Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’28

Sátorbontás Sydneyben

Frank négy hónapon át repkedett Melbourne és Sydney között és bizonyított két helyen egyszerre, mire megkapta a Sydneyben lévő munkát és a cég átkötöztetett minket ide. Ennek már lassan fél éve.

Ide jövet, szerettük volna megnézi Canberrát, ezért nem repcsivel, hanem autóval jöttünk és két napot töltöttünk Ausztrália fővárosában, amiről valójában nem tudok mit írni. Tiszta, parkokkal teli, csendes és végeredményben elég üres hely. Alul a háttérben a Parlament...nagyjából ez a feeling.

Miután megérkeztünk Sydneybe, az első két hónapot ismét egy szervízlakásban töltöttük.

Frank átvette új "operation manager" pozícióját egy szégyentelenül nagy bevásárlóközpontban, ahol szerencséjére egy ép elméjű és jó vezetői képességekkel megáldott center igazgatót kapott, akit még Perthben ismert meg.

Nagy dilemmát jelentett, hogy Sydney melyik suburbjében telepedjünk le, mivel a sok szempont között egy újabb is felmerült, méghozzá az, hogy Toma elkezdi az iskolát. Vagyis, olyan környéket kell találnunk, ahonnan már nem megyünk tovább, ami végleges.

Döntésünket az utolsó pillanatig halogattuk és végül egy kedves barát javaslatát elfogadva, szemügyre vettünk egy Frank munkahelyétől 30 és Sydney központjától 60 km-re levő, óceánparti kis suburb-öt.

Ez a See Clif Bridge, ezen a hídon át vezet az út felénk.

A környéket rendezettnek és nagyon szépnek találtuk. A kis lakónegyed a víz, és egy erdővel borított hegyvonulat között fekszik, takaros utcákkal és mindennel ellátva ami kell: boltok, óvodák és iskolák, gyógyszertárak, orvosi rendelők, posta és egy klassz könyvtár (tök jó gyerek programokkal)...

..sportolási lehetőségek és több hangulatos kávézó-étterem sőt, még egy kisebb színház is van!  Nem volt tovább min vacilálni…kibéreltünk egy házat,

Tomát beírattuk a suliba

...és úszásra és természetesen a szombati Magyar Iskolába is, ahová ugyan egy órát autózunk de megéri!

Megérkezésünk óta, már hónapok teltek el, és kezdünk "beépülni", ami nem nehéz, mert az auszik barátságos nyitottsága nálunk mindig eléri a hatását. A Karácsonyt itthon, aztán az utcánkban lévő réten megrendezett Christmas party-n és a szembe szomszédnál töltöttük, aki áthívott minket magához sütizni-teázni, ha már ide fújt minket a szél.

Egy másik szomszédtól kaptunk fűnyírót és esténként ha kislányaival kutyát sétáltat, feltétlenül megállnak a házunk előtt, hogy Toma is csatlakozhasson hozzájuk. Vagyis, hamar megismertük az utca lakóit, akiknek gyerekeik szinte mind ugyanabba a kicsi iskolába járnak ahová Toma is, ami egyébként 10 perc sétára van tőlünk.

Az élet itt "vidéken" igen egyszerű, amit nagyon élvezünk. Amolyan szalmakalapos- mezítlábas hely ez. Újra bicóra pattanunk és piacra járunk szombat vagy vasárnap reggel, mint anno Perthben.

 A piacokon egy egész délelőttöt is eltölthetünk. Van ott számos kistermelő, kézműves, használt cikkes, "utcai zenekar", gyerekeknek kisállat simogató, játszótér-homokozó, pizza, fagyi, kávé és magyar kürtős kalács árus!

Ezen a vidéken a strand, a szörf, az esti séták a parton, a túrázás, bicózás, reggeli kocogás, kutyázás, piknik a parkokban nem csak hétvégi program. Munka előtt és után is, az emberek gyakran kimozdulnak, sokat vannak a szabadban, sokat beszélgetnek-haverkodnak.

Nem ritka, hogy a gyerekeket az iskola után - aminek 3 órakor vége van - egyenesen a partra, illetve a parti játszóterekre viszik. Már az autóba bekészítve a szörfdeszka, roller, sisak, bico, gördeszka és a hütőtáska de minimum a kajás doboz. Sosem sietnek, minden közel, nem kell sokat vezetni és nem kell haza rohanni, mert másnap nem kell korán felkelni, az iskola csak 9-kor kezdődik.

Meglepő módon sok látnivaló is akad itt az "Isten háta mögött". Pl. a hatalmas Nan Tien buddhista templom...

