Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’21

Ne fűzz rá

Idővel megértettük azt, ha egyszer külföldre költöztünk, úgy komplett mazohizmus azon aggódni, hogy mennyire marad meg magyarnak a gyerekünk. Értelmetlen mérlegelni nyereség-veszteség alapon. Abba ami eldöntött, javasolt mihamarabb bele is állni és a lehető legnagyobb rugalmasságot tanúsítva ismeretlen szemszögből nézni, megfigyelni, értelmezni mindent, ami jön és mindent ami megy.

Saját elménk építette falon megtalálni a rést, ami egy szellőzőhöz hasonlóan, biztosítja az átjárhatóságot a nemzeti identitás, személyes meggyőződés és a fal túloldalán lévő "minden más" között.

Az újrakezdéshez, boldoguláshoz és nyugalomhoz, elsősorban nyitottságra, befogadókészségre és  elfogadásra van szükség. Meglepő törvényszerűség, hogy derű nélkül ezek nem teljesülhetnek igazán, ezért az optimizmus - ami megérthető, így megtanulható - alapvető feltétele az emberi/családi "karriernek".

Ennek a derűs nyitottságnak, optimizmusnak köszönhetünk szinte minden jót, ami eddig velünk itt történt. Többek között azt is, hogy Toma magyarságát egyszerűen nem gondoljuk túl, azonban legjobb tudásunk szerint, erőlködés nélkül őrizzük azt.

    Ahogy a szövegelés seggbe rúg majd lelép, úgy a jó példa kézen fog és megtart.

Frankkel, 20 éves közös pályafutásunk első pillanatától kezdve a "jó példa" lelkes keresői vagyunk, és aki a jó példát fürkészi, az meg is találja. Így leltünk több olyan magyar családra is, akik megmutatták, hogy a magyar nyelv továbbadása külföldön is lehetséges, akár több generació erejéig is.

Ennek módja, nem csupán a nyelv használata, hanem annak presztizsének megerősítése a gyerekben, nem csak ünnepek alkalmával és a külhoni magyar közösségekben való részvétellel, hanem a mindennapokban is. Akinek a saját kultúrája kedves és az anyanyelve édes, annak ez nem feladat, hanem öröm és jó lehetőség, mert ez egy erőteljesen kreatív folyamat és ahogy mondják: kétszer tanul, aki tanít. Ezért is jó szülőnek lenni.

  Kultúrák hete a pre school csoportban, foglalkozást tartok a magyar délelőttön.

                                   

  

     Toma és Dia a melbournei Magyar Ház rendezvényén.

Nem aggódni a holnapért, mert hát "...a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja. " (Máté 6,25-34) Mert ha hajnalban kapáltunk, délben gazoltunk, délután ültettünk, estére már nem marad más, mint imádkozni napért-esőért.

Exkluzív/ Kevin forever

Naponta kápráztat el Kevin, Frank iránt mutatott elemi érdeklődése, felelősségérzete és maximalizmusa.

Frank mindennapos, Kevinről szóló "esti beszámolónak" nevezett ventillálásaiból, a borotválkozás iránt tanusított csappanó érdeklődéséből, és az egyes Bud Spencer filmek komplex cselekményének gyakori nosztalgikus elbeszéléseiből én arra következtetek, hogy Franknek előre elrendeltetett dolga van Kevinnel, hogy ezt az entitást felsőbb erők rendelték Frank mellé s hogy ezen entitásnak alapvető küldetése, maradandó lenyomatot hagyni pártfogoltja mikro-univerzumában.

   Mert, Kevin nem csak mint Frank szakmai tanácsadója, mentális trénere és mint sportpszichológusa van jelen és tevékenykedik. Ő az, aki szívén viseli Frank angol nyelvtudásának fejlesztését, annak következetes pallérozását és a végletekig való finomítását.

Ugyanis Kevin, nem sajnálva drága idejét, szívesen javít bele piros aláhúzásokkal Frank minden egyes e-mailjébe, táblázatába, kitöltött számláiba, ami Franknek bár folyamatos dupla munkát jelent, viszont Frank, így nem csak az angolt vésheti fejébe felső fokon, hanem - Kevinnek minden köszönet - férjem már "vakon" gépel és büszkén elmondhatja, hogy az elmúlt másfél évben, teljes munkaidőben, kemikáliák bevitele nélkül hordott ki legalább 5 akut ínhüvelygyulladást.

