2018. június 22., péntek

Átcuccoltunk Ausztráliába – Auszi’30

Ausztrál suli első éve


Az iskolai élet első tapasztalata, az orientációs napokon való részvétel, minden újonnan beiratott gyereknek és szüleik számára. Az iskolakezdés előtt nem sokkal, négy egymást követő péntek délelőttön két-két óra foglalkozás a kicsiknek, illetve a szülőknek tájékoztató jellegű előadások az iskola könyvtárában például arról, hogy milyen módszerekkel tanítják az írást-olvasást-matekot, hogyan gyakoroljunk otthon a gyerekkel, hogyan készítsük fel a gyerekeket érzelmileg az iskolakezdésre, mit csomagoljunk az uzsonnásdobozba és mit ne stb, stb.
A gyerekeknek pedig e közben már az osztályfőnökük társaságában lehetőségük van, hogy kis lépésekben megismerjék az iskola világát, leendő kispajtásaikat, az iskola épületét, termeket-helységeket és a nagy udvart. (A miénk egy kis település kicsi iskolája, az össz gyerek létszám úgy 200 lehet.) Az épületegyüttes puritán, néhány pavilon és konténerház is funkcionál tanteremként. Az időjárás nem akadály, a célnak megfelel. 

                                                                       A suli és az udvar 
                                             (Auszi és Aboriginal zászlókat minden reggel felhúzzák)
                                                  

                                                                 Az első tanítási nap reggelén




Az Ausztrál általános iskolát a gyerekek 5-6 évesen kezdik egy un. "Kindy" csoportban és 12 évesen fejezik be. Az oktatás módszere és tartalma eléggé eltér a számunkra megszokottól. A tananyag kevesebb, ellenben praktikusabb és életszerűbb és nem elhanyagolható tény, hogy bár a tanulókat nem feleltetik ( hála égnek) - 3.évtől teszteket írnak -, mégis nagyon sokat "beszéltetik", vagyis megtanítják őket prezentáni. Heti egy alkalommal minden gyerekre jut egy " News day" - már előre megjelölt nap- amikor szabadon választott témában a gyerkőc előad valamit az osztálytársainak. Bemutathat egy különleges tárgyat, elmesélhet egy élményt, elmagyarázhat valami fontosat, vihet fotót, képet, könyvet stb. amiről úgy érzi, hogy érdekes lehet mások számára is. Ennek a gyakorlatnak is köszönhetően, az ausztrál gyerekek jellemzően magabiztosak, nyitottak és közvetlenek. A másik ok, hogy a tanár-diák viszony nem alá-fölé rendelt, hanem partneri, egészen más a felek között a kommunikáció mint otthon azt megszoktuk.

  A barátságos tanterem 
                                   (A padlószőnyeg általános az iskolákban, otthonos érzést kelt)




Az általános iskola mint "oktatási intézmény" nem veszi magát olyan véresen komolyan.
Viszont nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi nevelésre, sportra, a csapatszellemre, miközben legkevésbé sem hanyagolják el az egyént. Pl. év elején minden új kicsi mellé rendelnek egy nagyobb gyereket, aki a "haverja lesz", akihez fordulhat, aki segíti a beilleszkedésben, az iskolai szabályok megismerésében, így Tomára is jutott egy kissrác és tényleg napi szinten kapcsolatban vannak egymással, együtt játszanak a szünetben, működik a dolog. 



Mint az előzőekben már írtam, az isiben az egyenruha-egyen kalappal-kötelező, a gyerekek szépek és takarosak benne, gyönyörűség rájuk nézni és ők is szeretik. Minden iskolának más-más egyenruhája van, az isi emblémájával ellátva. Ahogy pl. Toma sulijában is, sok helyen a hátizsákjuk is egyforma. Ezeket a holmikat a szülőknek kell megvásárolniuk elég borsos áron, viszont e holmik mind nagyon jó minőségűek, évekig nyűhetők. Ugyanakkor igény szerint, az iskola "second hand" boltjában a már használt darabok olcsón is beszerezhetőek, illetve megörökölhetőek. 
Amit nagyon komolyan vesznek, az a kalap viselete napsütésben. Ha valaki nem visz kalapot
csak az árnyékban játszhat.





A tanítás 9 órakor kezdődik, gyülekező az udvaron, ezt az itteni időjárás szinte mindig megengedi.
Az első csengőszóra a gyerekek osztályonként, glédákba a földre csücsülnek- átlag osztály létszám 20 fő- és az igazgatónő megnyitja a napot-köszönti a gyerekeket, elmondja az aktuális programokat, eseményeket, tudnivalókat, majd a dolgukra engedi őket a következő módon:
pl. " Egy nagyszerű napot kívánok nektek!!" vagy "Élvezzétek a gyönyörű napsütést!" vagy "Teljen vidáman ez a nap!" 