...aztán a közelben van egy Motor Life nevű kiállítás, ahol hihetetlen mennyiségű és kiváló állapotban lévő réges régi járgány található.

Ugyanígy egy repülőgép múzeum...

....egy csodálatos botanikus kert...

...és egyéb, főleg gyerek és családbarát kiállítás/látnivaló és szórakozási lehetőségek pl. csúszdapark stb. és bár az egész partszakasz lenyűgöző, itt van egy kivételes része tőlünk nem messze, Kiama, a "partok partja".

Szóval, a környéket nagyjából már felfedeztük és megvan a az új kedvenc kávézónk is, ahová haza járunk szinte minden szombat reggel, még mielőtt elindulnánk a Magyar Iskolába.

Sydney belvárosába viszonylag ritkán megyünk, leginkább Toma kedvéért egy-egy múzeumba vagy egyenesen az Operaházhoz, Sydney szívében hajózni, gyönyörködni.

Exkuzív/ Rock pool style

Ausztráliában a parti strandokon rengeteg helyen építettek ki un. rock poolt, "szikla medencét". Vagyis, sokszor egyszerűen csak a parti sziklákat kivájva, természetes medencéket alakítottak ki, amit az óceán hullámai töltenek meg vízzel és tartanak frissen. Ezeknek a medencéknek nagy előnye, hogy fenntartásuk nem kerül pénzbe, illetve a méteres hullámok kivédése lehetővé teszik az úszást.

Mivel azonban se a medencék ötletgazdái sem kivitelezői nem számoltak, hogy alkalmasint egy-egy méretesebb hullám, minden kedves látogató legnagyobb meglepetésére, cápákat juttat a medencékbe....aminek egyébként hatására, a vízben tréningezők korra, fajra, nemre és általános kondícióra való tekintet nélkül - a sós vízben elérhető hangsebességgel -, vagyis 1500km/secundum időegység alatt hagyják el az objektumot.

Az élményen átesett több tucat strandoló egyöntetűen állítja, ahogyan a fogorvosi rendelő várójában, úgy a cápával dúsított rock poolokban sem tartózkodnak ateisták és azt is egybehangzóan állítják, hogy Alekszandr Beljajev-től a "Két éltű ember" egy kurva hülye ötlet volt.

     Ellentétben az előbbiekkel, a 40 fokban órák óta a medence partján "heinekkenező" szemtanuk rendre azt vallják, hogy az egész esemény pont olyan szánalmas és szar mint egy curling verseny, és csak a bealgásodott feljáróknál volt némi látnivaló.

     Az legutóbbi incindens során, egy férfi partra segített egy a medencéből menekülő nőt - aki magát később Gender aktivistaként aposztrofálta és azzal vádolta meg a férfit, hogy az lebecsülte fizikális és pszichés adottságait és megalázó helyzetbe hozta.

A férfi - nyilvánvalóan ügyvédje tanácsára - így védekezett: elnézést kérek, de a hölgy nagyon emlékeztetett az édesapámra.

John West a Taronga Zoo egykori élettani műveleteinek vezetője és egyben az ország legnevesebb cápaszakertője, a konfliktus kapcsán e képpen nyilatkozott: a cápa védett és igazából egy nagyon érzékeny-intelligens állat, ha rajtam múlna, soha nem engedném őket "Genderek" közé.

A cápa így nyilatkozott: lentről pontosan láttam, hogy egy segg.

   A médiában sorra megjelenő "Shark in the rock pool" hírek és a sorozatos, példátlan fizikai teljesítmények hallatán, a Nemzetközi Uszó Szövetség (FINA) is felfigyelt az eseményekre és fontolgatja, hogy e véletlen szülte szituációkat, mint direkte felkészítő technikát szabadalmaztatja a világversenyekere benevezett úszók felkészítésében. A most még kísérleti stádiumban levő speciális edzésprogram kidolgozásához, a 2000-ben megrendezésre került Sydney Olimpián elhíresült guineai Eric Moussambani-t  - "Eric az angolna" - kérték fel segítségül, aki gondolkodás nélkül elvállalta az új kihívást.

A Mr Moussambani-val készült interjút a Swimming Australia Magazine közölte le.

"Eric! Mit érzett, mikor felkérték erre a nem mindennapi feladatra?

 - Én nem beszélni jól te nyelved és én nem tudni ki lenni "Nagy Fehér Clark" nevü fickó és én nem tudni ő részeredményeit de én lenni büszke "Nagy Fekete Angolna" és én mindig menni bátran megküzdeni."

A rendezvény fő támogatója az Ausztrál Plasztikai Sebészek Szövetsége.

Eric Moussambani-t a Speedo szponzorálja.