Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’30

Ausztrál suli első éve

Az iskolai élet első tapasztalata, az orientációs napokon való részvétel, minden újonnan beiratott gyereknek és szüleik számára. Az iskolakezdés előtt nem sokkal, négy egymást követő péntek délelőttön két-két óra foglalkozás a kicsiknek, illetve a szülőknek tájékoztató jellegű előadások az iskola könyvtárában például arról, hogy milyen módszerekkel tanítják az írást-olvasást-matekot, hogyan gyakoroljunk otthon a gyerekkel, hogyan készítsük fel a gyerekeket érzelmileg az iskolakezdésre, mit csomagoljunk az uzsonnásdobozba és mit ne stb, stb.

A gyerekeknek pedig e közben már az osztályfőnökük társaságában lehetőségük van, hogy kis lépésekben megismerjék az iskola világát, leendő kispajtásaikat, az iskola épületét, termeket-helységeket és a nagy udvart. (A miénk egy kis település kicsi iskolája, az össz gyerek létszám úgy 200 lehet.) Az épületegyüttes puritán, néhány pavilon és konténerház is funkcionál tanteremként. Az időjárás nem akadály, a célnak megfelel. 

                                                                       A suli és az udvar 

                                             (Auszi és Aboriginal zászlókat minden reggel felhúzzák)

                                                  

                                                                 Az első tanítási nap reggelén

Az Ausztrál általános iskolát a gyerekek 5-6 évesen kezdik egy un. "Kindy" csoportban és 12 évesen fejezik be. Az oktatás módszere és tartalma eléggé eltér a számunkra megszokottól. A tananyag kevesebb, ellenben praktikusabb és életszerűbb és nem elhanyagolható tény, hogy bár a tanulókat nem feleltetik ( hála égnek) - 3.évtől teszteket írnak -, mégis nagyon sokat "beszéltetik", vagyis megtanítják őket prezentáni. Heti egy alkalommal minden gyerekre jut egy " News day" - már előre megjelölt nap- amikor szabadon választott témában a gyerkőc előad valamit az osztálytársainak. Bemutathat egy különleges tárgyat, elmesélhet egy élményt, elmagyarázhat valami fontosat, vihet fotót, képet, könyvet stb. amiről úgy érzi, hogy érdekes lehet mások számára is. Ennek a gyakorlatnak is köszönhetően, az ausztrál gyerekek jellemzően magabiztosak, nyitottak és közvetlenek. A másik ok, hogy a tanár-diák viszony nem alá-fölé rendelt, hanem partneri, egészen más a felek között a kommunikáció mint otthon azt megszoktuk.

  A barátságos tanterem 

                                   (A padlószőnyeg általános az iskolákban, otthonos érzést kelt)

Az általános iskola mint "oktatási intézmény" nem veszi magát olyan véresen komolyan.

Viszont nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi nevelésre, sportra, a csapatszellemre, miközben legkevésbé sem hanyagolják el az egyént. Pl. év elején minden új kicsi mellé rendelnek egy nagyobb gyereket, aki a "haverja lesz", akihez fordulhat, aki segíti a beilleszkedésben, az iskolai szabályok megismerésében, így Tomára is jutott egy kissrác és tényleg napi szinten kapcsolatban vannak egymással, együtt játszanak a szünetben, működik a dolog. 

Mint az előzőekben már írtam, az isiben az egyenruha-egyen kalappal-kötelező, a gyerekek szépek és takarosak benne, gyönyörűség rájuk nézni és ők is szeretik. Minden iskolának más-más egyenruhája van, az isi emblémájával ellátva. Ahogy pl. Toma sulijában is, sok helyen a hátizsákjuk is egyforma. Ezeket a holmikat a szülőknek kell megvásárolniuk elég borsos áron, viszont e holmik mind nagyon jó minőségűek, évekig nyűhetők. Ugyanakkor igény szerint, az iskola "second hand" boltjában a már használt darabok olcsón is beszerezhetőek, illetve megörökölhetőek. 

