Ausztrál suli első éve
Az iskolai élet első tapasztalata, az orientációs napokon való
részvétel, minden újonnan beiratott gyereknek és szüleik számára. Az
iskolakezdés előtt nem sokkal, négy egymást követő péntek délelőttön két-két
óra foglalkozás a kicsiknek, illetve a szülőknek tájékoztató jellegű előadások
az iskola könyvtárában például arról, hogy milyen módszerekkel tanítják az
írást-olvasást-matekot, hogyan gyakoroljunk otthon a gyerekkel, hogyan
készítsük fel a gyerekeket érzelmileg az iskolakezdésre, mit csomagoljunk az
uzsonnásdobozba és mit ne stb, stb.
A gyerekeknek pedig e közben már az osztályfőnökük társaságában
lehetőségük van, hogy kis lépésekben megismerjék az iskola világát, leendő
kispajtásaikat, az iskola épületét, termeket-helységeket és a nagy udvart. (A
miénk egy kis település kicsi iskolája, az össz gyerek létszám úgy 200 lehet.)
Az épületegyüttes puritán, néhány pavilon és konténerház is funkcionál
tanteremként. Az időjárás nem akadály, a célnak megfelel.
A suli és az
udvar
(Auszi és Aboriginal zászlókat
minden reggel felhúzzák)
Az első tanítási nap reggelén
Az Ausztrál általános iskolát a gyerekek 5-6 évesen kezdik egy
un. "Kindy" csoportban és 12 évesen fejezik be. Az oktatás módszere
és tartalma eléggé eltér a számunkra megszokottól. A tananyag kevesebb,
ellenben praktikusabb és életszerűbb és nem elhanyagolható tény, hogy bár a
tanulókat nem feleltetik ( hála égnek) - 3.évtől teszteket írnak -, mégis
nagyon sokat "beszéltetik", vagyis megtanítják őket prezentáni. Heti
egy alkalommal minden gyerekre jut egy " News day" - már előre megjelölt
nap- amikor szabadon választott témában a gyerkőc előad valamit az
osztálytársainak. Bemutathat egy különleges tárgyat, elmesélhet egy élményt,
elmagyarázhat valami fontosat, vihet fotót, képet, könyvet stb. amiről úgy
érzi, hogy érdekes lehet mások számára is. Ennek a gyakorlatnak is köszönhetően,
az ausztrál gyerekek jellemzően magabiztosak, nyitottak és közvetlenek. A másik
ok, hogy a tanár-diák viszony nem alá-fölé rendelt, hanem partneri, egészen más
a felek között a kommunikáció mint otthon azt megszoktuk.
A barátságos
tanterem
(A padlószőnyeg általános az iskolákban,
otthonos érzést kelt)
Az általános iskola mint "oktatási intézmény" nem
veszi magát olyan véresen komolyan.
Viszont nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi nevelésre, sportra,
a csapatszellemre, miközben legkevésbé sem hanyagolják el az egyént. Pl. év
elején minden új kicsi mellé rendelnek egy nagyobb gyereket, aki a
"haverja lesz", akihez fordulhat, aki segíti a beilleszkedésben, az
iskolai szabályok megismerésében, így Tomára is jutott egy kissrác és tényleg napi szinten kapcsolatban vannak egymással, együtt játszanak a szünetben, működik a dolog.
Mint az előzőekben már írtam, az isiben az egyenruha-egyen
kalappal-kötelező, a gyerekek szépek és takarosak benne, gyönyörűség rájuk
nézni és ők is szeretik. Minden iskolának más-más egyenruhája van, az isi
emblémájával ellátva. Ahogy pl. Toma sulijában is, sok helyen a hátizsákjuk is
egyforma. Ezeket a holmikat a szülőknek kell megvásárolniuk elég borsos áron,
viszont e holmik mind nagyon jó minőségűek, évekig nyűhetők. Ugyanakkor igény
szerint, az iskola "second hand" boltjában a már használt darabok
olcsón is beszerezhetőek, illetve megörökölhetőek.
Amit nagyon komolyan vesznek, az a kalap viselete napsütésben.
Ha valaki nem visz kalapot
csak az árnyékban játszhat.
A tanítás 9 órakor kezdődik, gyülekező az udvaron, ezt az itteni
időjárás szinte mindig megengedi.
Az első csengőszóra a gyerekek osztályonként, glédákba a földre
csücsülnek- átlag osztály létszám 20 fő- és az igazgatónő megnyitja a
napot-köszönti a gyerekeket, elmondja az aktuális programokat, eseményeket,
tudnivalókat, majd a dolgukra engedi őket a következő módon:
pl. " Egy nagyszerű napot kívánok nektek!!" vagy
"Élvezzétek a gyönyörű napsütést!" vagy "Teljen vidáman ez a
nap!"
