Sátorbontás
Sydneyben
Frank
négy hónapon át repkedett Melbourne és Sydney között és bizonyított két helyen
egyszerre, mire megkapta a Sydneyben lévő munkát és a cég átkötöztetett minket
ide. Ennek már lassan fél éve.
Ide
jövet, szerettük volna megnézi Canberrát, ezért nem repcsivel, hanem autóval
jöttünk és két napot töltöttünk Ausztrália fővárosában, amiről valójában nem
tudok mit írni. Tiszta, parkokkal teli, csendes és végeredményben elég üres
hely. Alul a háttérben a Parlament...nagyjából ez a feeling.
Miután
megérkeztünk Sydneybe, az első két hónapot ismét egy szervízlakásban töltöttük.
Frank
átvette új "operation manager" pozícióját egy szégyentelenül nagy
bevásárlóközpontban, ahol
szerencséjére egy ép elméjű és jó vezetői képességekkel megáldott center
igazgatót kapott, akit még Perthben ismert meg.
Nagy
dilemmát jelentett, hogy Sydney melyik suburbjében telepedjünk le, mivel a sok
szempont között egy újabb is felmerült, méghozzá az, hogy Toma elkezdi az
iskolát. Vagyis, olyan környéket kell találnunk, ahonnan már nem megyünk
tovább, ami végleges.
Döntésünket
az utolsó pillanatig halogattuk és végül egy kedves barát javaslatát elfogadva,
szemügyre vettünk egy Frank munkahelyétől 30 és Sydney központjától 60 km-re
levő, óceánparti kis suburb-öt.
Ez a
See Clif Bridge, ezen a hídon át vezet az út felénk.
A környéket
rendezettnek és nagyon szépnek találtuk. A kis lakónegyed a víz, és egy erdővel
borított hegyvonulat között fekszik, takaros utcákkal és mindennel ellátva ami
kell: boltok, óvodák és iskolák, gyógyszertárak, orvosi rendelők, posta és egy
klassz könyvtár (tök jó gyerek programokkal)...
..sportolási
lehetőségek és több hangulatos kávézó-étterem sőt, még egy kisebb színház is
van! Nem volt tovább min vacilálni…kibéreltünk
egy házat,
Tomát beírattuk a suliba
...és
úszásra és természetesen a szombati Magyar Iskolába is, ahová ugyan egy órát
autózunk de megéri!
Megérkezésünk
óta, már hónapok teltek el, és kezdünk "beépülni", ami nem nehéz,
mert az auszik barátságos nyitottsága nálunk mindig eléri a hatását. A
Karácsonyt itthon, aztán az utcánkban lévő réten megrendezett Christmas party-n
és a szembe szomszédnál töltöttük, aki áthívott minket magához sütizni-teázni,
ha már ide fújt minket a szél.
Egy
másik szomszédtól kaptunk fűnyírót és esténként ha kislányaival kutyát
sétáltat, feltétlenül megállnak a házunk előtt, hogy Toma is csatlakozhasson
hozzájuk. Vagyis,
hamar megismertük az utca lakóit, akiknek gyerekeik szinte mind ugyanabba a
kicsi iskolába járnak ahová Toma is, ami egyébként 10 perc sétára van tőlünk.
Az
élet itt "vidéken" igen egyszerű, amit nagyon élvezünk. Amolyan
szalmakalapos- mezítlábas hely ez. Újra bicóra pattanunk és piacra járunk
szombat vagy vasárnap reggel, mint anno Perthben.
A piacokon egy egész délelőttöt is
eltölthetünk. Van ott számos kistermelő, kézműves, használt cikkes,
"utcai zenekar", gyerekeknek kisállat simogató, játszótér-homokozó,
pizza, fagyi, kávé és magyar kürtős kalács árus!
Ezen
a vidéken a strand, a szörf, az esti séták a parton, a túrázás, bicózás,
reggeli kocogás, kutyázás, piknik a parkokban nem csak hétvégi program. Munka
előtt és után is, az emberek gyakran kimozdulnak, sokat vannak a szabadban,
sokat beszélgetnek-haverkodnak.
Nem
ritka, hogy a gyerekeket az iskola után - aminek 3 órakor vége van - egyenesen a
partra, illetve a parti játszóterekre viszik. Már az autóba bekészítve a
szörfdeszka, roller, sisak, bico, gördeszka és a hütőtáska de minimum a kajás
doboz. Sosem sietnek, minden közel, nem kell sokat vezetni és nem kell haza
rohanni, mert másnap nem kell korán felkelni, az iskola csak 9-kor kezdődik.
Meglepő
módon sok látnivaló is akad itt az "Isten háta mögött". Pl.
a hatalmas Nan Tien buddhista templom...