Amit nagyon komolyan vesznek, az a kalap viselete napsütésben. Ha valaki nem visz kalapot

csak az árnyékban játszhat.

A tanítás 9 órakor kezdődik, gyülekező az udvaron, ezt az itteni időjárás szinte mindig megengedi.

Az első csengőszóra a gyerekek osztályonként, glédákba a földre csücsülnek- átlag osztály létszám 20 fő- és az igazgatónő megnyitja a napot-köszönti a gyerekeket, elmondja az aktuális programokat, eseményeket, tudnivalókat, majd a dolgukra engedi őket a következő módon:

pl. " Egy nagyszerű napot kívánok nektek!!" vagy "Élvezzétek a gyönyörű napsütést!" vagy "Teljen vidáman ez a nap!" 

                                                 Reggeli gyülekező                    Indulás a terembe

Egyébként a rokonszenves igazgatónő az irodájában csak ritkán található, már reggel a gyülekező alatt az udvaron van a gyerekek között és ez a jó szokása megmarad a nap végéig. Tudja is minden  gyerek nevét már év elején.     

Az ausztrál iskola első éve olyan, mintha az otthoni óvodai nagycsoportot és az első osztályt összemosnánk. A gyerekek tanulnak írni, olvasni, számolni de többnyire játékos formában, sok kreatív foglalkozással és szabad játékkal kiegészítve az iskolában töltött időt. Általában egy tanár -.a nap nagy részében az osztályfőnök- és egy asszisztens van velük.

A tanrendben szerepelnek még olyan tárgyak, mint "bankolás"-pénz kezelése, keresztény vallás óra, könyvtári foglalkozás és kölcsönzés, ezeket a tárgyakat szaktanárok tanítják.

Tankönyveket nem kapnak a gyerekek, maximum egy-két munkafüzetet de azt is a termekben hagyják, nem kell hazavinni. A házi feladat kevés, általában fénymásolt papíron kapják.

Az iskolatáskában a kajás dobozon kívül szinte semmi nincs.:-)

 Külön testnevelésórát nem tartanak naponta, hanem a hétnek egy választott napját- ez iskolánként eltér-, szinte egy az egyben a mozgásnak szentelik, méghozzá olyan formában, hogy  minden osztály a hatalmas udvaron tölti a nap nagy részét, ahol vetélkedőket rendeznek vagy meccseket játszanak vagy egy-egy épp arra a napra választott sportág szabályait sajátítják el és gyakorolják azt.

                                                             Sportnap és a sportos egyenruha

Az iskolai életnek fontos része, hogy a szülőket bevonják a mindennapok eseményeibe. Pl. a legkissebbeknél heti három alkalommal egy-egy anyuka is az osztályban tölt néhány órát és segíti a tanárok munkáját. Ezt leginkább az indokolja, hogy a gyerekekkel kis csoportokban foglalkoznak. De egyébként rengeteg olyan iskolai program van, ahol számítanak a szülői részvételre: piknikek, jótékonysági vásárok, ünnepek előkészülete és lebonyolítása, kirándulások stb.

Mivel több főállású anyuka van és aki dolgozik, azoknak a többsége is csak fél állásban-heti 2 vagy 3 nap-, mindez megoldható. Ezen kívül gyakran találkozni az iskolában önkéntesekkel, ennek a fajta tevékenységnek itt nagy kultúrája van.

Az iskola vezetősége gyakran szervez jótékonysági eseményeket, gyűjtéseket és külön figyelem hárul az őslakos származású gyerekeknek és családjaiknak. Toma sulijában egy Aboriginal kisfiú van és annyira aranyos, hogy még!

Szülői értekezlet nincs, csak fogadó óra, méghozzá a gyerek jelenlétével. Minden egyéb info e-mailben, illetve az iskola internetes üzenő hálózatán érkezik.

                                                       Húsvéti kalap parádé (a kalap mindig s.k.)