Reggeli gyülekező Indulás a terembe
Egyébként a rokonszenves igazgatónő az irodájában csak ritkán
található, már reggel a gyülekező alatt az udvaron van a gyerekek
között és ez a jó szokása megmarad a nap végéig. Tudja is minden gyerek
nevét már év elején.
Az ausztrál iskola első éve olyan, mintha az otthoni óvodai
nagycsoportot és az első osztályt összemosnánk. A gyerekek tanulnak írni,
olvasni, számolni de többnyire játékos formában, sok kreatív foglalkozással és
szabad játékkal kiegészítve az iskolában töltött időt. Általában egy tanár -.a
nap nagy részében az osztályfőnök- és egy asszisztens van velük.
A tanrendben szerepelnek még olyan tárgyak, mint
"bankolás"-pénz kezelése, keresztény vallás óra, könyvtári
foglalkozás és kölcsönzés, ezeket a tárgyakat szaktanárok tanítják.
Tankönyveket nem kapnak a gyerekek, maximum egy-két munkafüzetet
de azt is a termekben hagyják, nem kell hazavinni. A házi feladat kevés,
általában fénymásolt papíron kapják.
Az iskolatáskában a kajás dobozon kívül szinte semmi nincs.:-)
Külön testnevelésórát nem tartanak naponta, hanem a
hétnek egy választott napját- ez iskolánként eltér-, szinte egy az egyben a
mozgásnak szentelik, méghozzá olyan formában, hogy minden osztály a
hatalmas udvaron tölti a nap nagy részét, ahol vetélkedőket rendeznek vagy
meccseket játszanak vagy egy-egy épp arra a napra választott sportág szabályait
sajátítják el és gyakorolják azt.
Sportnap és a sportos egyenruha
Az iskolai életnek fontos része, hogy a szülőket bevonják a
mindennapok eseményeibe. Pl. a legkissebbeknél heti három alkalommal egy-egy
anyuka is az osztályban tölt néhány órát és segíti a tanárok munkáját. Ezt
leginkább az indokolja, hogy a gyerekekkel kis csoportokban foglalkoznak. De
egyébként rengeteg olyan iskolai program van, ahol számítanak a szülői
részvételre: piknikek, jótékonysági vásárok, ünnepek előkészülete és
lebonyolítása, kirándulások stb.
Mivel több főállású anyuka van és aki dolgozik, azoknak a
többsége is csak fél állásban-heti 2 vagy 3 nap-, mindez megoldható. Ezen kívül
gyakran találkozni az iskolában önkéntesekkel, ennek a fajta tevékenységnek itt
nagy kultúrája van.
Az iskola vezetősége gyakran szervez jótékonysági eseményeket,
gyűjtéseket és külön figyelem hárul az őslakos származású gyerekeknek és
családjaiknak. Toma sulijában egy Aboriginal kisfiú van és annyira aranyos,
hogy még!
Szülői értekezlet nincs, csak fogadó óra, méghozzá a gyerek
jelenlétével. Minden egyéb info e-mailben, illetve az iskola internetes üzenő
hálózatán érkezik.
Húsvéti kalap parádé (a kalap mindig s.k.)
A szülők egyébként aktív kapcsolatban vannak egymással, a
mobiljukon közös üzenőrendszerbe vannak bejelentkezve, amit naponta többször
használnak és nem csak az iskolával kapcsolatosan, hanem személyes dolgokban is
bátran fordulnak egymáshoz infóért vagy kissebb segítségért. Egy-egy osztályhoz
tartozó szülők időnként összejönnek vacsorázni, vagy közös programokat
szerveznek, elvállalják egymás gyerekének hazaszállítását az isiből, vagy
felügyeletét ha valakinek sürgős dolga akadt.
Az osztály és évfolyamtársak közötti születésnapi
meghívások olyannyira gyakoriak, hogy nem is lehet mindegyiken részt venni.
Ezek a gyerekzsúrok jellemzően játszótereken vagy játszóházakban kerülnek
megrendezésre, vannak jelmezes partyk de egyébként nincs nagy felhajtás és
sosem tartanak tovább 2 óránál és a vendég gyerekek szülei nem is mindig vannak
jelen, csak odaviszik a gyerkőcöt, majd visszamennek érte a végén.
Star Wars és szuperhős szülinapi bulikon
(Toma nem nagyon tudja mik ezek...de mi a jelmezeket
beszereztük és ő nagyot játszott)
Az iskolában nincs közétkeztetés, mindenki viszi a kis kajás
dobozát és nagyszünetben az udvaron eszik meg a padon vagy a fűben. (Ausziban
a földön ülni a legtermészetesebb dolog, akárcsak a mezítlábaskodás.)
Az utolsó kicsengetés 2.55-kor hangzik el- minden osztály
ugyanakkor végez-, de akinek kedve van, még maradhat a suli udvarán-
játszóterén ameddig csak akar, a kaput nem zárják és kutya is bevihető.