   Kevin figyelme termeszetesen Frank szóbeli angoljára is kiterjed.

Kevinnek -  jól betanított ex "salesesként" - a retorika, akár disznónak a sár. Olyan rutinnal, élvezettel és ügyességgel fetreng benne, hogy mindent ami ganajtúrás közben rátapadt, képes ledörzsölni magáról. Ebből következik, hogy Kevin, megörökölt anyanyelvének professzionális használatával és genetikailag magában hordozott rafinériájával, napi 8 órán keresztül filézi Franket úgy, hogy közben, aprópénzért összeverguvált maroknyi célközönsége számára, mint irgalmas szamaritánus bizonyít.

Frank magasfokú szakami tudása, rátermettsége és emberekhez való pozitív viszonyulása - vagyis minden, amit Kevin nem birtokol - komoly frusztrációkat gerjeszt emberünkben és ez a frusztració, kivaló katalizátorként szolgál ahhoz, hogy Kevin soha, de soha ne adja fel.

  De Kevin azt nem tudja, hogy Frank, egy még a rendszerváltás elôtt, jelentős lélekszámú etnikummal felduzzasztott, poros kis bányászvárosban nőtt fel és 15 éves korától, annak legsötétebb kocsmájában szocializálódott, ahol senkinek nem lehetett tudni az igazi nevét, és ahol Frank, puszta túlélési ösztöntől vezérelve, több börtönviselttel itta meg a pertut, mint ahányszor egy hétvége alatt megverték a "Pisca" Ferit.

Kevin azt sem tudja, hogy Frank 1992 és 1998 között, legalább egy tucat jeges téli éjszakát töltött  szabad ég alatt a földön fekve, amiket a harmadfokú alkoholmérgezésének köszönhetően meghülés és fagyási sérülések nélkül vészelt át...majd az egyik alkalommal, mindössze 3 óra ágyban töltött délelőtti alvás után, még képes volt felkajtatni és visszalopni az éjszaka eltűnt Levi's farmerkabátját.

És Kevin nem tudja, hogy Frank idegei edzett kötélből vannak, mióta átélt egy lépcsőházi pitbull támadást és nem tudja, hogy Franket többett kergették, mint a rajzfilmben Jerryt... de sosem kapták el, és face to face szituációkban pedig legalább három fejrúgást állt ki talpon.

 Szóval Kevin, good luck!

Hamarosan....és nemsokára a facen is.

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’20

Szabad járókelők

Az elején egy kis ismétlés:

Az auszik valahogy úgy vannak egymással, úgy beszélnek egymással, úgy mozognak a közegben, mintha már mindenki látott volna mindenkit alsógatyában. Mintha már egyszer közösen, beragadtak volna egy liftbe legalább másfél órara, zeró térerővel. Mintha lett volna együtt egy  "tandem" ugrás élményük egy jubileumi  AC/DC  koncert után.

Összenevetnek, köszönnek, dumálnak, viccelnek és elismerően bókolnak egymásnak, nemtől függetlenül. Reggel a kávézóban simán előfordulhat egy- egy pizsamás, hálóinges vagy mezitlábas antré...de soha nem láttam még, hogy valaki megbámulna vagy megszólna bárkit a külseje miatt, bármilyen szélsőség legyen is az (itt nemigen játszik sem a full house-as sem a deficites luxusprosti style).

A gyerekekkel különösen barátságosak. Pl. könnyen megeshet, hogy a tűzoltó villog, a kamionos dudál és a daruba beülhet a gyerek, ha meglátják, hogy érdeklődve nézi őket. A pincér, pénztáros, postás, melós, kukás haverkodik-pacsizik a gyerekekkel...folytathatnám....

     Hogy ez a társadalom mitől lett ilyen a "történelme" során, annak utána lehet olvasni a you-tube-on. De ami az új, felnövekvő generációkba naponta oltja bele ezt a szívéjes közvetlenséget és oldottságot, azt mi is láthatjuk. És 3 év elteltével valamelyest másként is.

