell helyezni drótokat, mert a legmagasabb ponton támad. A bicósoknak többnyire a fülét kapja el.
A szarka szezont leszámítva idilli hely volt Cottesloe es nem tudom, hogy lakunk e mégegyszer olyan gyönyörű utcában mint a Broome street. 
Megtaláltuk új törzshelyünket is a Toast Kávézó után, a CIMBALINO-ban. Minden szombat reggelt ott indítottunk. Aztán már vasárnap is. Aztán péntek délutánonként.
Aztán....

KARÁCSONY

A múlt évi volt itt a második karácsonyunk, de elhihetitek, az óceánparton még sokkal bizarrabb, mint előző  évben a Cityben.

Reggel ünnepeltünk, majd elmentünk sétálni. A beach tele, a kávézók és az éttermek szintén.

35 fok és heppening. Tréfás apukák fürdőgatyában es mikulás sapkában, mezítlábas gyerekek fején játek szarvas agancs, a házak tetején felfújhatós hóemberek és angyalkák.

Szóval náluk a Karácsony kevésbé meghitt hangulatú, de mindenképpen örömteli és életigenlő.

MUNKAHELY 2 / PERTH, SOUTHLAND BOULOVARDE SHOPPING AND ENTERTAINMENT CENTRE

Frank talpraesettsége hamar feltűnést keltett a cégnél – championnak(bajnoknak) meg crazy ninja ops' -nak (őrült nidzsa operation managernek) becézik – és fél év múlva, már egy új munkát bíztak rá. Egy olyan bevásárlóközpontot, ahol azelőtt komoly gondok adódtak. Ehhez kapott egy belevaló főnököt, Quentint, akivel konkrétan haverok lettek, de Quentin, még így is jó főnök tudott maradni. Együtt készültek a Maratonra is, amit Frank egy gigantikus meditációnak szánt, akárcsak a Caminot. (Végül csak a kissebb távot futotta le, nem volt eléggé felkészült.)

Quentin "a jó vezető" mintapéldánya, Frank sokat tanult tőle. Ketten, hetek alatt gatyába rázták az épületet és a rendszert.

Ők voltak az a páros, az a bevásárlóközpontban, ahol „all good"! (vagyis minden rendben) Frank es Quentin a legjobbat hoztak ki egymásból, így az egész kollektívából is.


LEND LEASE ALAPÍTVÁNY

A visszaadni valamit a társadalomnak, a köznek itt bevett szokás. A nagyvállalatoktól a kisebbekig mindenki adakozik.

A cégnek 2015-ben volt húsz éves az alapítványa, így több különféle jótékonysági programokat szervez, finanszíroz, hol a munkavállalók részére, hol a köznek.

Minden államban van egy képviselő, aki koordinálja a központból kapott feladatokat. Mivel évforduló volt, ezért még jelentősebbre gondolták az idei évet és ennek az évfordulónak rendeltek alá a projekteket. (Ja, ilyenkor, amikor az éves társadalmi munkanap van, senki, de senki nem dolgozik a cégnél. Mindenki a lővonalban van.)

A Nyugat Ausztrál állam alapítványi képviselője felhívta Franket, hogy rá gondoltak, hogy segítsen megszervezni a társadalmi munkanapot. Ő persze vállalta.

Szóval ötletelt az állatkerti segítségtől, a folyóparti rendezésig, aztán a választás egy fogyatékossággal élők iskolájára esett.

Ötvenen mentek oda a cégtől. A feladatok kiválasztásától, az anyagok beszerzéséig és a munkavédelmi oktatásig, valamint a munka felügyeletekig, mindent Frank intézett. Anisha nevű kolleganője volt a hattérsegítség, ő intézte a kaját, italt, munkaruhát és az after partyt egy helyi pubban.
Egy egész napot segítettek úgy, hogy közben az iskola üzemelt, azonban kifestettek 5 tantermet, felújították a kertet, kialakítottak egy kreatív sarkot, megjavították az ajtókat és egy biztonsági korlátot, kerítést is építettek.
A munka közben megjelent váratlanul a székházból a sajtóreferens és készített egy riportot az iskola igazgatójával, majd fotók hármasban. A diri, Anisha és Frank.
Nagy siker volt és sok elismerést kaptak a kollégáktól. A helyi újság leközölte a hírt, valamint a cég belső honlapján is fent volt a hírük, plusz a fotók.

A folytatásban:

• Metszéspont
• A takarítók csoportvezetője, Prit
• Csak semmi kispályás maximalízmus
• Frank Achilles-pontja