Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’28

Sátorbontás Sydneyben

Frank négy hónapon át repkedett Melbourne és Sydney között és bizonyított két helyen egyszerre, mire megkapta a Sydneyben lévő munkát és a cég átkötöztetett minket ide. Ennek már lassan fél éve.

Ide jövet, szerettük volna megnézi Canberrát, ezért nem repcsivel, hanem autóval jöttünk és két napot töltöttünk Ausztrália fővárosában, amiről valójában nem tudok mit írni. Tiszta, parkokkal teli, csendes és végeredményben elég üres hely. Alul a háttérben a Parlament...nagyjából ez a feeling.

Miután megérkeztünk Sydneybe, az első két hónapot ismét egy szervízlakásban töltöttük.

Frank átvette új "operation manager" pozícióját egy szégyentelenül nagy bevásárlóközpontban, ahol szerencséjére egy ép elméjű és jó vezetői képességekkel megáldott center igazgatót kapott, akit még Perthben ismert meg.

Nagy dilemmát jelentett, hogy Sydney melyik suburbjében telepedjünk le, mivel a sok szempont között egy újabb is felmerült, méghozzá az, hogy Toma elkezdi az iskolát. Vagyis, olyan környéket kell találnunk, ahonnan már nem megyünk tovább, ami végleges.

Döntésünket az utolsó pillanatig halogattuk és végül egy kedves barát javaslatát elfogadva, szemügyre vettünk egy Frank munkahelyétől 30 és Sydney központjától 60 km-re levő, óceánparti kis suburb-öt.

Ez a See Clif Bridge, ezen a hídon át vezet az út felénk.

A környéket rendezettnek és nagyon szépnek találtuk. A kis lakónegyed a víz, és egy erdővel borított hegyvonulat között fekszik, takaros utcákkal és mindennel ellátva ami kell: boltok, óvodák és iskolák, gyógyszertárak, orvosi rendelők, posta és egy klassz könyvtár (tök jó gyerek programokkal)...

..sportolási lehetőségek és több hangulatos kávézó-étterem sőt, még egy kisebb színház is van!  Nem volt tovább min vacilálni…kibéreltünk egy házat,

Tomát beírattuk a suliba

...és úszásra és természetesen a szombati Magyar Iskolába is, ahová ugyan egy órát autózunk de megéri!

Megérkezésünk óta, már hónapok teltek el, és kezdünk "beépülni", ami nem nehéz, mert az auszik barátságos nyitottsága nálunk mindig eléri a hatását. A Karácsonyt itthon, aztán az utcánkban lévő réten megrendezett Christmas party-n és a szembe szomszédnál töltöttük, aki áthívott minket magához sütizni-teázni, ha már ide fújt minket a szél.

Egy másik szomszédtól kaptunk fűnyírót és esténként ha kislányaival kutyát sétáltat, feltétlenül megállnak a házunk előtt, hogy Toma is csatlakozhasson hozzájuk. Vagyis, hamar megismertük az utca lakóit, akiknek gyerekeik szinte mind ugyanabba a kicsi iskolába járnak ahová Toma is, ami egyébként 10 perc sétára van tőlünk.

Az élet itt "vidéken" igen egyszerű, amit nagyon élvezünk. Amolyan szalmakalapos- mezítlábas hely ez. Újra bicóra pattanunk és piacra járunk szombat vagy vasárnap reggel, mint anno Perthben.

 A piacokon egy egész délelőttöt is eltölthetünk. Van ott számos kistermelő, kézműves, használt cikkes, "utcai zenekar", gyerekeknek kisállat simogató, játszótér-homokozó, pizza, fagyi, kávé és magyar kürtős kalács árus!

Ezen a vidéken a strand, a szörf, az esti séták a parton, a túrázás, bicózás, reggeli kocogás, kutyázás, piknik a parkokban nem csak hétvégi program. Munka előtt és után is, az emberek gyakran kimozdulnak, sokat vannak a szabadban, sokat beszélgetnek-haverkodnak.