A szülők egyébként aktív kapcsolatban vannak egymással, a mobiljukon közös üzenőrendszerbe vannak bejelentkezve, amit naponta többször használnak és nem csak az iskolával kapcsolatosan, hanem személyes dolgokban is bátran fordulnak egymáshoz infóért vagy kissebb segítségért. Egy-egy osztályhoz tartozó szülők időnként összejönnek vacsorázni, vagy közös programokat szerveznek, elvállalják egymás gyerekének hazaszállítását az isiből, vagy felügyeletét ha valakinek sürgős dolga akadt. 

 Az osztály és évfolyamtársak közötti születésnapi meghívások olyannyira gyakoriak, hogy nem is lehet mindegyiken részt venni. Ezek a gyerekzsúrok jellemzően játszótereken vagy játszóházakban kerülnek megrendezésre, vannak jelmezes partyk de egyébként nincs nagy felhajtás és sosem tartanak tovább 2 óránál és a vendég gyerekek szülei nem is mindig vannak jelen, csak odaviszik a gyerkőcöt, majd visszamennek érte a végén.

                                                          Star Wars és szuperhős szülinapi bulikon

           (Toma nem nagyon tudja mik ezek...de mi a jelmezeket beszereztük és ő nagyot játszott)

Az iskolában nincs közétkeztetés, mindenki viszi a kis kajás dobozát és nagyszünetben az udvaron eszik meg a padon vagy a fűben. (Ausziban a földön ülni a legtermészetesebb dolog, akárcsak a mezítlábaskodás.)

Az utolsó kicsengetés 2.55-kor hangzik el- minden osztály ugyanakkor végez-, de akinek kedve van, még maradhat a suli udvarán- játszóterén ameddig csak akar, a kaput nem zárják és kutya is bevihető.                                 

                                                                   Beyblade party az udvaron

A számunkra természetesnek tartott napközi nincs, de gyermekmegőrzés igen, amiért elég sokat kell fizetni. Itt elég kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget, illetve csak bizonyos napokra.

A iskolaszüneti napok mennyisége kb, annyi mint Magyarorszagon, csak több részletbe van elosztva. A leghosszabb szünet, vagyis a tanév végi nyári szünet 6 hétig tart, Karácsony előtt kezdődik és nagyjából február elején van vége, s innen indul az új tanév. Az egy évfolyamban lévő osztályokat - nálunk a kindyből kettő van-, minden új iskolaévben mixelik és újra osztják és minden évben új osztályfőnököt kapnak. 

 A gyerekek itt is örülnek a szünidőnek de valahogy nincs az az euforikus állapot mint Magyarországon. Szeretik a sulit és nem egy felszabadulásnak élik meg, amikor nem kell menni. A "vakáció" itt nem nagybetűs.

                                                Az iskola udvari hírdetőtáblája az aktuális hét mottójával: 

                                                       "Minőségi tanárok és sikeres gyerekek"

                                                  

 Exkluzív/ Még fáj Kazahsztán? Lári-fári

Tudni kell, hogy Ausztráliában a krikettnek akkora kultusza van, mint nálunk a Csatkai bucsuk záróakkordjaként a kötelező késelésnek. Ehhez képest kell elképzelni a március végi, az Ausztrál krikett vállogatott Dél Afrikával vívott 3. tesztmérkőzésének 3. napját, amikor Cameron Bancroft dobójátékos, előre alaposan átgondolt, Steve Smith csapatkapitánnyal és David Warner helyettessel egyeztetett forgatókönyv alapján - és egyébként az egész csapat tudtával-, a dobás előtti másodpercekben a kezében lapuló dörzspapírral, labdájának felületét alaposan megcsiszolta, bízva a tárgy mozgási tulajdonságainak megváltozásában, alapozva Coulomb súrlódási törvényére.

Cameron Eszterga Bancroft a pillanattal, a labdával és a dörzspapírral való intim, már-már misztikus jellegű egyesülésének élményét rejtekben - mint jó keresztény az imaidőt - mintegy 400 db kamera, 6 db óriáskivetítő és 28000 szurkoló fókuszában élte át. 