Az auszik szabadsága kisgyerekkorban kezdődik a családban és folytatódik a közoktatásban, sokszor aprónak és jelentéktelennek tűnő dolgokkal.

Az átlag auszi gyereknevelés néhány jellemzője:

1.     Nem cél a gyereket minél hamarabb leszoktatni a pelenkáról. Nos, e mellett maga a gyerekpszichológia mutat fel érveket.

2.    Nem cél a gyereket minél hamarabb leszoktatni a babakocsiról. Ha már nagyobbacska is (ovis) de megis épp "olyanja van", nem kell sétálnia, üldögéljen csak kényelmesen, nézelődjön, eszegessen a kocsiban, úgyis mozog egész nap.

3.   Nem cél a gyereket folyamatosan tisztán- takarosan, szalonképesen tartani, ebből adódik az is, hogy a gyerek a külselyére nézve utasításokat vagy negatív megjegyzést - még a legjobb szándékkal sem-, szinte soha nem kap és ebből adódik az is, hogy fizikálisan is nagyobb a mozgástere. Vagyis kúszhat-mászhat és földre ülhet gyakorlatilag bárhol. Majd este megfürdik.

4.    Nem lehet cél az uniformizálódás, mert nincs rá felület. Mindenki pont olyan jól vagy pont olyan hülyén vagy pont olyan kódolhatatlanul néz ki, ahogy aznap akar. Pl. sok üzletben lehet kapni olcsón jelmezeket és a gyerekek sokszor azt hordják a hétköznapokban az utcán, a boltban, a jatszótéren. 90 fokon kimosott batmanek, pókemberek, királylányok, tündérek, tűzoltók stb. bárhol előfordulhatnak.

Aztán jön az óvoda vagy iskola előkészítő, ahol a fenti hangulatot a tanárok tovább viszik és hozzá adódik a közösség érdekeinek és az individuum sértetlenségének mesteri összefésülése. A másik iránti tisztelet és jóindulat és a szabad választás lehetősége.

Toma 5 éves és kb. egy éve jár "oviba". Ő most nagycsoportos, ami itt az iskola előkészítőt jelenti, vagyis pre-schoolos. Ez a közoktatás első lépcsőfoka de csak 2-3 nap hetente. (Perthben ugyanez az előkészítős csoport, az iskolába van kihelyezve).

Ez egy sima ovi, nem alternatív intézmény, nem Waldorf, de akár az is lehetne, mert eléggé hasonlóak az alapelvek...de minden más közoktatási intézményben is ez az attitűd jelenik meg.

"A Waldorf-óvoda alaphangulata, melyet a nevelő személyisége is folyamatosan tükröz, az, hogy „A világ jó!”. Olyan világot teremt az óvoda a gyermek számára, melyben jól érezheti magát, minden érzékszervével megtapasztalhatja a világban lévő jót. Ennek érdekében kellemes illatok, puha, lágy kelmék, kerekded formák, természetes anyagok veszik őket körül. Ha elmarad – a szülő vagy az óvodapedagógus hibájából – ezeknek az értékeknek, elsősorban pedig a szeretetteljes, bensőséges lelki kapcsolatnak az ápolása, akkor a gyermek felnőtt korára a szó legmélyebb értelmében veszti el szabadságát."

Példák a pre-schoolból:

1.   Az udvar és a csoportszoba egybe nyílik és jó idő esetén a nagy ajtót nyitva tartják, így a gyerekek legtöbbször egyénileg választhatnak, hogy kint vagy bent játszanak. Hát, ma már tudom, hogy ezért  nincs értelme a benti-kinti cipőnek, hisz sokszor ki- be járnak kedvükre.

2.     Az egész helység olyan, mint egy maximálisan kihasznált alkotóműhely, ahol mindig találni valami érdekeset, ahol lehetőleg nincs megakasztva a gyermeki fantázia-gondolat-álmodozás és az ehhez kapcsolódó cselekvések, mozgások dinamikája. Az egész tiszta "Tesz-vesz város". Ennek vonzata a laza rumlik és a laza rendek váltakozása. A társasággal sokszor egymással időbeni szinkronban de külön - külön kis csoportokban, leválasztott terekben foglalkoznak (általában 3-4 felnőtt van velük).

3.     A csoportszobában semmi extra cucc vagy drága eszköz, berendezésében puritán de egyben natúr és havonta átrendezik, variálják, díszítik.