...aztán
a közelben van egy Motor Life nevű kiállítás, ahol hihetetlen mennyiségű és
kiváló állapotban lévő réges régi járgány található.
Ugyanígy
egy repülőgép múzeum...
....egy
csodálatos botanikus kert...
...és
egyéb, főleg gyerek és családbarát kiállítás/látnivaló és szórakozási
lehetőségek pl. csúszdapark stb. és bár az egész partszakasz lenyűgöző, itt van
egy kivételes része tőlünk nem messze, Kiama, a "partok partja".
Szóval,
a környéket nagyjából már felfedeztük és megvan a az új kedvenc kávézónk is,
ahová haza járunk szinte minden szombat reggel, még mielőtt elindulnánk a
Magyar Iskolába.
Sydney
belvárosába viszonylag ritkán megyünk, leginkább Toma kedvéért egy-egy múzeumba
vagy egyenesen az Operaházhoz, Sydney szívében hajózni, gyönyörködni.
Exkuzív/
Rock pool style
Ausztráliában
a parti strandokon rengeteg helyen építettek ki un. rock poolt, "szikla
medencét". Vagyis, sokszor egyszerűen csak a parti sziklákat kivájva,
természetes medencéket alakítottak ki, amit az óceán hullámai töltenek meg
vízzel és tartanak frissen. Ezeknek a medencéknek nagy előnye, hogy
fenntartásuk nem kerül pénzbe, illetve a méteres hullámok kivédése lehetővé
teszik az úszást.
Mivel azonban se a medencék ötletgazdái sem kivitelezői nem számoltak, hogy
alkalmasint egy-egy méretesebb hullám, minden kedves látogató legnagyobb meglepetésére, cápákat
juttat a medencékbe....aminek egyébként hatására, a vízben tréningezők korra,
fajra, nemre és általános kondícióra való tekintet nélkül - a sós vízben
elérhető hangsebességgel -, vagyis 1500km/secundum időegység alatt hagyják el az
objektumot.
Az
élményen átesett több tucat strandoló egyöntetűen állítja, ahogyan a fogorvosi
rendelő várójában, úgy a cápával dúsított rock poolokban sem tartózkodnak
ateisták és azt is egybehangzóan állítják, hogy Alekszandr Beljajev-től a
"Két éltű ember" egy kurva hülye ötlet volt.
Ellentétben az előbbiekkel, a 40 fokban
órák óta a medence partján "heinekkenező" szemtanuk rendre azt
vallják, hogy az egész esemény pont olyan szánalmas és szar mint egy curling
verseny, és csak a bealgásodott feljáróknál volt némi látnivaló.
Az legutóbbi incindens során, egy férfi
partra segített egy a medencéből menekülő nőt - aki magát később Gender
aktivistaként aposztrofálta és azzal vádolta meg a férfit, hogy az lebecsülte
fizikális és pszichés adottságait és megalázó helyzetbe hozta.
A
férfi - nyilvánvalóan ügyvédje tanácsára - így védekezett: elnézést kérek, de a
hölgy nagyon emlékeztetett az édesapámra.
John
West a Taronga Zoo egykori élettani műveleteinek vezetője és egyben az ország
legnevesebb cápaszakertője, a konfliktus kapcsán e képpen nyilatkozott: a cápa
védett és igazából egy nagyon érzékeny-intelligens állat, ha rajtam múlna, soha
nem engedném őket "Genderek" közé.
A
cápa így nyilatkozott: lentről pontosan láttam, hogy egy segg.
A médiában sorra megjelenő "Shark in
the rock pool" hírek és a sorozatos, példátlan fizikai teljesítmények
hallatán, a Nemzetközi Uszó Szövetség (FINA) is felfigyelt az eseményekre és
fontolgatja, hogy e véletlen szülte szituációkat, mint direkte felkészítő
technikát szabadalmaztatja a világversenyekere benevezett úszók felkészítésében.
A most még kísérleti stádiumban levő speciális edzésprogram kidolgozásához, a
2000-ben megrendezésre került Sydney Olimpián elhíresült guineai Eric
Moussambani-t - "Eric az
angolna" - kérték fel segítségül, aki gondolkodás nélkül elvállalta az új
kihívást.
A Mr
Moussambani-val készült interjút a Swimming Australia Magazine közölte
le.
"Eric!
Mit érzett, mikor felkérték erre a nem mindennapi feladatra?
- Én nem beszélni jól te nyelved és én nem
tudni ki lenni "Nagy Fehér Clark" nevü fickó és én nem tudni ő
részeredményeit de én lenni büszke "Nagy Fekete Angolna" és én mindig
menni bátran megküzdeni."
A
rendezvény fő támogatója az Ausztrál Plasztikai Sebészek Szövetsége.
Eric
Moussambani-t a Speedo szponzorálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.