Nem ritka, hogy a gyerekeket az iskola után - aminek 3 órakor vége van - egyenesen a partra, illetve a parti játszóterekre viszik. Már az autóba bekészítve a szörfdeszka, roller, sisak, bico, gördeszka és a hütőtáska de minimum a kajás doboz. Sosem sietnek, minden közel, nem kell sokat vezetni és nem kell haza rohanni, mert másnap nem kell korán felkelni, az iskola csak 9-kor kezdődik.

Meglepő módon sok látnivaló is akad itt az "Isten háta mögött". Pl. a hatalmas Nan Tien buddhista templom...

...aztán a közelben van egy Motor Life nevű kiállítás, ahol hihetetlen mennyiségű és kiváló állapotban lévő réges régi járgány található.

Ugyanígy egy repülőgép múzeum...

....egy csodálatos botanikus kert...

...és egyéb, főleg gyerek és családbarát kiállítás/látnivaló és szórakozási lehetőségek pl. csúszdapark stb. és bár az egész partszakasz lenyűgöző, itt van egy kivételes része tőlünk nem messze, Kiama, a "partok partja".

Szóval, a környéket nagyjából már felfedeztük és megvan a az új kedvenc kávézónk is, ahová haza járunk szinte minden szombat reggel, még mielőtt elindulnánk a Magyar Iskolába.

Sydney belvárosába viszonylag ritkán megyünk, leginkább Toma kedvéért egy-egy múzeumba vagy egyenesen az Operaházhoz, Sydney szívében hajózni, gyönyörködni.

Exkuzív/ Rock pool style

Ausztráliában a parti strandokon rengeteg helyen építettek ki un. rock poolt, "szikla medencét". Vagyis, sokszor egyszerűen csak a parti sziklákat kivájva, természetes medencéket alakítottak ki, amit az óceán hullámai töltenek meg vízzel és tartanak frissen. Ezeknek a medencéknek nagy előnye, hogy fenntartásuk nem kerül pénzbe, illetve a méteres hullámok kivédése lehetővé teszik az úszást.

Mivel azonban se a medencék ötletgazdái sem kivitelezői nem számoltak, hogy alkalmasint egy-egy méretesebb hullám, minden kedves látogató legnagyobb meglepetésére, cápákat juttat a medencékbe....aminek egyébként hatására, a vízben tréningezők korra, fajra, nemre és általános kondícióra való tekintet nélkül - a sós vízben elérhető hangsebességgel -, vagyis 1500km/secundum időegység alatt hagyják el az objektumot.

Az élményen átesett több tucat strandoló egyöntetűen állítja, ahogyan a fogorvosi rendelő várójában, úgy a cápával dúsított rock poolokban sem tartózkodnak ateisták és azt is egybehangzóan állítják, hogy Alekszandr Beljajev-től a "Két éltű ember" egy kurva hülye ötlet volt.

     Ellentétben az előbbiekkel, a 40 fokban órák óta a medence partján "heinekkenező" szemtanuk rendre azt vallják, hogy az egész esemény pont olyan szánalmas és szar mint egy curling verseny, és csak a bealgásodott feljáróknál volt némi látnivaló.

     Az legutóbbi incindens során, egy férfi partra segített egy a medencéből menekülő nőt - aki magát később Gender aktivistaként aposztrofálta és azzal vádolta meg a férfit, hogy az lebecsülte fizikális és pszichés adottságait és megalázó helyzetbe hozta.

A férfi - nyilvánvalóan ügyvédje tanácsára - így védekezett: elnézést kérek, de a hölgy nagyon emlékeztetett az édesapámra.

John West a Taronga Zoo egykori élettani műveleteinek vezetője és egyben az ország legnevesebb cápaszakertője, a konfliktus kapcsán e képpen nyilatkozott: a cápa védett és igazából egy nagyon érzékeny-intelligens állat, ha rajtam múlna, soha nem engedném őket "Genderek" közé.

A cápa így nyilatkozott: lentről pontosan láttam, hogy egy segg.