Vagyis minden olyan megfigyelő, aki jogosítványának meghosszabbításánál még látta a 78-ast,  annak egyből feltűnt, hogy Cameron az nap semmit nem bíz a véletlenre.

Az incidens olyan mértékben leverte a ausztrálokat, mint jobb napjain Kemény Henrik a Csokipofát, s mert ez a társadalom nem legitimizált pad alatti puskázáson, rotring ceruzák illegális begyűjtésén, tiltott petárdákkal való üzérkedésen és diákigazolványokhoz szükséges lopott iskolai pecsétekkel való csajozáson szocializálódott, az élményt a sors akkora slunggal véste bele az Ausztrál nemzeti tudattalanba, mint Horváthné a kémia karót az osztálynaplóba. (Egy 2-es magatartással büszkélkedő beosztott hetes, egy 15 perces nagyszünet és egy zsír új "Figaro" zsilettpenge együttvéve sem volt elég hozzá, hogy kikapard).
 

                                                                    Az új "Piszkos tizenkettő"

Állítólag Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök pofája annyira égett, hogy az aznap esti hivalalos fogadáson egy csomi orbittal a markában, avanglion napszemüvegben jelent meg s mindjárt a bejárati ajtónál lecövekelve, kidobóembernek hazudta magát és csak takarásban vett levegőt.

    Cyril Ramaphosa, Dél Afrikai szegény országának miniszterelnöke viszont köszönő beszédet intézett az Ausztrál Krikett Szövetséghez a bónusz győzelemért, háláját fejezte ki az Ausztrál válogatott példaértékű szolidaritásáért, hogy az ellenük megvívott meccsen, csupa retardáltat küldött pályára. 

Bár a csapattagok mindjárt a botrány után mély elnézést kértek, a rossz nyelvek szerint a mindössze 25 éves Cameron édesapja feltehetően nem ismerte a bűnbánó tékozló fiú hazatérésének történetét, mert fiát meleg ölelés helyett egy akkora parasztlengővel leosztott lángossal fogadta, hogy Cameron azt két napig sózta.

A botrány után több neves szakértő is megszólalt a médiában, köztük Diego Maradona, aki nyílt levélben üzent az ausztrál fiatalembernek:  

Cameron édes fiam!

Hülyékre a játékvezetők és videoasszisztensek között van szükség.

És amit még jól véss a fejedbe takonyorrú:

1. A krikett nem sport

2. A kokain nem drog
3. Lucia nem volt kurva

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’29

Credo

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’28

Sátorbontás Sydneyben

Frank négy hónapon át repkedett Melbourne és Sydney között és bizonyított két helyen egyszerre, mire megkapta a Sydneyben lévő munkát és a cég átkötöztetett minket ide. Ennek már lassan fél éve.

Ide jövet, szerettük volna megnézi Canberrát, ezért nem repcsivel, hanem autóval jöttünk és két napot töltöttünk Ausztrália fővárosában, amiről valójában nem tudok mit írni. Tiszta, parkokkal teli, csendes és végeredményben elég üres hely. Alul a háttérben a Parlament...nagyjából ez a feeling.

Miután megérkeztünk Sydneybe, az első két hónapot ismét egy szervízlakásban töltöttük.

Frank átvette új "operation manager" pozícióját egy szégyentelenül nagy bevásárlóközpontban, ahol szerencséjére egy ép elméjű és jó vezetői képességekkel megáldott center igazgatót kapott, akit még Perthben ismert meg.

Nagy dilemmát jelentett, hogy Sydney melyik suburbjében telepedjünk le, mivel a sok szempont között egy újabb is felmerült, méghozzá az, hogy Toma elkezdi az iskolát. Vagyis, olyan környéket kell találnunk, ahonnan már nem megyünk tovább, ami végleges.