4.   A gyerekek önkiszolgálnak, ebéd alatt- aki nem éhes, annak nem kell enni-, maguk merik az ételt, készítik a szendvicsüket, szabadon válogatva a hozzavalók között. Gyakran gyúrhatnak tésztákat- készíthetnek maguknak kekszet, péksütit. Ettől bizony sokszor nagyon maszatosak lesznek nap végére de ez senkit nem szokott zavarni. Ruhacserére csak akkor kéri a pedagógus a gyereket, ha pl. totál nyakon öntötte magát. A kajás, festékes, ragasztós, homokos stb. ruha, nem téma.

5.     Az udvaron a vizezés, sározás, földön fetrengés sima ügy, kivéve ha nagyon hideg van. És a fűben uzsonnáznak, ha jólesik.

6.     Az tanárok minden körülmények között szépen beszélnek velük, és egyáltalán, csak tényleg  indokolt esetben fegyelmeznek.

7.     Sok szabadon választható foglalkozás.

8.  A napi ütemtervet rugalmasan kezelik, sosem sietnek, nem cél mindenképp teljesíteni- végrehajtani, a lényeg a nyugi és a derű, a közös élmény.

9.    Folyamatos pozitív megerősítések a gyerekek és szülők felé is, a pedagógusok részéről. A gyerekek időközi írásos értékeléseinek alapvető célja a lelkesítés, bátorítás, empátiával átitatott útmutatás. Pozitív pedagógia. Öröm olvasni.

10.  Nyitottság és figyelmesség: mikor Toma elkezdte a pre-schoolt, a tanárai laminált képes- magyar szavas kártyákat készítettek maguknak és az övükre csatolták, hogy könnyebben áthidalják a kezdeti nyelvi nehézségeket és segítsék Toma beilleszkedését. A csoportszoba falára szintén kitettek maguknak egy angol-magyar szóvállogatást.

11.  Nincsen rózsa tövis nélkül, T. néni nem valami nájsz de megbírjuk.

Így lehetséges az, hogy évek múlva az intrikának, fojtogató maximalizmusnak, pedantériának, megfelelési kényszernek szinte nyoma sincs.

Az itteni iskolás életérzésrôl sokat tudnék még írni, egyéb információs forrásokból.  De ezt majd csak akkor teszem, ha Toma ténylegesen sulis lesz és mi is részesei leszünk a dolognak.

Exkluzív/ Respect a "Mindenki-nek"!:-)

Szintén 90'- es évek, vidéki gimnázium, megtörtént.

 Tanár típusok:

A.    jól tanít (érthetően, élvezhetően) és jó fej

B.    rosszul tanít de jó fej

C.   jól tanít de nem jó fej

D.    rosszul tanít és nem jó fej. Zsóka néni "D" kategória, azok közül is az egyik legveszélyesebb, mert fizika szakos.

E.    matekosok és tömeggyilkosok

Zsóka nénit gimnazista diákjai nem rühellték annyira, mint az iskolai menzán kísérteni vissza-visszatérő B' menüt - hamis gulyás H2O-val megbolondítva / dejós tészta -, de majdnem.

Zsóka néninek ugyanis annyi báj és humor jutott, mint amennyi Kálmán Olgának mostanra maradt.

És mint tudjuk, a humortalan pedagógus bármire képes.

Most azt gondolnánk, hogy Zsóka néni, tinédzser hallgatósága iránt semmiféle személyes érdeklődést nem mutatott, de ez nem igaz. Ugyanis az egyébként férjezett Zsóka néni, minden lehetséges, még nem büntetendő praktikát bevetve próbált tetszeni a drasztikus hormonális változásokon éppen áteső pubertás korú fiúknak, és felpiszkálni versenyszellemét a kamasz lányoknak. Ez a kiszeli abszurditás majdnem akkora mozit jelentett az osztálynak, mint Zsóka néni inzulin érzékenysége, mivel sajnálatos betegségéből adódóan a gyerekek nem ritkán lehettek szemtanúi annak a burleszki jelenetnek, amikor tanóra közepén Zsóka néni vércukra az alagsori tornaszertár mélységéig zuhant és Zsóka néni, - mint Kovács Kokkó István a Chacon elleni mecs hatodik menetében - imbolyogva, bizonytalanul  tapogatózva hagyja el a tantermet csokoládét hajtva.