   A médiában sorra megjelenő "Shark in the rock pool" hírek és a sorozatos, példátlan fizikai teljesítmények hallatán, a Nemzetközi Uszó Szövetség (FINA) is felfigyelt az eseményekre és fontolgatja, hogy e véletlen szülte szituációkat, mint direkte felkészítő technikát szabadalmaztatja a világversenyekere benevezett úszók felkészítésében. A most még kísérleti stádiumban levő speciális edzésprogram kidolgozásához, a 2000-ben megrendezésre került Sydney Olimpián elhíresült guineai Eric Moussambani-t  - "Eric az angolna" - kérték fel segítségül, aki gondolkodás nélkül elvállalta az új kihívást.

A Mr Moussambani-val készült interjút a Swimming Australia Magazine közölte le.

"Eric! Mit érzett, mikor felkérték erre a nem mindennapi feladatra?

 - Én nem beszélni jól te nyelved és én nem tudni ki lenni "Nagy Fehér Clark" nevü fickó és én nem tudni ő részeredményeit de én lenni büszke "Nagy Fekete Angolna" és én mindig menni bátran megküzdeni."

A rendezvény fő támogatója az Ausztrál Plasztikai Sebészek Szövetsége.

Eric Moussambani-t a Speedo szponzorálja.

Nyári Vakáció

....de hamarosan  jelentkezem.

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’27

Exkluzív/ Keco 2 (kb. két évvel korábban)

Ez időtájt, sokak megkönnyebbülésére barátaimmal távoztunk szülővárosunkból és Budapestre költöztünk, hogy dolgozni kezdjünk és mindenek előtt "megszedjük magunkat", mert bár az értelemnek egyikünk sem volt híján, érdemi tanulmanyainkat évekkel halasztottuk el, elsősorban a magyar oktatás, még ma is sikeresen futó, "Együtt a Gyermekkori Neurózisért" pedagógiai programjának, másodsorban egy Lemmy Kilmister (R.I.P.) nevü bajkeverőnek köszönhetően.               

                                                  

   Alapvetően, egy régi baráttal ketten, egy fizikus-egyetemi tanártól béreltük ki ezt a II. kerület, Ürömi utcai, fél szobás-fél komyhás- fél fürdőszobás, ablakok helyett lőrésekkel ellátott, a helyi önkormenyzat által, eredetileg a fővárosi hátrányos helyzetű single pigmeusok számára megépített szükséglakást.

 Fenti bal szél

                                                                      

Alig két hét elteltével, magukat gázóra leolvasóknak, illetve Jehova tanuinak álcázva, a már említett rock zenekar 4 tagja -plusz a basszerossal kompatibilis antikolt ágymatrac -, és egy barátnő is bejutott a lakásba, így a 35m2 -es kecoban heten bekkeltük ki a 8 hónapig elhuzodó, mocskos hideg telet. Nem számítva bele a sokkal nagyobb forgalmú hétvégeket, amikor népszerű Youth Hostel-ként üzemeltünk.                  

       

  Nagyjából a kemény mag (jobb oldalt a B-közép)

    Avagy "A ravasz, az agy és a  kéz füstölgő puskacső"

A majdnem 15m2-es szobából hamarosan a nyitott gangra került néhány haszontalan bútordarab, pl. asztal, székek és szükségszerűen helyet kapott  3 elektromos gitár és két darab, egy-egy betongyűrű paramétereivel biró origi Hughes & Kettner erősítő. A rendszeresen- heti három alkalommal esténként-, a szobában megtartott zenekari próbákon mindjárt megtudtuk, hogy az új erősítőkkel olyan szigorúan lehet zúzni, hogy alkalmanként úgy 10 percen belül, egyszerre öt nyugdíjas lakó dörömböl az ajtón és panaszkodik fülvérzésre, abból pedig a két legmozgékonyabb előnyugdíjazott egyből el is indul személyesen feljelentést tenni.

  Sokáig tanakodtunk, hogyan tehetnénk lakájossá az egy főre jutó 50cm2-es adotságokkal rendelkező albérletet, aztán összehoztuk.