Döntésünket az utolsó pillanatig halogattuk és végül egy kedves barát javaslatát elfogadva, szemügyre vettünk egy Frank munkahelyétől 30 és Sydney központjától 60 km-re levő, óceánparti kis suburb-öt.

Ez a See Clif Bridge, ezen a hídon át vezet az út felénk.

A környéket rendezettnek és nagyon szépnek találtuk. A kis lakónegyed a víz, és egy erdővel borított hegyvonulat között fekszik, takaros utcákkal és mindennel ellátva ami kell: boltok, óvodák és iskolák, gyógyszertárak, orvosi rendelők, posta és egy klassz könyvtár (tök jó gyerek programokkal)...

..sportolási lehetőségek és több hangulatos kávézó-étterem sőt, még egy kisebb színház is van!  Nem volt tovább min vacilálni…kibéreltünk egy házat,

Tomát beírattuk a suliba

...és úszásra és természetesen a szombati Magyar Iskolába is, ahová ugyan egy órát autózunk de megéri!

Megérkezésünk óta, már hónapok teltek el, és kezdünk "beépülni", ami nem nehéz, mert az auszik barátságos nyitottsága nálunk mindig eléri a hatását. A Karácsonyt itthon, aztán az utcánkban lévő réten megrendezett Christmas party-n és a szembe szomszédnál töltöttük, aki áthívott minket magához sütizni-teázni, ha már ide fújt minket a szél.

Egy másik szomszédtól kaptunk fűnyírót és esténként ha kislányaival kutyát sétáltat, feltétlenül megállnak a házunk előtt, hogy Toma is csatlakozhasson hozzájuk. Vagyis, hamar megismertük az utca lakóit, akiknek gyerekeik szinte mind ugyanabba a kicsi iskolába járnak ahová Toma is, ami egyébként 10 perc sétára van tőlünk.

Az élet itt "vidéken" igen egyszerű, amit nagyon élvezünk. Amolyan szalmakalapos- mezítlábas hely ez. Újra bicóra pattanunk és piacra járunk szombat vagy vasárnap reggel, mint anno Perthben.

 A piacokon egy egész délelőttöt is eltölthetünk. Van ott számos kistermelő, kézműves, használt cikkes, "utcai zenekar", gyerekeknek kisállat simogató, játszótér-homokozó, pizza, fagyi, kávé és magyar kürtős kalács árus!

Ezen a vidéken a strand, a szörf, az esti séták a parton, a túrázás, bicózás, reggeli kocogás, kutyázás, piknik a parkokban nem csak hétvégi program. Munka előtt és után is, az emberek gyakran kimozdulnak, sokat vannak a szabadban, sokat beszélgetnek-haverkodnak.

Nem ritka, hogy a gyerekeket az iskola után - aminek 3 órakor vége van - egyenesen a partra, illetve a parti játszóterekre viszik. Már az autóba bekészítve a szörfdeszka, roller, sisak, bico, gördeszka és a hütőtáska de minimum a kajás doboz. Sosem sietnek, minden közel, nem kell sokat vezetni és nem kell haza rohanni, mert másnap nem kell korán felkelni, az iskola csak 9-kor kezdődik.

Meglepő módon sok látnivaló is akad itt az "Isten háta mögött". Pl. a hatalmas Nan Tien buddhista templom...

...aztán a közelben van egy Motor Life nevű kiállítás, ahol hihetetlen mennyiségű és kiváló állapotban lévő réges régi járgány található.

Ugyanígy egy repülőgép múzeum...

....egy csodálatos botanikus kert...

...és egyéb, főleg gyerek és családbarát kiállítás/látnivaló és szórakozási lehetőségek pl. csúszdapark stb. és bár az egész partszakasz lenyűgöző, itt van egy kivételes része tőlünk nem messze, Kiama, a "partok partja".

Szóval, a környéket nagyjából már felfedeztük és megvan a az új kedvenc kávézónk is, ahová haza járunk szinte minden szombat reggel, még mielőtt elindulnánk a Magyar Iskolába.