  Szóval, Zsóka néni nem volt még középkorú de valószínűleg már elég régóta és elég erősen rettegett a gondolatától ahhoz, hogy ideje korán, még a 40-es évei előtt kiforduljon önmagából.

A gazdaságis Marika szerint, Zsóka néni a 37. születésnapja utáni első péntek délutánon, a "Primadonna" elnevezésű szépségszalonban, egy a Koós Károly díjas "Csini" művésznévre hallgató műkörömépítő mester társaságában, egy Füles Magazin kacsintós Bíró Strech Ica fotójával ellátott fedőlapjának megpillantásakor kapta meg azt az erőteljes inspirációt, aminek hatására Zsóka néni elindulhatott lefelé azon a lejtőn, amin már tényleg csak letérdelve lehet megállni.

Mert ekkor Zsóka néni tudomásul vette, hogy bármilyen körülmények között és életkorban lehet szexi és szánalmas és ennek érdekében semmi mást nem kell tennie az affektáláson és riszáláson kívül, mint bármit magára aggatni ami feltűnő, tarka, feszülős, illetve ami gumírozott, nejlon, poliészter, tehát mindent ami szintetikus műszál, és izgalom esetén spontán öngyulladásra képes.
Mert ami Hepburn-nek Chanel, az Zsóka néninek Ica.

Fájó, de Zsóka néninek előadóként nem voltak akkora sikerei, mint megyei divatikonként.

Sajnos olyan érthetetlen módon magyarázta az amúgy is indokolatlanul magas szinten megkövetelt fizikát, hogy még a reálosoknak is sikerült megtépáznia az önbizalmát, a többieket pedig szimplán részvétből, be sem kellett volna engedni az óráira.

Sokáig magam sem hittem annak a szóbeszédnek, hogy a magyar közoktatásban léteznek olyan reál szakos pedagógusok, akik képesek figyelembe venni azt a tényt, hogy a diákok többsége nem reál beállítódású és hajlandóak szaktárgyukat úgy számonkérni, hogy csak az elméleti rész elsajátításával is elérhető lehet nem hogy a kettes, de a csillagos hármas érdemjegy is. Aztán legnagyobb meglepetésünkre megismerhettük V.Szilvia tanárnőt, e forradalmian humanista gondolkodás jeles képviselőjét, akire úgy néztünk mint Földanyára és aki mint aprócska Szent János-bogár ragyogott ki a tanári szoba ködös homályából. Nálánál nagyobbat és hangosabbat már csak H.István orosztanárunknak köszöntük, akinek ugyan több végtagja volt mint foga, de volt 8 gyereke, szíve és realitásérzéke. Aki mérnöki pontossággal pozicionálta be tantárgyának jelentőségét és önmagát, mint tantárgyának képviselőjét, valamint tanítványait, mint az orosz nyelv befogadásra képtelen közeget. Így történhetett meg, hogy H.István tanárúrral fél éven keresztül vettük át újra és újra a tankönyv legelső, "Vü Moszkve" című egy bekezdéses, eseményekben és fordulatokban gazdag olvasmányát, amit a tanév derekára sikerült majdnem mindenkinek kiszótárazni és amit a bevállalósabbak ha megtanultak, jó esélyekkel felelhettek még a négyesért is.

Zsóka néni azonban csak 1 kullancs volt a millióból, így tantárgyát szakszerűen, az előírások szerint gyakran, és szigorúan kérte számon.

  Nos. A néhány nappal az érettségi előtt álló osztály szerenádozni kényszerült Zsóka néni ablaka alatt. Jobb szerették volna inkább kifüstölni, de hát muszáj volt énekelniük, meg szemerkélt is. A kórus a kapu előtt a füvön ácsorogva még benne volt egy dalban, mikor Zsóka néni, nem kevés pirosítóval, szűk mosollyal, mint egy rokokó Madonna megjelent a kapuban. Megvárta míg csend lett, és egy újabb póz gyanánt így szólt: " Mostantól tegezhettek."

A válasz a második sorból érkezett: " Akkor, a kurva anyád Zsóka!"