    A szobában a falak mentén kétoldalt hosszanti irányba, az egyszemélyes ágyak sorakoztak, közéjük a földön beszorítva egymás után két matrac (az antikolt, meg egy csíramentesített). Vagyis, a keskeny szoba végében levő lőrést és az alatta elhelyezett egyetlen vérszegény gázkonvektort csak a kiváltságosoknak lehetett megközelíteni. (Erről a gázkonvektorról mindig a 9 és 1/2 hét és Kim Basinger jutott eszembe, aki a filmben utolsó mondatai közt valami ilyesmit mond: nem hiszem, hogy valaha is felforrósodik még langyosabbnál melegebbre a testem.) Szóval, mivel pl. az én ágyam a szoba másik végében az ajtónál volt, így se a levegőztetéshez se a hőszabályozáshoz  nem rendelkeztem jogosítvánnyal. Ennek okán alakulhattak ki villanyoltás után a "két tábor" között azok az előremutató párbeszédek, mint pl.

-Olyan büdös van, hogy harapni lehet.

-Kuss. Ahol büdös van, ott meleg is.

-Nincs elég oxigén.

-Ne próbálkozzon senki-semmivel.

 Ezt kompenzálván, cuccaimmal elfoglaltam az ágyamhoz tolt egyetlen ruhásszekrény 80%-át, így egyesek ruhadarabjai az előszobában lévő - élelmiszer híján - üzemen kívül helyezett  hűtőszekrénybe kerültek.

Ricsit azzal vígasztaltam, hogy ezért ne érezze magát szarul, mert a Levi's reklámban is a hűtőben tartotta a srác a farmergatyáját és mégis beleszeretett a Tatjana Patitz.

Mivel kis pénzünkhöz nagy megfontoltság társult, a kommunában gyakorta megesett, hogy a havi fizetésünk átvételétől számított harmadik naptól kezdve, súlyos financiális problémákkal küzdöttünk és demonstrálván hitünket az emberiség eredendő jóságában, akárkitől kölcsön kértünk, aki visszaköszönt az utcán...és mint Karda Beáta, soha egy percig sem csüggedtünk, töretlenül hittünk a győzelemben, meg az örök fiatalságban. 

Gyakorta kivételt képezett ez alól a zenekar basszerosa, aki az Apostol együttes frontemberének tulajdonában lévő, patináns Remiz étteremben lett mosogatófiú, s akit nem csak munkaköre és munkaidő beosztása borított ki már rövid távon, hanem a jobb lábas Jetta bakancsának talpából kiálló szög hegye. De a sajgó kéz, az éjféli hazajárás és a szög állandó kínzó szúrása a jobb sarkában semmi nem volt ahhoz a megpróbáltatáshoz képest, mint amikor 8 órai gürcölés után, munkából hazaindulván, a Remiz rögzítetlen görgőkapuján, a férfi szertorna-lólengés egyik legnehezebb elemét, a Magyar-vándort próbálta bemutatni.

     Csendesebb estéken a konyhában megtartott csoportterápiákon, ez az esemény nála, mint feldolgozatlan trauma, még sokáig visszaköszönt.

Fizikális és lelki túlterheltsége, viselkedésének olyan kevésbé "píszí" megnyilvánulásaiban mutatkozott meg, mint például:

-  A tiszteletlenül cigarettát lejmolók azonnali poszttraumás stressz alá helyezése

- A villamos jegykezelőjét nem rendeltetésszerűen használó diákok haladéktalan eltávolítása a járműről

- Az egyes szórakozóhelyeken, a recsegő hangfalak soron kívüli leselejtezése és újrahasznosításra felajánlása

-   Az Apostol együttes művészi színvonalának egyre gyakoribb méltatása:1. az egy talicska fos , 2. az egy talicska híg fos, 3. az két talicska híg fos... és e logika mentén tovább.

Ennek ellenére, az étterem tulajdonosa M. József és neje Alíz, még évekig nagy szeretettel emlékeztek vissza az állhatatos fiúra, mint Guczoghy György egyik lehetséges utódára, és sokáig csak úgy emlegették, mint a "Remiz fenegyereke".

Ami engem illet, szívemből szóltak a Kimnowak dalok és több koncertjükön voltam ott mint Novák Péter, és egy kis verekedésben reménykedve, néha még a fiúk is elkísértek.