                                                 Reggeli gyülekező                    Indulás a terembe



Egyébként a rokonszenves igazgatónő az irodájában csak ritkán található, már reggel a gyülekező alatt az udvaron van a gyerekek között és ez a jó szokása megmarad a nap végéig. Tudja is minden  gyerek nevét már év elején.     

Az ausztrál iskola első éve olyan, mintha az otthoni óvodai nagycsoportot és az első osztályt összemosnánk. A gyerekek tanulnak írni, olvasni, számolni de többnyire játékos formában, sok kreatív foglalkozással és szabad játékkal kiegészítve az iskolában töltött időt. Általában egy tanár -.a nap nagy részében az osztályfőnök- és egy asszisztens van velük.
A tanrendben szerepelnek még olyan tárgyak, mint "bankolás"-pénz kezelése, keresztény vallás óra, könyvtári foglalkozás és kölcsönzés, ezeket a tárgyakat szaktanárok tanítják.
Tankönyveket nem kapnak a gyerekek, maximum egy-két munkafüzetet de azt is a termekben hagyják, nem kell hazavinni. A házi feladat kevés, általában fénymásolt papíron kapják.
Az iskolatáskában a kajás dobozon kívül szinte semmi nincs.:-)
 Külön testnevelésórát nem tartanak naponta, hanem a hétnek egy választott napját- ez iskolánként eltér-, szinte egy az egyben a mozgásnak szentelik, méghozzá olyan formában, hogy  minden osztály a hatalmas udvaron tölti a nap nagy részét, ahol vetélkedőket rendeznek vagy meccseket játszanak vagy egy-egy épp arra a napra választott sportág szabályait sajátítják el és gyakorolják azt.

                                                             Sportnap és a sportos egyenruha



Az iskolai életnek fontos része, hogy a szülőket bevonják a mindennapok eseményeibe. Pl. a legkissebbeknél heti három alkalommal egy-egy anyuka is az osztályban tölt néhány órát és segíti a tanárok munkáját. Ezt leginkább az indokolja, hogy a gyerekekkel kis csoportokban foglalkoznak. De egyébként rengeteg olyan iskolai program van, ahol számítanak a szülői részvételre: piknikek, jótékonysági vásárok, ünnepek előkészülete és lebonyolítása, kirándulások stb.
Mivel több főállású anyuka van és aki dolgozik, azoknak a többsége is csak fél állásban-heti 2 vagy 3 nap-, mindez megoldható. Ezen kívül gyakran találkozni az iskolában önkéntesekkel, ennek a fajta tevékenységnek itt nagy kultúrája van.
Az iskola vezetősége gyakran szervez jótékonysági eseményeket, gyűjtéseket és külön figyelem hárul az őslakos származású gyerekeknek és családjaiknak. Toma sulijában egy Aboriginal kisfiú van és annyira aranyos, hogy még!

Szülői értekezlet nincs, csak fogadó óra, méghozzá a gyerek jelenlétével. Minden egyéb info e-mailben, illetve az iskola internetes üzenő hálózatán érkezik.

                                                       Húsvéti kalap parádé (a kalap mindig s.k.)




A szülők egyébként aktív kapcsolatban vannak egymással, a mobiljukon közös üzenőrendszerbe vannak bejelentkezve, amit naponta többször használnak és nem csak az iskolával kapcsolatosan, hanem személyes dolgokban is bátran fordulnak egymáshoz infóért vagy kissebb segítségért. Egy-egy osztályhoz tartozó szülők időnként összejönnek vacsorázni, vagy közös programokat szerveznek, elvállalják egymás gyerekének hazaszállítását az isiből, vagy felügyeletét ha valakinek sürgős dolga akadt. 

 Az osztály és évfolyamtársak közötti születésnapi meghívások olyannyira gyakoriak, hogy nem is lehet mindegyiken részt venni. Ezek a gyerekzsúrok jellemzően játszótereken vagy játszóházakban kerülnek megrendezésre, vannak jelmezes partyk de egyébként nincs nagy felhajtás és sosem tartanak tovább 2 óránál és a vendég gyerekek szülei nem is mindig vannak jelen, csak odaviszik a gyerkőcöt, majd visszamennek érte a végén.


                                                          Star Wars és szuperhős szülinapi bulikon
           (Toma nem nagyon tudja mik ezek...de mi a jelmezeket beszereztük és ő nagyot játszott)




Az iskolában nincs közétkeztetés, mindenki viszi a kis kajás dobozát és nagyszünetben az udvaron eszik meg a padon vagy a fűben. (Ausziban a földön ülni a legtermészetesebb dolog, akárcsak a mezítlábaskodás.)



