A lassan már 4 évvel ezelőtti, Ausztráliába való átköltöztünkből kifolyólag, ingóságaink
99%-ától meg kellett válnunk. Sokan vannak azok, akiknek egy ilyen esemény -
teljesen érthető módon -, komoly traumát okoz. Mi, szerencsére azok közé
tartozunk, akik könnyen le tudtak mondani személyes tárgyaikról.
Mikortól, már fejben elkezdődött a költözés, onnantól inkább teherként tekintettünk rájuk
és nem a hozzánk tartozó kellékekként. Ráadasul, nagyon szeretünk
másoknak adni, és tudtuk, hogy erre most nagy lehetőségünk adódik. Így esett,
hogy az indulás előtti, búcsúzásokkal teli érzékenyebb időszakot, az adás
mámorában élhettük át. A még Magyarországon töltött utolsó hetekben, sorra
vettük a cuccainkat a bútoroktól kezdve a hűtőben ott maradt még bontatlan
tejig, majd elkezdtük hozzájuk rendelni az arcokat, (barátokat-ismerősöket)
megannyi szempont alapján: kinek mire van szüksége, kinek mi az igénye, milyen
az ízlése, mérete stb...s nemsokára elkezdődhetett az ajándékosztás. Vitték az
ágyat, székeket, szőnyegeket, poharakat, cipőket. Mindent. Alig hagytunk
magunknak valamit. Csupán a fontosabb ruhadarabokat, ami majd elfér a
bőröndökben s egy dobozban, ami utánunk jön pár hónap múlva Toma játékaival,
mesekönyveivel és saját könyvtárunk töredékével.
Az 1500 db-ból álló dvd gyűjteményünket osztottuk szét legelsőnek. Olyan
díszdobozos sorozatoktól is megváltunk, mint Ingmar Bergman összes, Charlie
Chaplin sorozat, Woody Allen sorozat, Fellini sorozat, Truffaut és Bonuel és
"barátaik" filmjei, Wim Wenders filmek, Keresztapa filmek, a legjobb
westernek, Alen Delon és Belmondo krimik, no meg a Jóbarárok összes évad és a
többi... Izgalmas volt kigondolni, hogy kinek-melyiket adjuk s mivel már elég
régóta alig nézünk filmet, egyáltalán nem esett nehezünkre az elengedésük.
A
könyveinktől való megválás viszont, már egy indiai jógi emelkedett
gondolkodását-lelki állapotát kívánta volna meg. Mert a "Ne halmozz magadnak
kincseket a földön!" Újszövetségi tanítás megérthető és elfogadható és a
történetünkre könnyen ráilleszthető. Ellenben, az általam eddig még csak
megvilágosodottaktól olvasott "Mondj le könyveidről (írott szellemi
gyűjteményedről) és csak meditálj szorgalmasan!" jótanács, bár
szintúgy érthető, de egyelőre még messze nem kivitelezhető. Vagyis,
mivel "ránk szabott" stabil ideológiát nem találtam "könyvtár
felszámolás" projektekkel kapcsolatban, ezért kissé talajt vesztve
szortíroztam és dobozoltam azt.
Végül, mindössze 150 db könyvet tudtunk kihozatni postával és nagyjából 1000 db
könyvnek mondtunk búcsút. Ezek között volt rengeteg verses és rengeteg
életrajzi könyv, pszichológiával kapcsolatos könyvek (olyan drága darabokkal
mint pl. az "Óriás Atkinson"), filmművészettel foglalkozó könyvek,
regények, művészeti albumok, úti könyvek...Már annak is örülhettünk, hogy a
számunkra legértékesebbek, mégis csak ott sorakozhatnak majd a polcon, jövőbeli
otthonunkban is.
Megtartottunk
minden, az "Isten dolgaival" foglalkozó-spirituális témájú könyvet, a
Hamvas sorozatból a pár meglévő darabot, Faludy Gyuri bácsi "Poklos
könyveit" és szonettjeit és az életrajzát. Jöttek a jógás könyvek, Ilma
néni és Danima doktornő könyvei, Miklósvölgyi János barátunk könyvei -
művészetekkel foglalkozó kiadványok, pár verses és pár Szabó Magda. A "Nagy
Oroszok" közül néhány, Shakespeare összes, és a gyermekpszichológiával+
neveléssel foglalkozó könyvek....és vígaszként azért itt van az internet és
azon a MEK oldalai és egyéb online olvasási lehetőségek, meg a hangos könyvek
is...Sovány vigasz? De nem volt mit tenni. A már a rostán átment 150 könyv
súlya miatt a postai költség, így is tetemes volt. Szóval, bár megugrottuk az
akadályt könnyek és álmatlan éjszakák nélkül de mégis, a könyvektől való
megválás egy olyan emlék maradt, amire nem kívántunk visszaemlékezni.
Mindeddig.
Mert mit ad az élet!?
Néhány hete, Gyuri professzor özvegye Birgit, felhivta Franket és azt mondta
neki: úgy határoztam, hogy nektek ajándékozom "Dzsordzsi" könyvtárát.
Mondanom
sem kell, hogy mekkora öröm és megtiszteltetés volt ez számunkra.
Gyuri szobája
Gyuri
könyvei a polcokon, véletlenszerűen sorakoztak, semmiféle rendszerbe nem szedte
őket tulajdonosa. Birgit azt mesélte, "Dzsordzsi" a kaotika ellenére
mindig pontosan tudta hova nyúljon, ha valamelyik kötetre épp szüksége
volt.
A könyvek
azóta már nálunk vannak. Gyuri professzor 40 évet élt Ausztráliában, így
gyűjteményének nagy többsége angol nyelvű kiadás, azok közül csak néhányat
hoztunk el, mert ennyit gyakorlatilag nem is tudtunk volna
elhelyezni-szállítani egy még előttünk álló újabb költözés során.
Összesen,
úgy 550 darab könyv került hozzánk, közöttük tudományos kiadások (kémia, fizika, biológia, matematika, csillagászat és asztrlológia), társadalomtudományokkal foglalkozó könyvek (filozófiai írások,
történelem, szociológia) sok verses és vallásokkal foglalkozó könyv, Rudolf Steiner sorozat, meditációval kapcsolatos könyvek,
magyar kultúrtörténettel foglalkozó könyvek (de Kínáról és
Indiáról is akad), Shakespeare sorozat, Rejtő sorozat, Scifik.
Vannak a
könyvek között olyanok, amelyeknek különösen örülünk. Így például a Hamvas
összesnek, amiből nekünk eddig csak 4 kötet volt meg.
És egy
olyan könyvmeglepetés, amit már évekkel ezelőtt szerettem volna megvásárolni de
idővel valahogy megfeledkeztem róla.
Több olyan
könyvet találtam, amiket Gyuri a szerzőtől kapott, akik méltón szép
gondolataikkal ajándékozták írásaikat barátjuknak. Mutatom a számunkra egyik
legkedvesebbet, amin át egy olyan meghitt férfibarátság tükröződik, amilyet
szívből kívánok minden férfiaknak.
...és
ahogy most újra olvasom Molnár V. József sorait, eszembe jut Richard
Rohr: A férfi útja c. könyve és abból egy részlet:
"János
apostol férfi voltában olyannyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét
Jézus keblére hajtsa, a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak.
Nem szégyenkezik, nem fél ettől."
Itt vannak
velünk tehát a "gyönyörű könyvek" és magukkal hozták Gyuri szobájának
kedves-szarkalábas ősz illatát.