Sydney belvárosába viszonylag ritkán megyünk, leginkább Toma kedvéért egy-egy múzeumba vagy egyenesen az Operaházhoz, Sydney szívében hajózni, gyönyörködni.

Exkuzív/ Rock pool style

Ausztráliában a parti strandokon rengeteg helyen építettek ki un. rock poolt, "szikla medencét". Vagyis, sokszor egyszerűen csak a parti sziklákat kivájva, természetes medencéket alakítottak ki, amit az óceán hullámai töltenek meg vízzel és tartanak frissen. Ezeknek a medencéknek nagy előnye, hogy fenntartásuk nem kerül pénzbe, illetve a méteres hullámok kivédése lehetővé teszik az úszást.

Mivel azonban se a medencék ötletgazdái sem kivitelezői nem számoltak, hogy alkalmasint egy-egy méretesebb hullám, minden kedves látogató legnagyobb meglepetésére, cápákat juttat a medencékbe....aminek egyébként hatására, a vízben tréningezők korra, fajra, nemre és általános kondícióra való tekintet nélkül - a sós vízben elérhető hangsebességgel -, vagyis 1500km/secundum időegység alatt hagyják el az objektumot.

Az élményen átesett több tucat strandoló egyöntetűen állítja, ahogyan a fogorvosi rendelő várójában, úgy a cápával dúsított rock poolokban sem tartózkodnak ateisták és azt is egybehangzóan állítják, hogy Alekszandr Beljajev-től a "Két éltű ember" egy kurva hülye ötlet volt.

     Ellentétben az előbbiekkel, a 40 fokban órák óta a medence partján "heinekkenező" szemtanuk rendre azt vallják, hogy az egész esemény pont olyan szánalmas és szar mint egy curling verseny, és csak a bealgásodott feljáróknál volt némi látnivaló.

     Az legutóbbi incindens során, egy férfi partra segített egy a medencéből menekülő nőt - aki magát később Gender aktivistaként aposztrofálta és azzal vádolta meg a férfit, hogy az lebecsülte fizikális és pszichés adottságait és megalázó helyzetbe hozta.

A férfi - nyilvánvalóan ügyvédje tanácsára - így védekezett: elnézést kérek, de a hölgy nagyon emlékeztetett az édesapámra.

John West a Taronga Zoo egykori élettani műveleteinek vezetője és egyben az ország legnevesebb cápaszakertője, a konfliktus kapcsán e képpen nyilatkozott: a cápa védett és igazából egy nagyon érzékeny-intelligens állat, ha rajtam múlna, soha nem engedném őket "Genderek" közé.

A cápa így nyilatkozott: lentről pontosan láttam, hogy egy segg.

   A médiában sorra megjelenő "Shark in the rock pool" hírek és a sorozatos, példátlan fizikai teljesítmények hallatán, a Nemzetközi Uszó Szövetség (FINA) is felfigyelt az eseményekre és fontolgatja, hogy e véletlen szülte szituációkat, mint direkte felkészítő technikát szabadalmaztatja a világversenyekere benevezett úszók felkészítésében. A most még kísérleti stádiumban levő speciális edzésprogram kidolgozásához, a 2000-ben megrendezésre került Sydney Olimpián elhíresült guineai Eric Moussambani-t  - "Eric az angolna" - kérték fel segítségül, aki gondolkodás nélkül elvállalta az új kihívást.

A Mr Moussambani-val készült interjút a Swimming Australia Magazine közölte le.

"Eric! Mit érzett, mikor felkérték erre a nem mindennapi feladatra?

 - Én nem beszélni jól te nyelved és én nem tudni ki lenni "Nagy Fehér Clark" nevü fickó és én nem tudni ő részeredményeit de én lenni büszke "Nagy Fekete Angolna" és én mindig menni bátran megküzdeni."

A rendezvény fő támogatója az Ausztrál Plasztikai Sebészek Szövetsége.

Eric Moussambani-t a Speedo szponzorálja.