Az utolsó kicsengetés 2.55-kor hangzik el- minden osztály ugyanakkor végez-, de akinek kedve van, még maradhat a suli udvarán- játszóterén ameddig csak akar, a kaput nem zárják és kutya is bevihető.                                 
                                                                   Beyblade party az udvaron




A számunkra természetesnek tartott napközi nincs, de gyermekmegőrzés igen, amiért elég sokat kell fizetni. Itt elég kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget, illetve csak bizonyos napokra.
A iskolaszüneti napok mennyisége kb, annyi mint Magyarorszagon, csak több részletbe van elosztva. A leghosszabb szünet, vagyis a tanév végi nyári szünet 6 hétig tart, Karácsony előtt kezdődik és nagyjából február elején van vége, s innen indul az új tanév. Az egy évfolyamban lévő osztályokat - nálunk a kindyből kettő van-, minden új iskolaévben mixelik és újra osztják és minden évben új osztályfőnököt kapnak. 

 A gyerekek itt is örülnek a szünidőnek de valahogy nincs az az euforikus állapot mint Magyarországon. Szeretik a sulit és nem egy felszabadulásnak élik meg, amikor nem kell menni. A "vakáció" itt nem nagybetűs.


                                                Az iskola udvari hírdetőtáblája az aktuális hét mottójával: 
                                                       "Minőségi tanárok és sikeres gyerekek"
                                                  



 Exkluzív/ Még fáj Kazahsztán? Lári-fári

Tudni kell, hogy Ausztráliában a krikettnek akkora kultusza van, mint nálunk a Csatkai bucsuk záróakkordjaként a kötelező késelésnek. Ehhez képest kell elképzelni a március végi, az Ausztrál krikett vállogatott Dél Afrikával vívott 3. tesztmérkőzésének 3. napját, amikor Cameron Bancroft dobójátékos, előre alaposan átgondolt, Steve Smith csapatkapitánnyal és David Warner helyettessel egyeztetett forgatókönyv alapján - és egyébként az egész csapat tudtával-, a dobás előtti másodpercekben a kezében lapuló dörzspapírral, labdájának felületét alaposan megcsiszolta, bízva a tárgy mozgási tulajdonságainak megváltozásában, alapozva Coulomb súrlódási törvényére.



Cameron Eszterga Bancroft a pillanattal, a labdával és a dörzspapírral való intim, már-már misztikus jellegű egyesülésének élményét rejtekben - mint jó keresztény az imaidőt - mintegy 400 db kamera, 6 db óriáskivetítő és 28000 szurkoló fókuszában élte át. 



Vagyis minden olyan megfigyelő, aki jogosítványának meghosszabbításánál még látta a 78-ast,  annak egyből feltűnt, hogy Cameron az nap semmit nem bíz a véletlenre.



Az incidens olyan mértékben leverte a ausztrálokat, mint jobb napjain Kemény Henrik a Csokipofát, s mert ez a társadalom nem legitimizált pad alatti puskázáson, rotring ceruzák illegális begyűjtésén, tiltott petárdákkal való üzérkedésen és diákigazolványokhoz szükséges lopott iskolai pecsétekkel való csajozáson szocializálódott, az élményt a sors akkora slunggal véste bele az Ausztrál nemzeti tudattalanba, mint Horváthné a kémia karót az osztálynaplóba. (Egy 2-es magatartással büszkélkedő beosztott hetes, egy 15 perces nagyszünet és egy zsír új "Figaro" zsilettpenge együttvéve sem volt elég hozzá, hogy kikapard).
 

                                                                    Az új "Piszkos tizenkettő"



Állítólag Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök pofája annyira égett, hogy az aznap esti hivalalos fogadáson egy csomi orbittal a markában, avanglion napszemüvegben jelent meg s mindjárt a bejárati ajtónál lecövekelve, kidobóembernek hazudta magát és csak takarásban vett levegőt.

    Cyril Ramaphosa, Dél Afrikai szegény országának miniszterelnöke viszont köszönő beszédet intézett az Ausztrál Krikett Szövetséghez a bónusz győzelemért, háláját fejezte ki az Ausztrál válogatott példaértékű szolidaritásáért, hogy az ellenük megvívott meccsen, csupa retardáltat küldött pályára. 



Bár a csapattagok mindjárt a botrány után mély elnézést kértek, a rossz nyelvek szerint a mindössze 25 éves Cameron édesapja feltehetően nem ismerte a bűnbánó tékozló fiú hazatérésének történetét, mert fiát meleg ölelés helyett egy akkora parasztlengővel leosztott lángossal fogadta, hogy Cameron azt két napig sózta.




A botrány után több neves szakértő is megszólalt a médiában, köztük Diego Maradona, aki nyílt levélben üzent az ausztrál fiatalembernek:  

Cameron édes fiam!

Hülyékre a játékvezetők és videoasszisztensek között van szükség.
És amit még jól véss a fejedbe takonyorrú:

1. A krikett nem sport
2. A kokain nem drog
3. Lucia nem volt kurva





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.