Így volt ez azon a hóeséses péntek estén is, amikor együtt mentünk az Almássy térre de külön jöttünk haza. Már aludtam mikor megérkeztek, így azt sem tudhattam, hogy haza rángattak egy hatalmas cégér táblát: KILÓS HASZNÁLT RUHA felirattal, amit kitámasztottak az ajtónk elé. Másnap reggel kopogásra ébredtem, szédülve a fáradságtól kinyitottam az ajtót és egy csoport ember állt előttem beizgulva, hogy ők turkálni jöttek. Én nem láttam a táblát, ők meg úgy érezték jogaik vannak. Ez a szituáció pont olyan felkészületlenül ért, mint bármely matek témazáró minden időkben és mint akkor, most is nagyon nehéz volt megtalálni a közös nevezőt.

   

Tehát, teltek-múltak az ingergazdag napok, eseménydús hetek-hónapok, az albérletben időről-időre mindig voltak kissebb-nagyobb összejövetelek és olykor fel-fel bukkantak az olyan közhelyes motívumok mint ajtócsapkodás, üvöltözés-nyerítés-hörgés, ablaktörés, tandem hányás-vizelés a gangról stb.

   Aztán egy péntek esti, a lakásban megrendezett, európai viszonylatban is nagyszabsú metál fesztivál másnapján, azaz szombat kora délelőttön az Ürömi utcába, 8 hónap után végre beköszöntött a tavasz és vele együtt rajtaütésszerűen a türelmét vesztett fizikus-egyetemi tanár főbérlő is, akinek többszöri csengetésre sem nyílt ki Narnia ajtaja, így saját kulcsával jött be a lakásba és amikor kitárta a szobaajtót, a tanár urat úgy könyökölte arcon az alkoholgőzzel reakcióba lépett mérges gázok elegye, hogy a nyaki ránduláson túl, részleges vakság és pillanatnyi légzésbénulás lépett nála fel. Amikor nagyjából visszanyerte látását, úgy 10-12 partra vetett, mozdulatlan, félig már kiszáradt, seggigérő hajú, barkós-borotválatlan, száján és homlokán tajtékzó sellőt számolt össze.

Valójában engem keresett de mindhiába, mert előző este a barátnőmmel Kimnowakon voltam és nála aludtam, délelőtt pedig az Akácfa u-ban volt dolgom, hogy az épp esedékes elvi vitáimat lefolytassam.

Persze aztán nem kerülhettem el a számonkérést a tanár úrral:

-   Nos, mitől lettek itt ilyen sokan kedves Nóra?

-   Nincs pénze a fiúknak, kötelességemnek éreztem, hogy befogadjam őket.

-    Nos, ha olyan szegények, mit keres itt ez a sok drága cipő? - utalva az előszobában sorakozó Martens meg Jetta bakancsokra.

-   Nézze csak meg tanár úr, ezek már régi cipők és mindegyiküknek csak ez az egy cipője van és amennyire ismerem a fiúk karrier terveit, valószínűleg a következő 10 évben is csak ez az egy cipőjük lesz.

-Nos, és kevés pénzüket miért a McDonald's-ban költik el?-utalva a szanaszét heverő sajtburgeres dobozokra.

- Mert nincs a környeken egy darab közért sem. Ön az tudta, hogy itt buszra kell szállni 20 deka parizerért?

-    Három hetet adok, hogy kiköltözzenek.

-    Ok

Ragyogón sütött a nap az utolsó vasárnap déletőttön és szinte már üres volt a lakás. Rajtam kívül csak a basszeros volt ott és az antikolt ágymatrac, amit segítettem neki összekötözni egy frotir fürdőköpeny zsinórjával és ami összetekrve akkora lett, mint egy szalmabála. Dana felkapta piros hummel sporttáskáját, amit még általánosban kapott tornazsáknak, és a hátára vette a matracot. Kipréselődött vele a bejátari ajtón, és a gangon még visszafordult, hogy jelzés szinten kifejezze aggodalmát:

Nem tudom, hogy a büdös p'csába fogom ezt megint felcibálni a buszra b'sszameg.