Beyblade party az udvaron
A számunkra természetesnek tartott napközi nincs, de gyermekmegőrzés
igen, amiért elég sokat kell fizetni. Itt elég kevesen veszik igénybe ezt a
lehetőséget, illetve csak bizonyos napokra.
A iskolaszüneti napok mennyisége kb, annyi mint Magyarorszagon,
csak több részletbe van elosztva. A leghosszabb szünet, vagyis a tanév végi
nyári szünet 6 hétig tart, Karácsony előtt kezdődik és nagyjából február elején
van vége, s innen indul az új tanév. Az egy évfolyamban lévő osztályokat -
nálunk a kindyből kettő van-, minden új iskolaévben mixelik és újra osztják és
minden évben új osztályfőnököt kapnak.
A gyerekek itt is örülnek a szünidőnek de valahogy nincs
az az euforikus állapot mint Magyarországon. Szeretik a sulit és nem egy
felszabadulásnak élik meg, amikor nem kell menni. A "vakáció" itt nem nagybetűs.
Az iskola udvari hírdetőtáblája
az aktuális hét mottójával:
"Minőségi tanárok és sikeres gyerekek"
Exkluzív/ Még fáj Kazahsztán? Lári-fári
Tudni kell, hogy Ausztráliában a krikettnek akkora kultusza van,
mint nálunk a Csatkai bucsuk záróakkordjaként a kötelező késelésnek. Ehhez
képest kell elképzelni a március végi, az Ausztrál krikett vállogatott Dél
Afrikával vívott 3. tesztmérkőzésének 3. napját, amikor Cameron Bancroft
dobójátékos, előre alaposan átgondolt, Steve Smith csapatkapitánnyal és David
Warner helyettessel egyeztetett forgatókönyv alapján - és egyébként az egész
csapat tudtával-, a dobás előtti másodpercekben a kezében lapuló dörzspapírral,
labdájának felületét alaposan megcsiszolta, bízva a tárgy mozgási
tulajdonságainak megváltozásában, alapozva Coulomb súrlódási törvényére.
Cameron Eszterga Bancroft a pillanattal, a labdával és a
dörzspapírral való intim, már-már misztikus jellegű egyesülésének élményét
rejtekben - mint jó keresztény az imaidőt - mintegy 400 db kamera, 6 db óriáskivetítő
és 28000 szurkoló fókuszában élte át.
Vagyis minden olyan megfigyelő, aki jogosítványának
meghosszabbításánál még látta a 78-ast, annak egyből feltűnt, hogy Cameron
az nap semmit nem bíz a véletlenre.
Az incidens olyan mértékben leverte a ausztrálokat, mint jobb
napjain Kemény Henrik a Csokipofát, s mert ez a társadalom nem legitimizált pad
alatti puskázáson, rotring ceruzák illegális begyűjtésén, tiltott petárdákkal
való üzérkedésen és diákigazolványokhoz szükséges lopott iskolai pecsétekkel
való csajozáson szocializálódott, az élményt a sors akkora slunggal véste bele az Ausztrál nemzeti tudattalanba, mint Horváthné a kémia karót
az osztálynaplóba. (Egy 2-es magatartással büszkélkedő beosztott hetes, egy 15
perces nagyszünet és egy zsír új "Figaro" zsilettpenge együttvéve sem
volt elég hozzá, hogy kikapard).
Az új "Piszkos tizenkettő"
Állítólag Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök pofája
annyira égett, hogy az aznap esti hivalalos fogadáson egy csomi orbittal a
markában, avanglion napszemüvegben jelent meg s mindjárt a bejárati ajtónál
lecövekelve, kidobóembernek hazudta magát és csak takarásban vett levegőt.
Cyril Ramaphosa, Dél Afrikai szegény országának
miniszterelnöke viszont köszönő beszédet intézett az Ausztrál Krikett Szövetséghez a bónusz győzelemért, háláját fejezte ki az Ausztrál
válogatott példaértékű szolidaritásáért, hogy az ellenük megvívott meccsen,
csupa retardáltat küldött pályára.
Bár a csapattagok mindjárt a botrány után mély elnézést kértek,
a rossz nyelvek szerint a mindössze 25 éves Cameron édesapja feltehetően nem
ismerte a bűnbánó tékozló fiú hazatérésének történetét, mert fiát meleg ölelés
helyett egy akkora parasztlengővel leosztott lángossal fogadta, hogy Cameron
azt két napig sózta.
A botrány után több neves szakértő is megszólalt a médiában,
köztük Diego Maradona, aki nyílt levélben üzent az ausztrál fiatalembernek:
Cameron édes fiam!
Hülyékre a játékvezetők és videoasszisztensek között van
szükség.
És amit még jól véss a fejedbe takonyorrú:
1. A krikett nem sport
2. A kokain nem drog
3. Lucia nem volt kurva
3. Lucia nem volt kurva
